2014. március 11., kedd

4. fejezet

Reggel olyan 10 körül keltünk. Én keltem a leghamarabb, és kinéztem a ablakon.
- Ajhhhh már. Nincs hó. - mondtam.
- Neked is jó reggelt. - ásított Liam - te! Miért van rajta fordítva a pizsi felső?
- Ömmmmm... jó kérdés.
- Jahhhhh, ohhhhh, mi vannak - mosolygott.
- Na haggyá'! - vágtam neki a párnám.
- Meg! Ennyire berúgtunk volna, hogy te rajtad fordítva van a pizsama felső? - ült fel Nati.
- Most ezzel szivattok?
- Mi mondtam? - kérdezte Nati.
- Semmi hagyjuk.
- Legalább védekeztetek? - kérdezte Liam
- Mi van?! - kerekedtek el a szemeim
- Szerintem nem - kelt fel Martin.
- Na jó' van. Szerintem elmegyek futni. - adtam egy csókot Martinnak és elmentem. Ez teljesen lehetetlen hogy mi.... ajh ez bonyolulut. Egész végig ez járt a fejemben. Mikor hazaértem Natiék már nem voltak ott.
- Hát ezek?
- El kellet rohanniuk. Liaméknek próba volt. Meg! Szeretnék tőled kérdezni valamit.
- Igen? - mosolyogtam.
- Te mit tennél ha megtudnád, hogy terhes vagy?
- Elvetélnék! - vágtam rá gondolkodás nélkül. ÚRISTEN! Mit mondtam. Ajh! 
- És... miért? - kérdezte halkan.
- Mert úgy érzem, hogy 16 évesen nem vagyok még kész arra, hogy felneveljek egy gyereket. Elhiszed? - kérdeztem
- Persze. Mondjuk.... Mit történt éjjel?
- Passz. Berúgtunk.
- Én nem....
- Akkor te tudod! Na, mit történt?
- Amik után elmondta ezeket a gyerekről, inkább nem mondok semmi.
- Ez azt akarja jelenteni hogy mi....
- ... lefeküdtünk. Jah. - fejezte be Martin.
- De ugye volt.....?
- Nem. - mondta, hát eléggé szomorúan.
- Most mi lesz?
- Várjuk a terhesség jeleit. Ha az vagy, megoldjuk. Ha nem, boldogan élünk.
- Okés. Huh, nekem viszont mennem kell próbára.
- Elviszek. Tudod, van jogsim.
- Jah. Vágom. - mosolyogtam. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és Martin elvitt.
* Próba után *
- Jó rendben, mehettek, Meg, te maradj itt légyszíves. - mondta az edző.
- Igen? - mentem hozzá, miután mindenki elment.
- Hallottam a hírekben hogy jól összevesztetek Abbivel. Az a helyzet, hogy azt mondták a helyszínen, hogy Abbienek is fel kell lépnie. Hiába rúgtam ki, muszáj.
- Értem. Nyugodtan jöjjön, majd kiveszek pár önvédelmi órát is.
- Jaj te, nem kell. Teljesen más helyen lesztek. Nem fog bántani.
- Hát jó. Mehetek?
- Persze, szia.
- Szia.
* Otthon *
- Halika, megjöttem.
- Végreeeee, mizu volt? - jött oda Martin.
- Semmi külcsi, kiderült, hogy Abbienek is fel kell lépnie.
- Az szar.
- Ez van.
- Ja, annyi, hogy Natiék holnapra meghívtak ebédelni a Burgerkingbe.
- Szuper! - mosolyogtam. - anyuék?
- ......