2014. március 7., péntek

2. fejezet

Reggel fél 10 körül keltem fel. Mivel izomlázam volt a tegnapi kemény próba után, kicsit lazábbra vettem a mai reggeli bemelegítést, ezért felpattantam a futópadra, és "futottam" egy jót. Éppen pakoltam, mikor Martin hívott.
- Szia!
- Hali kincsem, beengedsz?
- Mi?
- Itt állok a ház előtt, majd bent megbeszéljük, nincs semmi baj, ha kérdeznéd, de rohadtul hideg van.
- Megyek - ledobtam a telómat az ágyamra, és rohantam lefelé. Majd ajtót nyitottam.
- Szia!!!!!!!!! - köszöntöttem egy hosszú csókkal.
- Szia - nézett mélyen a szemembe - hiányoztál.
- Te is! - öleltem meg, és azzal már nem is fáztam. Ácsorogtunk egy kicsit, majd bementünk.
- Mit történt? - nyitottam giga nagyokra a szemeim.
- Nem ijedt meg, de Dél Afrikába cunami van.
- Mi?!?!?!?!?! Azt h-h-hogy? - tettem le elé a forró csokiját.
- 3-as erősségű földrengés volt, és ennek következményében. - ivott bele a bögréjébe, amin mindig elmosolygok, hiszen a bögre az első csókunkat ábrázolja.
- Az nem jó. És önszántadból jöttél el, vagy a földrengésből már tudtad, hogy cunami lesz?
- Hát, itt véget is ért a Dél Afrikai turném, most 1 hónap pihi, és go Ausztrália. 
- Mehetek?
- Gála?
- Ja, tényleg. Családhoz mész?
- Holnap megyünk.
- Hát nekem holnap táncpróba, de te nyugodtan menj el.
- Ez még csak terv, szóval áttehetem holnaputánra.
- Jó, de neked nem baj?
- Nekem az a jó, aminek neked is. - húzott az ölébe.
- Imádlak.
- Én jobban.
- Kétlem. - éppen csókoltuk volna meg egymást, mikor csengettek.
- Nyitom- pattantam fel. Legnagyobb meglepetésemre Abbie állt ott.
- Szia. - köszöntem
- Hol van? - kérdezte elég mérgesen köszönés nélkül.
- Ki?
- Na ki ki? Martin. - itt nem tudtam, hogy hazudjak, vagy igazat mondjak. Végül is mit tesz egy 14 éves lány?
- A nappaliban, de várj... - kezdtem volna de ő félrelökött - mi a francot csinálsz, állj meg!!!!! Mire visszaértem Abbie MEGCSÓKOLTA Martint.
- E-e-e-e-ezt minek véljem? - kérdeztem, mire Martin ellökte magától Abbiet, megfogta az I-phoneját és csinált egy képet róla ezzel a címmel : A bitch. Majd kidobta, és ezután már nem tudtam mi történik, mert felrohantam a szobámba és bőgni kezdtem. Pár pillanat múlva Martin bejött.
- Egyszerűen odajött és megcsó....  hé, ne sírj, nem járunk. Jaj te lány. - ölelt meg.
- Ő volt az a lány, aki tegnap megfenyegetett, hogy bármi áron is de szét... - nem tudtam befejezni a csókjától.
- Mi soha sem szakítunk - mondta nagyon közel a arcomhoz.
- Remélem, de akkor is.
- Szard le, ennyi.
- Jó. - mosolyogtam.
- Megyünk hógolyózni?
- Igeeeeeeeeen. - rohantam öltözni. Mikor mind ketten felöltöztünk, és már léptem volna ki az ajtón Martin visszahúzott.
- Hallod ezt?
- Igen. Mi ez?
- Úgy látom hogy... riporterek.
- Hátsó ajtó?
- Király. - így muszáj volt a hátsó ajtón kimennünk. Végül sikeresen kiszöktünk és elmentünk hógolyózni. Mikor kellően elfáradtunk / nekem erősödött az izomlázam / lezuhanyoztunk és anyu hazaért.
- Szia kincsem! -  köszönt.
- Szia. - jöttem le Martinnal.
- Ööööö, szia Martin, hát te?
- Szia, hazajöttem, mert Afrikában cunami pusztít.
- Jaj, édes istenem! És akkor a turnéd?
- Már vége. Mármint hivatalosan is vége lett volna.
- Ááá értem. Amúgy, néztem a twittert, Martin.
- Oh hát ez van.
- Most csak én vagyok hülye, hogy nem értem mi van?- kérdeztem hülyén.
- Abbie... - mondta Martin
- Az a kis..... ömmm hagyjuk. - mondtam inkább visszafojtva a mondanivalóm. 
Most csak én vagyok hülye, hogy nem értem mi van? - mondta anyu.
- Az a kis féreg megcsókolta Martint, de tegnap meg is fenyegetett, hogy elszakít  tőle.
- Szerintem kerüld el őt.
- Hát az nehéz lesz. Holnap. Ajhh már!!!!!!
- Megoldjuk - adott Martin egy puszit. - mi lenne ha holnap elmennék veled?
- De én meglepinek szánom a táncot. Főleg neked. 
- Akkor hívom Jay-t.
- Ő nem New Yorkba van?
- Jah de. Akkor... ömm.... 
- Megoldom egyedül, nyugi.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen.
- Haló, Meg Edwards.
- Szia, én vagyok a tánc tanárod, figyu, nem lenne neked baj ha ma jönnél be próbára?
- Nem, de mikor?
- 1 óra múlva
- Dehát az út 1 órás.
- Hát oké.
- Mi az? - kérdezte Martin.
- Mennem kell. Táncra. Bocsi.
- Mi-i-i-ért? . kérdezte.
- Nem tudom. Biztos 2  hét múlva gála lesz, és amiatt - mondtam miközben vettem fel a kabátom.
- Hát jó. De siess!
- Jövök,a ahogy csak tudok! - nyomtam neki egy csókot majd elrohantam a buszmegállóba és indultam a táncra.... és a démonhoz. Hála istennek Abbie nem jött, szóval megúsztam nélküle. Mikor hazaértem, letusoltam, és odabújtam Martin mellé. Gyorsan el is aludtam.