Későre járt így lefeküdtünk aludni.Természetesen Martin sem akart már semmit.Így hamar el is aludtunk.
Reggel észvesztően gyorsan össze kellett pakolni az összes cuccunkat és indultunk a koncert helyszínre. Martinnak ez a második ilyen koncertezése, így ő már megszokta.Minden tiszteletem az övé.Nem értem hogy hogy lehet bírni lelki erővel egy teljes évig ezt a nagy sürgést-forgást.Este elhelyezkedik egy csinos kis szállodában majd reggel 5 perc alatt el is kell hagynia azt s onnan futás a koncertre ahol a színpadon kell másfél órát ugrálnia több százezer tinilány előtt.Majd mikor végzett újra menni egy másik szállodába ugyan csak éjjelre és minden kezdődik előröl.Kétnaponta van koncert de minden nap van a rajongókkal fotózás.Szegény Martin mire este lefekszünk aludni hulla fáradt és semmire sincs ideje.Ám nem tudom miért de ő ezt élvezi.Na mindegy az ő döntése.
*2 hónap múlva*
-Gyere Martin! Fuss! Ne hagyd hogy utol érjenek! - ordítottam hátra Martinnak aki már szinte alig bírt talpon maradni.
Próbáltam a kezénél fogva magam után húzni hogy ne adja fel.Hála égnek megpillantottam a szállodát s gyorsan beszaladtunk egyenesen fel a második emeletre a szobánkba. Ja, amúgy a gála jól sikerült, elsők lettünk. És még Martinnak is tetszett a tánc. Na mindegy....
-Jól vagy,édes? - kérdeztem Martint aggódva.
Nem jött ki a száján egy hang sem csak loholt a sok futás miatt.Vagy két utcányit kergettek minket azok az átkozott lesifotósok.Nem szólt csak bólintott egyet majd levágta magát az ágyra.Hatalmasakat szusszant.Már én is alig bírtam talpon maradni így követtem a példáját.Lehuppantam az ágyra majd kifújtam magam.
-Te hogy bírod ezt? - kérdeztem tőle érthetetlenül.
-Ez már az életem részévé vált! Innen már nincs vissza út. - mosolyodott rám.
Feleszmélt és hirtelen felugrott az ágyon. -Te jól vagy?? - kérdezte aggódva majd a hasamra nézett.
Mivel már a harmadik hónapban jártam a terhességgel volt már egy kis hasam.Próbáltam leplezni hogy iszonyatosan elfáradtam és eléggé fájt de nem akartam hogy idegeskedjen miattam vagy is miattunk.
-Jól vagyok nyugi! - válaszoltam nyugodtan.
Martin adott egy csókot majd megpuszilta a hasamat.Elmosolyodtam ennek láttán.Minden egyes nap biztosabb vagyok abban hogy kiváló apa lesz.
-Elgondolkodtál már a nemüknek illő neveken? Már mint hogy ha lány lesz akkor mi lesz a neve és hogy ha fiú lesz akkor mi lesz a neve? - kérdezte Martin a hasamat simogatva.Ráhajtottam a fejemet a mellkasára majd sóhajtottam egyet.
-Nem tudom.Ezeken még nem gondolkodtam.Miért te?
-Még én sem de itt az ideje szerintem!
Elmosolyodtam majd elkezdtünk neveket felsorolni.Egyszer én,egyszer ő.Nem jutottunk sokra kivéve az utolsó nevekkel.Ő mondott egy fiú én pedig egy lány nevet.Eldöntöttük tehát hogy ha lányunk lesz akkor Elena lesz a neve ha pedig kisfiúnk születik akkor Antoni.Mind a két név tetszik de azért nem lenne olyan jó ha egyszerre mind a két nevet használnunk kéne.Például hogy ha ikrek születnek.Na az nem lenne jó tréfa.Délután 4 órakor mennünk kellett egy újabb fotózásra.Kicsit eltréfáztunk Szandival a színfalak mögött amíg Martin a rajongókkal fotózkodott.Sajnos egy kicsit hangosabbak voltunk így Martin is hallotta.Gondolta ő is vicces lesz egy kicsit.Hátrajött értem majd előre vitt a rajongókhoz.Készült egy-pár kép majd vissza akartam menni mire megragadta a kezemet.Olyan lendülettel rántott vissza hogy véletlen megcsókoltuk egymást.Persze a fotósok egyből lencsevégre kaptak minket.Nem tudtam mit csináljak.A gyomrom összerezzent.Hirtelen csak annyit jutott ez eszembe hogy kiszaladjak. Iszonya gyorsan el kellett onnan mennem mivel a lesifotósok követtek.Szandival visszamentünk a szállodába.
-Úristen! Mi lesz ebből??! Hogy fogunk ebből kimászni?
-Nem tudom drágám de most nyugodj meg.Nem tesz jót se neked se a babának ha folyton idegeskedsz.Mély levegő!
-Igazad van! - majd remegve beszívtam a levegőt majd kifújtam.Leültem mert már egyszerűen nem tartottak meg a lábaim. - És mi lesz most Martinnal?
-Miatta ne aggódj.Tudod hogy elsimít mindent. - próbált nyugtatni Szandi,de a lelke mélyén ő is tudta hogy ez nem így lesz.
Egész este csak járkáltam a szobából ki az erkélyre.Nagyon ideges voltam.Aggódtam Martin miatt.
Egyszer csak egy kocsi ajtó csattanást hallottam.Kiszaladtam a szobából majd egyenesen le a lépcsőn.Martin megérkezett.
Mikor megláttam Martint egy hatalmas kő esett le a szívemről.Mint a szélvész odaszaladtam és a nyakába ugrottam.Martin erősen megölelt amit viszonoztam.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? Úristen úgy aggódtam érted! - csókolgatott Martin.
-Dehogy esett semmi bajom.És neked? Én jobban aggódtam érted! Mi történt? Miért csak most jöttök?
-El kellett intéznem a fotósokat.Megnyugodhatsz.Most már minden rendben.
Iszonyatosan megnyugodtam amikor azt mondta hogy elrendezte a fotósokat.Felmentünk a szobába és megágyaztam neki.Ő addig letusolt.
-Meg! Gyere egy kicsit! Add ide a törülközőmet! - kiabált a zuhany alól.
-Igen is!! - válaszoltam vissza katonásan.
Bementem a fürdőbe majd beadtam neki a törülközőt.Nem is gondoltam volna hogy ez egy csapda.Mihelyst megragadta a törülközőt azzal együtt berántott engem is a zuhany alá.
-Áá,szia baba! Hát te? Nem illik ám csak így berontani miközben fürdök! - mosolygott el és mind aki semmit sem csinált próbált fenyegetni. - De hát ha már itt vagy akkor... - harapta meg az ajkát és kacsintott egyet.
- Fáradt vagyok. - mondtam bociszemekkel.
- Én is. - mire mindketten felvetettünk. Kiszálltam, majd pár perccel később Martin is. Akkorra már mindketten pizsiben voltunk. Majd összebújva lefeküdtünk aludni.
