*Másnap reggel*
-Úristen,mi történt? - jött le a konyhába Meg a szemeit dörzsölgetve,rekedt hangon.
-Jó reggelt édes.Nem fáj a fejed? - kicsit lehetett csak hallani a gúnyolódást a hangomon de már megbékéltem így nem direkt volt.
-Ahh de nagyon.Szandi?
-Még alszik.Nem is csodálom.Ahogyan kinéztetek tegnap.
-Jajj édesem,sajnálom. - átölelt majd adott egy puszit. - nem így terveztük csak...annyira jól szórakoztunk..és nagyon jól éreztük magunkat és jött ez a hülye ötlet hogy menjünk be egy discoba utána meg már nem is emlékszem semmire.
-Na látod ezen sem csodálkozom.
-Sajnálom kicsim. - esedezett a kezemet szorongatva majdnem sírva.
-Nyugi baba,semmi baj. Ne sírj, édesem! - mosolyogtam rá majd adtam a homlokára egy puszit.
*Meg szemszöge*
Semmire sem emlékszem.Az volt az utolsó emlékem a tegnap estéről hogy Szandival bementünk egy klubba ahol sokat ittunk.Táncoltunk meg ugráltunk és itt megszakad minden.Talán még annyi hogy elindultunk haza de onnan már tényleg semmi.Csak csupa homályos részletek amiket nem tudok összerakni.
Reggeli után egy kicsit felmentem a szobába összepakolni.Nem kellett vele sokat vacakolni mivel Martin unalmában gondolom éjjel kitakarított mert a szoba csak úgy ragyogott.Beágyaztam és kimentem egy kicsit az erkélyre.Belemerültem az autók zajába.Próbáltam elfelejteni mindent ami tegnap történt.Iszonyatosan hasogatott a fejem.Becsuktam a szemem hát ha nem érzem annyira a fejfájást.
Úgy el tudtam volna ott leni egész nap.A lenge levegő belekapott a hajamba és felfrissített.Egyszer csak "meditálásomból" valami vagy is valaki felzavart.Martin megfogta a derekamat majd a hajamba szippantott.Apró csókokat lehelt a vállam és a nyakam vonalára.Lassan megfordultam majd a szemébe néztem.
-Szeretsz? - kérdeztem.
Nem válaszolt csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel.Megfogta a kezemet majd összekulcsolta ujjaimat.Adott egy puszit az orromra.
Az arca teljesen olyan volt mintha épp most akarna letámadni.Éreztem hogy visszatartja vágyait.Tudtam hogy most legszívesebben nekem esne és az ágyban kötnénk ki.
Ujjait kieresztette ujjaim közül majd megfogta a csuklómat.Lassan a hasára emelte a tenyeremet.Egyre feljebb csúsztatta.Mind e közben egyfolytában a szemembe meredezett.Felért a mellkasához majd a szívéhez rakta a kezemet.
Mikor odaért a kezem megjelentek a pillangók és kitörni készültek.Martin szíve hatalmasakat és iszonyat gyorsan vert.
-Érzed ezt? Ez azt jelzi,hogy én,Martin Garrix úgy szeretlek téged mint még senki más ezen a világon.Ez azt is jelzi hogy érted képes lennék meghalni.Érted? Bármit megtennék hogy boldog légy.
Te vagy nekem az a bizonyos nagy Ő és senki nem vehet el tőlem.Nem tudom elképzelni nélküled az életemet.
Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépet.A szemeben megjelent egy könnycsepp majd végigfolyt az arcomon.Martin letörölte majd közelebb lépett hozzám.Az orrunk súrolta egymást.
Éreztem ahogy Martin teste össze-össze rezzen.Hatalmas önuralma van.Tudtam hogy most ebben a percben csak egy kicsi kellett volna hogy nekem essen és az ágyba cipeljen.
Becsuktam a szememet majd hagytam hogy átvegye az irányítást.A kezei lejjebb csúsztak és belemarkolt a fenekembe.Szorosan magához húzott de még mindig nem csókolt meg.A nyakán az erek már lüktettek.Zihálni kezdett majd még jobban magához húzott.Homlokunk összeért.Az orrunk hegye márt elérte egymást.Ajkaim elváltak egymástól.A pólómon át is éreztem hogy Justin szíve most készül kiugrani a helyéről.Forró ajkai elértek az enyéimhez.Még mindig nem csókolt meg.Testünk izzott már a szenvedélytől.
A gyomromban éreztem azt a hatalmas bizsergést és a pillangókat.Nem tudom hogy éreztetek már így.A gyomrotokban előjön az a bizonyos érzés.Ez egyszerűen leírhatatlan.
Kezemet a nyakába emeltem s a hajába túrtam.Ajkaink már egymáson pihentek ám Martin még mindig nem akart megcsókolni.
-Mi a baj? - kérdeztem zihálva.Nem értettem hogy miért nem csókol már meg.
-Ki akarom élvezni ezt az érzést! - súgta rekedtes hangon.
Pontosan tudtam hogy miről beszél és nagyon jól esett hogy ő is azt érzi ilyenkor amit én.Pár percig még így voltunk majd én már nem bírtam tovább nekiestem méz édes ajkainak.Martin még mindig próbálta visszafogni magát ám én nem.A fal felé irányítottam majd jó erősen neki nyomtam.
-Meg! Ne! - térített ki a heves csókcsatánkból Martin.
-Mi a baj? - kérdeztem érthetetlenül. - azt hittem te is akarod. - szontyolodtam el.
-Sajnálom Meg de...
-Hé csajszi menni kéne! - szakította félbe Martint Szandi.
-Hova? - kérdeztem kicsit idegesebb hangon.
-Elfelejtetted?
-Ömmm...
-Ma megyünk esküvői rucit venni. - mosolyodott el majd ugrándozva tapsikolni kezdett.
-Uhh tényleg.Mindjárt megyek csak elköszönök. - mosolyogtam rá.
-Nem akarok most veszekedni.Valahogy érzem hogy amit mondani akartál volna abból veszekedés lesz szóval majd este megbeszéljük. - adtam egy puszit a szájára majd megindultam az ajtó felé.
-Hé cica!
-Igen? - fordultam vissza reménykedve hogy azt mondja nem akar veszekedni vagy valami ilyesmi.
-Aztán szép ruhát vegyetek! - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam majd lementem Szandihoz. Niall vezetett így az ő kocsijával mentünk.Egy fekete telepjáróval.Nagyon örültem hogy már az esküvői ruhámat vesszük viszont nem tudom hogy mit akart mondani Martin.Félek hogy valami baj van vagy .. vagy már nem szeret..vagy nem tudom.
2014. április 24., csütörtök
2014. április 17., csütörtök
18. fejezet
* Martin szemszöge *
Eléggé elfáradtunk így az út hátralévő részében kicsit aludtunk.Arra keltem fel hogy mikor kinéztem az ablakon az aszfaltot láttam.
-Meg!Meg!Meg!Meg! Ébredj!! Megjöttünk! - ráztam fel Meget álmából aki persze azt sem tudta hol van.
-Mi? Mi? mi történt ? - rekedtes hangon ijedt fel majd felpattant.
-Nyugi,nyugi semmi baj..Csak megjöttünk! Érted? Megjöttünk! Itthon vagyunk,végre! És most már elvehetlek!!
-Komolyan? megjöttünk? Ahj te Jó ég! Hozzád tudok menni!!! - ugrott a nyakamba hatalmas mosollyal az arcán.
Jól esik hogy ő is viszont szeret engem annyira mint én őt.Jól esett hogy ennyire örül.Gyorsan összeszedtük amit le akartunk vinni és bevittünk mindent a házba.Annyira tele voltam adrenalinnal,hogy olyan gyorsan bepakoltam mindent hogy a többieknek csak pár dobozt kellett hozniuk.Nagyon izgatott vagyok.Remélem minden rendben lesz és nem jön közbe semmi.
Mikor mindennel végeztünk Meg és Szandi elmentek egy kicsit pihenni és tartottak egy olyan csajos izét.Nem nagyon értek az ilyenekhez szóval rájuk hagytam.Ez épp jól is jött ugyan is még nem tudtam venni arany gyűrűt az esküvőre szóval keresgéltem egy kicsit a neten.Találtam is egy nagyon szép darabot az egyik oldalon.Azonnal érte mentem az üzletbe és nem kis pénzért meg is vettem.Tudom sokan most azt gondolják hogy "jajj a hatalmas és kő gazdag Martin Garrix azon nyavalyog hogy milyen sokba került neki egy gyűrű".
Gyorsan hazasiettem majd mintha semmi sem történt volna beültem a tv elé és vártam hogy hazaérjenek a lányok.Az volt a baj hogy én csak vártam és vártam de nem jöttek.Kezdtem eléggé ideges lenni.Felhívtam Meget hogy hol vannak már.Elég későre járt így volt okom idegeskedni.Mikor meghallottam Meg hangját a vonal másik végén megnyugodtam.Azt mondta hogy hamarosan itthon lesznek.Hát jó.Nem vitatkoztam.Elmentem tusolni majd visszamentem a tv-hez.Már vagy 2 órája nem értek haza.Tényleg berezeltem hogy valami bajuk történt.Ismét felhívtam Meget ám most nem vette fel.Iszonyatosan megijedtem.Felhívtam Szandit is.Nagy nehezen felvette.
- Hol a francba vagytok? Már 3 órája itthon kéne lennetek! - ordítottam a kagylóba.
-Nyugi van öcskös! Csak egy kicsit mulattunk. Hamarosan hazaérünk.Már itt vagyunk egy utcányira.
Mikor meghallottam a hangját ledermedtem.Full részeg volt.Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd eloszlott bennem a düh.Iszonyatosan mérges lettem.Fogtam egy kabátot,magamra kaptam majd elindultam értük kocsival.Már a sarkon jártam mikor láttam hogy jönnek velem szembe.Mind a ketten alig álltak a lábukon.
-Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Felnőtt nők vagytok és így kell hazajönni? - kiabáltam dühösen kipattanva az autóból.
-Nyugi van,nyugi! Nincsen semmi para! - szólt Szandi.
Mindig kiráz a hideg amikor a tini szlenget "nyomatja" nekem és csak még mérgesebb lettem.Meg egy szót sem szólt.Láttam az arcán hogy egy kicsit elszégyelte magát.Van is miért szégyelni magukat.Besegítettem őket a kocsiba majd hazavittem őket.Lou segített őket becipelni a házba ugyan is mikor hazaértünk félig már aludtak.Lefektettük őket majd én szépen kezdtem lenyugodni.Kellett egy kis magány így kimentem az erkélyemre.Próbáltam valahogy nyugtatni magam.Ilyenkor szokásom magammal megbeszélni a dolgokat.
-Végül is ezek az utolsó napjaink hajadon ként.Biztos Szandi azért vitte bele ebbe hogy még utoljára kibulizzák magukat.Lehet hogy nekem is ezt kéne tennem.Biztos vagyok benne hogy Szandi vitte bele ebbe Meget mivel mikor a kocsiba segítettem őket Meg nem tudott a szemebe nézni.Láttam hogy nagyon szégyenli magát.Lehet hogy nem kellett volna így kiakadnom. - megbeszéltem magammal a dolgokat s némán néztem ki még egy fél óráig a fejemből a friss levegőn.
A csillagok megvilágították az egész tengerpartot.Az utcák üresek és némák voltak.Minden csendes.Egy lélek sem járt ott csak a lenge fuvallat simította végig újra és újra bőrömet.Úgy voltam vele hogy egész éjjel tudnák itt lenni.Egy év folyamatos járkálás és koncertezés után ez egy felbecsülhetetlen érzés volt számomra.
Eléggé elfáradtunk így az út hátralévő részében kicsit aludtunk.Arra keltem fel hogy mikor kinéztem az ablakon az aszfaltot láttam.
-Meg!Meg!Meg!Meg! Ébredj!! Megjöttünk! - ráztam fel Meget álmából aki persze azt sem tudta hol van.
-Mi? Mi? mi történt ? - rekedtes hangon ijedt fel majd felpattant.
-Nyugi,nyugi semmi baj..Csak megjöttünk! Érted? Megjöttünk! Itthon vagyunk,végre! És most már elvehetlek!!
-Komolyan? megjöttünk? Ahj te Jó ég! Hozzád tudok menni!!! - ugrott a nyakamba hatalmas mosollyal az arcán.
Jól esik hogy ő is viszont szeret engem annyira mint én őt.Jól esett hogy ennyire örül.Gyorsan összeszedtük amit le akartunk vinni és bevittünk mindent a házba.Annyira tele voltam adrenalinnal,hogy olyan gyorsan bepakoltam mindent hogy a többieknek csak pár dobozt kellett hozniuk.Nagyon izgatott vagyok.Remélem minden rendben lesz és nem jön közbe semmi.
Mikor mindennel végeztünk Meg és Szandi elmentek egy kicsit pihenni és tartottak egy olyan csajos izét.Nem nagyon értek az ilyenekhez szóval rájuk hagytam.Ez épp jól is jött ugyan is még nem tudtam venni arany gyűrűt az esküvőre szóval keresgéltem egy kicsit a neten.Találtam is egy nagyon szép darabot az egyik oldalon.Azonnal érte mentem az üzletbe és nem kis pénzért meg is vettem.Tudom sokan most azt gondolják hogy "jajj a hatalmas és kő gazdag Martin Garrix azon nyavalyog hogy milyen sokba került neki egy gyűrű".
Gyorsan hazasiettem majd mintha semmi sem történt volna beültem a tv elé és vártam hogy hazaérjenek a lányok.Az volt a baj hogy én csak vártam és vártam de nem jöttek.Kezdtem eléggé ideges lenni.Felhívtam Meget hogy hol vannak már.Elég későre járt így volt okom idegeskedni.Mikor meghallottam Meg hangját a vonal másik végén megnyugodtam.Azt mondta hogy hamarosan itthon lesznek.Hát jó.Nem vitatkoztam.Elmentem tusolni majd visszamentem a tv-hez.Már vagy 2 órája nem értek haza.Tényleg berezeltem hogy valami bajuk történt.Ismét felhívtam Meget ám most nem vette fel.Iszonyatosan megijedtem.Felhívtam Szandit is.Nagy nehezen felvette.
- Hol a francba vagytok? Már 3 órája itthon kéne lennetek! - ordítottam a kagylóba.
-Nyugi van öcskös! Csak egy kicsit mulattunk. Hamarosan hazaérünk.Már itt vagyunk egy utcányira.
Mikor meghallottam a hangját ledermedtem.Full részeg volt.Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd eloszlott bennem a düh.Iszonyatosan mérges lettem.Fogtam egy kabátot,magamra kaptam majd elindultam értük kocsival.Már a sarkon jártam mikor láttam hogy jönnek velem szembe.Mind a ketten alig álltak a lábukon.
-Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Felnőtt nők vagytok és így kell hazajönni? - kiabáltam dühösen kipattanva az autóból.
-Nyugi van,nyugi! Nincsen semmi para! - szólt Szandi.
Mindig kiráz a hideg amikor a tini szlenget "nyomatja" nekem és csak még mérgesebb lettem.Meg egy szót sem szólt.Láttam az arcán hogy egy kicsit elszégyelte magát.Van is miért szégyelni magukat.Besegítettem őket a kocsiba majd hazavittem őket.Lou segített őket becipelni a házba ugyan is mikor hazaértünk félig már aludtak.Lefektettük őket majd én szépen kezdtem lenyugodni.Kellett egy kis magány így kimentem az erkélyemre.Próbáltam valahogy nyugtatni magam.Ilyenkor szokásom magammal megbeszélni a dolgokat.
-Végül is ezek az utolsó napjaink hajadon ként.Biztos Szandi azért vitte bele ebbe hogy még utoljára kibulizzák magukat.Lehet hogy nekem is ezt kéne tennem.Biztos vagyok benne hogy Szandi vitte bele ebbe Meget mivel mikor a kocsiba segítettem őket Meg nem tudott a szemebe nézni.Láttam hogy nagyon szégyenli magát.Lehet hogy nem kellett volna így kiakadnom. - megbeszéltem magammal a dolgokat s némán néztem ki még egy fél óráig a fejemből a friss levegőn.
A csillagok megvilágították az egész tengerpartot.Az utcák üresek és némák voltak.Minden csendes.Egy lélek sem járt ott csak a lenge fuvallat simította végig újra és újra bőrömet.Úgy voltam vele hogy egész éjjel tudnák itt lenni.Egy év folyamatos járkálás és koncertezés után ez egy felbecsülhetetlen érzés volt számomra.
2014. április 5., szombat
17. fejezet
Úgy láttam hogy tetszett neki a meglepetésem.Jót beszélgettünk,sokat nevettünk és még a régi emlékek kedvéért táncoltunk is.Én nagyon jó éreztem magam és szerintem Martin is.Este olyan 10 órakor értünk vissza a szállodába.Remélem Martin most holnap jobb kedvel fog neki vágni a napnak.
-Cica,szeretnék veled beszélni! - hívott ki az erkélyre Martin.
-Okés,mit szeretnél? - léptem ki a az üvegajtón.
-Szeretném ha mikor hazaérünk az első hétvégén elvehetnélek! Nem szeretnék vele tovább várni.
-Ohh,tudod hogy én akár most is hozzád mennék.De rögtön egy hét után? Még egy csomó dolgot el kell majd intézni.Hogy fogjuk berendezni mellé még az esküvő szervezést?
-Ne aggódj te azon.Majd én mindent elintézek.Te meg csak tedd amit ilyenkor a lányoknak szokás. - mosolyodott el.
-Hát jó.Bízom benned! - én is mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.
*A utolsó nap*
-Siessünk emberek,mindjárt indulnunk kell!!
Csupa sürgés-forgás.Rosszabb mint ami általában szokott lenni reggelente.Martin arcán láttam a hatalmas örömöt.Már egy jó ideje egyfolytában az esküvőről beszél.Egy csomó embert hívogat de soha nem mondja el hogy kivel beszélt.Ám nem jár túl az eszemen.Tuti hogy mire hazaérünk már majdnem készen lesz egy hatalmas esküvő helyszíne.
*Martin szemszöge*
Ahj annyira izgulok.Hamarosan elindulunk haza és akkor hozzám tud jönni Meg.Már mindent elintéztem.Remélem hogy még nem sejt semmit sem.Bár kétlem,de biztos vagyok benne hogy tátva marad a szája ha meglátja hogy mit alkottam.Nagyon örülök.
-Indulunk!! - kiabált Harry.
-Éjjen! - ugrottam fel majd odaszaladtam Meg-hez,felkaptam az ölembe s úgy vittem a repülőre.
Alig bírtam már kivárni hogy elinduljunk és most végre itt ülünk és hazafelé tartunk.Remélem hogy Meg is ilyen izgatott mint én.Látom rajta hogy legfőképp azért nevet mert látja hogy úgy viselkedek mint egy kisgyerek a búcsúban.Nevess csak! Majd meglátjuk ki nevet a végén.
*Meg szemszöge*
Martin egyszerűen mintha kibújt volna magából.Egész nap ugrándozik meg mint a kisgyerekek vigyorog állandóan.Olyan kis cuki hogy ennyire várja már az esküvőt.ilyenkor meg tudnám zabálni.
Én meg csak mosolygok rajta.
Szandi épp egy új könyvet ír így ő elment egy nyugisabb helyre.A fiúk egy kicsit messzebb voltak tőlünk.Martinnal egymás előtt ültünk és csak mosolyogtunk mint a tejbe tök.
-Cica,szeretnék veled beszélni! - hívott ki az erkélyre Martin.
-Okés,mit szeretnél? - léptem ki a az üvegajtón.
-Szeretném ha mikor hazaérünk az első hétvégén elvehetnélek! Nem szeretnék vele tovább várni.
-Ohh,tudod hogy én akár most is hozzád mennék.De rögtön egy hét után? Még egy csomó dolgot el kell majd intézni.Hogy fogjuk berendezni mellé még az esküvő szervezést?
-Ne aggódj te azon.Majd én mindent elintézek.Te meg csak tedd amit ilyenkor a lányoknak szokás. - mosolyodott el.
-Hát jó.Bízom benned! - én is mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.
*A utolsó nap*
-Siessünk emberek,mindjárt indulnunk kell!!
Csupa sürgés-forgás.Rosszabb mint ami általában szokott lenni reggelente.Martin arcán láttam a hatalmas örömöt.Már egy jó ideje egyfolytában az esküvőről beszél.Egy csomó embert hívogat de soha nem mondja el hogy kivel beszélt.Ám nem jár túl az eszemen.Tuti hogy mire hazaérünk már majdnem készen lesz egy hatalmas esküvő helyszíne.
*Martin szemszöge*
Ahj annyira izgulok.Hamarosan elindulunk haza és akkor hozzám tud jönni Meg.Már mindent elintéztem.Remélem hogy még nem sejt semmit sem.Bár kétlem,de biztos vagyok benne hogy tátva marad a szája ha meglátja hogy mit alkottam.Nagyon örülök.
-Indulunk!! - kiabált Harry.
-Éjjen! - ugrottam fel majd odaszaladtam Meg-hez,felkaptam az ölembe s úgy vittem a repülőre.
*Meg szemszöge*
Martin egyszerűen mintha kibújt volna magából.Egész nap ugrándozik meg mint a kisgyerekek vigyorog állandóan.Olyan kis cuki hogy ennyire várja már az esküvőt.ilyenkor meg tudnám zabálni.
Én meg csak mosolygok rajta.
Szandi épp egy új könyvet ír így ő elment egy nyugisabb helyre.A fiúk egy kicsit messzebb voltak tőlünk.Martinnal egymás előtt ültünk és csak mosolyogtunk mint a tejbe tök.
16. fejezet
Egy újabb nap kezdetét vette.Irány a fotózás,aztán egy pár interjú és megint hulla fáradtan esünk be egy másik szállodába.
*Martin szemszöge*
-Elegem van! - sóhajtott fel ingerülten Martin.
-Nyugi nekem is,de már csak pár hónap! Ígérem hogy ma elmegyünk valahova ha van kedved. - próbáltam lelket önteni Martinba.
-Oké. - erőltetett egy mosolyt az arcára.
Kiszálltunk a megadott helyen ahol már természetesen a lesi fotósok és a rajongók nagy hadával kellett átküzdenünk magunkat.Nem csodálom ha már elege van az egészből.
*Martin szemszöge*
Utálom ezeket a hülye lesifotósokat.Legszívesebben felrúgnám az összeset.Olyan bosszantóak.Soha sincs egy szabad percem se mellettük.Elegem van.A kocsiban már mondtam Megnek de kicsit megnyugtatott.
Elképesztő ez a lány.Egyszerűen kell nekem.Nem bírok ki nélküle egy percet sem.Olyan szerencsés vagyok vele.
-Martin gyere,siess! - szólt hátra hozzám Niall.
Meg mindig azt mondja hogy Niall az ő macija. Bár nem tudom miért. Olyankor mindig mosolyognom kell.Jól esik hogy ilyen jóban vagyunk.Amikor megkértem a kezét majd kiugrott a szívem mikor igent válaszolt.
Most pedig épp egy fotózásra jön el velem.Vagy is eddig az összesre eljött.
-Martin,siess a sok rajongó és a fotósok már várnak a vászon előtt. - szólt Meg.
Hát úgy látszik megint munka van.Pedig legszívesebben fognám magam és itt hagynék mindent.
A rajongók és a fotósok csak a tökéletes Martin Garrixt látják.De nem látják a valóságot.Amit csak Meg lát meg bennem.A sebezhető és törékeny Martint.Tudom elég furcsa egy fiútól ezt hallani de biztos vagyok benne hogy a férfiak 90%-a ugyan ezt gondolja.Csak az a hatalmas férfi egonk nem engedi látszatra hozni.
*Meg szemszöge*
Szegénykém biztos nagyon unja már ezeket a dolgokat.Látom az arcán a szomorúságot.Ma este tényleg el kell mennünk valahova.Fel kell valahogy vidítanom.Van is egy tervem,remélem tetszeni fog neki.
Amit a rajongók látnak az nem az igazi Martint.
Hamar összedőlhet benne minden.Ma mindent be kell vetnem hogy jobb legyen mert ennek még lehet következménye is.
Lezajlott a fotózás s elindultunk vissza a szállodába.Sajnos nem pihenhettünk többet egy óránál tovább mivel menni kellett egy interjúra.
Jól kifaggatták Martint rólunk.Azt csodálom hogy azt nem kérdezték meg hogy hányszor csináltuk már a "dolgot".Martin mindent kitálalt.És amint láttam elég büszkén mondott el mindent.Ez viszont jól esett.Két órán keresztül arról beszéltek hogy hogy jöttünk össze és hogy hol,mikor stb...Hát igen,elég hosszú a mi "kis" történetünk.Mikor már mindent tudott a nép rólunk s vége lett az interjúnak Martin egy kicsit nyugodtabban jött kit mint ahogy bement.Ennek örültem.talán már nincs annyira elege.De attól még ma akkor is elviszem valahova a tervem szerint.
*Martin szemszöge*
Mikor a műsorvezető rólunk kérdezett akkor egy kicsit lefagytam.Nem tudtam hol kezdjem.Így hát úgy döntöttem hogy a leges legelején jó lesz.Kitálaltam mindent.Kicsit néha kényelmetlen volt de én akkor is büszkén beszéltem erről.Nagyon szeretem Meg-t és hogy ezt tudtára adtam mindenkinek egy kicsit megkönnyebbültem.Kicsit lenyugodtam és mikor vége lett az interjúnak láttam Megen hogy ő is megnyugodott.Gondolom észrevette hogy a kínos részeket kihagytam vagy nem tudom.De nem is érdekelt az a lényeg hogy már mindenki tudja hogy mi a helyzet.Remélem Abbie is látta és észre veszi végre.
-Na mehetünk? - adtam egy puszit Meg homlokára.
-Igen,de megígértem hogy ma elviszlek valahova.És már vannak terveim is.Szóval ha visszaértünk akkor készülj fel. - mosolygott rám.
Nem tudtam mire készül de igazából ha csak elmennénk egy parkba vagy a partra nekem az is elég lenne.A fő hogy vele lehessek.Remélem nem lesz vele sok dolga.
Hamar visszaértünk.Már kezdett sötétedni.
-Mehetünk? - kérdezte izgatottan Meg.
-Mehetünk. - mosolyogtam rá.
Még mindig nem tudom mit tervez de ahogy ismerem nagy durranás lesz.De mondjuk az is lehet hogy csak egy kis piknik a parton.
rakott egy fekete kendőt a szememre.Kezdtem egy kicsit félni hogy hova visz.
-Nyugi,mindjárt ott vagyunk!
Kb negyed óra mászkálás után megálltunk.A nap lágyan sütötte arcomat.
-Leveheted!
Levettem a kendőt és gyönyörű látvány tárult elém.Nem volt nagy cucc de nekem annál jobban tetszett.
A tengerpart egy eldugott helyén egy kis piknik.Tudtam hogy valami ilyesmi lesz.
-Tudom,nem olyan nagy durranás mint te szoktál de...tetszik? - kérdezte félénken.
-Nagyon tetszik.És az a lényeg hogy itt vagy velem! - közelebb léptem hozzá majd megcsókoltam.
Tudom hogy szereti az ilyeneket így bekapcsoltam egy zenét majd felkértem táncolni.Azt tudni kell hogy kiskorunkban ugyan így volt.Csak akkor épp nem volt még a menyasszonyom.Hmm milyen jó ezt kimondani.Meg Edwards a menyasszonyom.Végre! Olyan jó vele lenni.
Megragadtam a csípőjét majd egy kicsit felkaptam.
Megragadtam a csípőjét majd egy kicsit felkaptam.
Vele annyit tudok nevetni.Elképesztően vicces és gyönyörű.Nem bírok neki ellenállni.
2014. április 4., péntek
.png)
1. Díjam
Köszönöm a Black Rose írójának!
Szabályok:
-Írj 5 dolgot magadról.
-Válaszolj 5 kérdésre.
-Tegyél fel 5 kérdést.
-Küldd tovább 2 embernek.
5 dolog rólam:
-Imádom Martin Garrix-et, Justin Bieber és az 1D-t. Ők a kedvenceim.
-Megvan az összes Szent Johanna Gimi kötetem és a Bábel is.
-Imádom a természetismeretet, 5.-ben egy országos versenyen 9. lettem .
-Táncolok
-Utálom Taylor Swiftet, Lorde-t és a The Wanted-et.
5 válaszom:
-Mikor döntöttél úgy, hogy blogot írsz? - Márciusban kezdtem
-Mi inspirál az írásban? - Szeretek írni
-Szeretsz olvasni? - nem nagyon
-Van kedvenc filmed? - 50 első randi
-Van kedvenc íród/írónőd? - Leiner Laura
5 kérdésem:
-Jelenleg mi a kedvenc dalod?
- Láttál már hullócsillagot?
-Jól tanulsz?
-Mitől félsz?
- Plüssel alszol?
Akiknek tovább küldöm:
2014. március 29., szombat
15. fejezet
Dörömbölni kezdtem a terem ajtaján.Egy nővér nyitott ajtót majd próbált nyugtatgatni.Azt mondta hogy Martinnak olyan szerencsétlenül tört el a lába hogy rosszul forrt volna össze így még egyszer el kell neki törni a lábát.
A nővér szavába Martin hatalmas ordítása zavart bele.Mikor megtudtam hogy el kell törni a csontjait és mellé még hallottam Martin ordítását nagyon fájt.Egyszerűen átéltem az ő fájdalmát.Olyan volt mintha savval locsoltak volna és a testem szépen lassan elolvadt volna.Iszonyatosan rossz érzés volt.Mintha az én lábamat tördelték volna.Már a hajamat tépkedtem.Úgy éreztem belebolondulok.Ahogy hallottam Martin ordítását átéltem az ő fájdalmát.
Harry és Zayn lefogtak és kivittek a kórházból.
-Meg,ezt nem szabad tovább hallgatnod!
-Hozzátok ki Szandi-t is!!
Tudom hogy Szandi is a földön fetrengett volna a fájdalomtól de láttam rajta hogy próbál erős lenni.Kint a friss levegőn egy kicsit kezdtem megnyugodni.Fél órán keresztül ültünk a lépcsőn könnyeket morzsolgatva és vártunk.Csak vártunk és vártunk mikor egy orvos végre kijött és hozta a híreket.
-Mr.Garrix szeretne látni bizonyos Mrs.Garrix-t! - jelentette ki az orvos.
Szandi-val egyből egymásra néztünk a megnevezés hallatán.Tudtuk hogy én vagyok az csak egy kicsit furcsa volt így hallani ezt.
-É-é-én vagyok az. - léptem egy lépcsőfokot.
-Jöjjön kérem! - mosolyodott rám.
Gondolom ő is meglepődött hogy ilyen fiatalon én vagyok "Mrs.Garrix".Nem tétováztam sietve követtem az orvost.Bementünk a terembe ahol Martin gépekre volt rákötve.
Mikor megláttam nem bírtam tovább.Olyan szinten elkezdtem zokogni hogy levegőhöz alig jutottam.Martin rekedtes hangon kinyögött pár szót.Nem értettem tisztán ezért közelebb hajoltam hozzá.
-Sz-szeretlek! - adott egy puszit a homlokomra majd visszadőlt a párnára.
-Én is,én is nagyon de nagyon szeretlek! - szorongattam a kezét majd próbáltam a könnyeimet letörölgetni.
-Ne aggódj minden rendben lesz. - sóhajtott egyet majd becsukta a szemét.
Adtam neki egy puszit.Sajnos ott kellett hagynom mert az orvos azt mondta hogy hagyjuk pihenni.Én egész éjjel ott voltam a terem előtt.Egy percet sem aludtam.Niall is ott maradt velem hát ha történik valami.Szandi-ék elmentek lebeszélni hogy elmaradnak a koncertek meg minden ilyesmit az elkövetkezendő pár napban.Bár én még azt is kinézem Martinból hogy amikor kiengedik innen akkor még begipszezett lábbal is koncertezik majd.Nagyon makacs és nagyon kitartó.
Reggel olyan 5-6 óra lehetett.Már nem bírtam tovább.Kicsit behunytam a szememet.Ám nem tudtam sokáig pihentetni magamat mivel reggel jöttek Szandi-ék és az orvosok is mászkáltak tehát nem bírtam aludni.Nem is baj,legalább tudom hogy mi történik és nem kell még álmomban is aggódnom.
*3 nap múlva*
-Martin biztos vagy benne?
-Igen,muszáj! Már nagyon rég volt!
-De és ha fájni fog?
-Nem érdekel! Kibírom!
Nem próbáltam tovább győzködni.Tudtam hogy úgy sem érek el vele semmit.
-Hát jó..akkor szólok Zayn-nek és mehetünk a koncertre.
-Ez az! Imádlak! - adott egy nagy puszit a számra.
Tudtam hogy baja is eshet de az benne a jó hogy csak ülni tud így nem tud ugrálni meg táncolgatni tehát nem lehet nagy baj.A táncosok majd végzik a dolgukat.Ő meg majd csak ott szépen ugrálás nélkül meglesz.
Szerencsére ezt ő is tudta így biztonságosan telt le a másfél órás koncert.Ahhoz képest hogy csak ült majdnem jobb koncertet adott mint az előzőek voltak.Így meghatóbb volt.
Mikor végzett odajött hozzám majd kirántott a színpadra.Úristen már megint itt vagyok..Ebből megint valami rossz lesz.
Ám legnagyobb meglepődésemre épp az ellenkezője történt.
-Nem tudom,hogy észrevettétek e már a lábamon a gipszet.Biztos nem,na mind egy - poénkodott - volt egy szerencsétlen koncertem és hát nem éltem volna túl ha nincs mellettem életem szerelme,Meg Edwards - adott egy puszit majd folytatta - nagyon szépen köszönök mindent! - fordult oda hozzám.
Nagyon meghatódtam.Hirtelen nem tudtam megszólalni sem.Ám a végén kinyögtem egy lelkes köszönöm-öt s lementünk a színpadról.
Elindultunk a szállodába.Alig vártam már hogy aludjak egy kicsit.Alig alszom már vagy 4 napja.Mindenki így volt vele így hamar elaludtunk.Valahogy még így is nehezemre esett átaludni az éjszakát.Óránként felkeltem.Rossz álmok gyötörtek.Nagyon megérintett ez a pár nap.Mindig visszagondolok Martin szenvedésére és olyankor könnybe lábad a szemem.
Már vagy ötödszörre mentem le a konyhába vízért mikor megláttam Harry-t.
-Na mi az te sem tudsz aludni? - kérdeztem.
-Valahogy nem jön álom a szememre..
-Így vagyok én is.
-Te figyel,nem nézünk meg egy filmet ha már aludni nem tudunk?
-Felőlem..legalább nem kell unatkoznom egyedül. - mosolyogtam.
Beraktunk egy jó horror-vígjátékot.Valami zombi apokalipszis tört ki egy városban és a menekültek közül egy hapsi mesélte el a történetet.Kicsit zagyvalékos volt egyszer nézhető.
Észre sem vettük hogy így elszaladt az idő.Már reggel 6 óra volt.Megbeszéltük hogy készítünk valami kaját a többieknek.Elég furcsa lett a végeredmény.Próbáltunk csendben lenni de annyit nevettünk hogy végül Niall felébredt és lejött.
-Ti mi a fészkes fenét csináltok itt hajnalok hajnalán? - dörzsölgette meg a szemét.
Nem válaszoltunk csak kuncogtunk egyet.Niall beállt mellénk segíteni.látta hogy milyen "kaját" csináltunk így megsajnált minket és csinált egy íncsiklandó omlettet.Nem tudom hogy említettem e már de Niall isteni szakács.Nagyon finomakat tud sütni és főzni.Olyan mint a nagyim.Hehe.
Reggel mindenki letámadta a konyhát ahol mi már szép rendet raktunk és megterítettünk.Mindenki csodálkozott de nem sokat törődtek vele.Befaltak mindent és már indultunk is az újabb fotózásra.
Lehet hogy nem kéne ilyet mondanom de már nagyon unom ezt a sok programot.Mindig ugyan az van.Lelkes rajongó táborok mindenütt,a lesifotósok minden lépésünket lefényképezik.Ám nem tudunk vele mit kezdeni.Úgy sem hagynak békén.
Az benne a rossz hogy egy perc nyugalmunk sincs.De hát már megszoktuk 7 hónap alatt.Az tartja bennünk a lelket hogy hamarosan vége ennek az egésznek és megyünk vissza haza a nyugalomba.
A nővér szavába Martin hatalmas ordítása zavart bele.Mikor megtudtam hogy el kell törni a csontjait és mellé még hallottam Martin ordítását nagyon fájt.Egyszerűen átéltem az ő fájdalmát.Olyan volt mintha savval locsoltak volna és a testem szépen lassan elolvadt volna.Iszonyatosan rossz érzés volt.Mintha az én lábamat tördelték volna.Már a hajamat tépkedtem.Úgy éreztem belebolondulok.Ahogy hallottam Martin ordítását átéltem az ő fájdalmát.
Harry és Zayn lefogtak és kivittek a kórházból.
-Meg,ezt nem szabad tovább hallgatnod!
-Hozzátok ki Szandi-t is!!
Tudom hogy Szandi is a földön fetrengett volna a fájdalomtól de láttam rajta hogy próbál erős lenni.Kint a friss levegőn egy kicsit kezdtem megnyugodni.Fél órán keresztül ültünk a lépcsőn könnyeket morzsolgatva és vártunk.Csak vártunk és vártunk mikor egy orvos végre kijött és hozta a híreket.
-Mr.Garrix szeretne látni bizonyos Mrs.Garrix-t! - jelentette ki az orvos.
Szandi-val egyből egymásra néztünk a megnevezés hallatán.Tudtuk hogy én vagyok az csak egy kicsit furcsa volt így hallani ezt.
-É-é-én vagyok az. - léptem egy lépcsőfokot.
-Jöjjön kérem! - mosolyodott rám.
Gondolom ő is meglepődött hogy ilyen fiatalon én vagyok "Mrs.Garrix".Nem tétováztam sietve követtem az orvost.Bementünk a terembe ahol Martin gépekre volt rákötve.
Mikor megláttam nem bírtam tovább.Olyan szinten elkezdtem zokogni hogy levegőhöz alig jutottam.Martin rekedtes hangon kinyögött pár szót.Nem értettem tisztán ezért közelebb hajoltam hozzá.
-Sz-szeretlek! - adott egy puszit a homlokomra majd visszadőlt a párnára.
-Én is,én is nagyon de nagyon szeretlek! - szorongattam a kezét majd próbáltam a könnyeimet letörölgetni.
-Ne aggódj minden rendben lesz. - sóhajtott egyet majd becsukta a szemét.
Adtam neki egy puszit.Sajnos ott kellett hagynom mert az orvos azt mondta hogy hagyjuk pihenni.Én egész éjjel ott voltam a terem előtt.Egy percet sem aludtam.Niall is ott maradt velem hát ha történik valami.Szandi-ék elmentek lebeszélni hogy elmaradnak a koncertek meg minden ilyesmit az elkövetkezendő pár napban.Bár én még azt is kinézem Martinból hogy amikor kiengedik innen akkor még begipszezett lábbal is koncertezik majd.Nagyon makacs és nagyon kitartó.
Reggel olyan 5-6 óra lehetett.Már nem bírtam tovább.Kicsit behunytam a szememet.Ám nem tudtam sokáig pihentetni magamat mivel reggel jöttek Szandi-ék és az orvosok is mászkáltak tehát nem bírtam aludni.Nem is baj,legalább tudom hogy mi történik és nem kell még álmomban is aggódnom.
*3 nap múlva*
-Martin biztos vagy benne?
-Igen,muszáj! Már nagyon rég volt!
-De és ha fájni fog?
-Nem érdekel! Kibírom!
Nem próbáltam tovább győzködni.Tudtam hogy úgy sem érek el vele semmit.
-Hát jó..akkor szólok Zayn-nek és mehetünk a koncertre.
-Ez az! Imádlak! - adott egy nagy puszit a számra.
Tudtam hogy baja is eshet de az benne a jó hogy csak ülni tud így nem tud ugrálni meg táncolgatni tehát nem lehet nagy baj.A táncosok majd végzik a dolgukat.Ő meg majd csak ott szépen ugrálás nélkül meglesz.
Szerencsére ezt ő is tudta így biztonságosan telt le a másfél órás koncert.Ahhoz képest hogy csak ült majdnem jobb koncertet adott mint az előzőek voltak.Így meghatóbb volt.
Mikor végzett odajött hozzám majd kirántott a színpadra.Úristen már megint itt vagyok..Ebből megint valami rossz lesz.
Ám legnagyobb meglepődésemre épp az ellenkezője történt.
-Nem tudom,hogy észrevettétek e már a lábamon a gipszet.Biztos nem,na mind egy - poénkodott - volt egy szerencsétlen koncertem és hát nem éltem volna túl ha nincs mellettem életem szerelme,Meg Edwards - adott egy puszit majd folytatta - nagyon szépen köszönök mindent! - fordult oda hozzám.
Nagyon meghatódtam.Hirtelen nem tudtam megszólalni sem.Ám a végén kinyögtem egy lelkes köszönöm-öt s lementünk a színpadról.
Elindultunk a szállodába.Alig vártam már hogy aludjak egy kicsit.Alig alszom már vagy 4 napja.Mindenki így volt vele így hamar elaludtunk.Valahogy még így is nehezemre esett átaludni az éjszakát.Óránként felkeltem.Rossz álmok gyötörtek.Nagyon megérintett ez a pár nap.Mindig visszagondolok Martin szenvedésére és olyankor könnybe lábad a szemem.
Már vagy ötödszörre mentem le a konyhába vízért mikor megláttam Harry-t.
-Na mi az te sem tudsz aludni? - kérdeztem.
-Valahogy nem jön álom a szememre..
-Így vagyok én is.
-Te figyel,nem nézünk meg egy filmet ha már aludni nem tudunk?
-Felőlem..legalább nem kell unatkoznom egyedül. - mosolyogtam.
Beraktunk egy jó horror-vígjátékot.Valami zombi apokalipszis tört ki egy városban és a menekültek közül egy hapsi mesélte el a történetet.Kicsit zagyvalékos volt egyszer nézhető.
Észre sem vettük hogy így elszaladt az idő.Már reggel 6 óra volt.Megbeszéltük hogy készítünk valami kaját a többieknek.Elég furcsa lett a végeredmény.Próbáltunk csendben lenni de annyit nevettünk hogy végül Niall felébredt és lejött.
-Ti mi a fészkes fenét csináltok itt hajnalok hajnalán? - dörzsölgette meg a szemét.
Nem válaszoltunk csak kuncogtunk egyet.Niall beállt mellénk segíteni.látta hogy milyen "kaját" csináltunk így megsajnált minket és csinált egy íncsiklandó omlettet.Nem tudom hogy említettem e már de Niall isteni szakács.Nagyon finomakat tud sütni és főzni.Olyan mint a nagyim.Hehe.
Reggel mindenki letámadta a konyhát ahol mi már szép rendet raktunk és megterítettünk.Mindenki csodálkozott de nem sokat törődtek vele.Befaltak mindent és már indultunk is az újabb fotózásra.
Lehet hogy nem kéne ilyet mondanom de már nagyon unom ezt a sok programot.Mindig ugyan az van.Lelkes rajongó táborok mindenütt,a lesifotósok minden lépésünket lefényképezik.Ám nem tudunk vele mit kezdeni.Úgy sem hagynak békén.
Az benne a rossz hogy egy perc nyugalmunk sincs.De hát már megszoktuk 7 hónap alatt.Az tartja bennünk a lelket hogy hamarosan vége ennek az egésznek és megyünk vissza haza a nyugalomba.
14. fejezet
A fiúk és Lau sietve versenyeztek fel a lépcsőn majd berontottak a szobába.
-Na mi az? - kérdezte izgatottan Niall.
-Megkértem Meg kezét. - mondta büszkén Martin.
-Háhh! Mondtam! - ugrott hátra majd a többiek pénzt adtak neki.
-Ti fogadtatok? - kérdeztem Martin vigyorogva. - chh ilyen kiszámítható vagyok?
-Hát mostanában elég ingerült és ideges voltál,múltkor meg egy olyan boltba mentél ahol elég drága gyűrűket lehet venni.Így mi már előre tudtuk.
-Megkértem Meg kezét. - mondta büszkén Martin.
-Háhh! Mondtam! - ugrott hátra majd a többiek pénzt adtak neki.
-Ti fogadtatok? - kérdeztem Martin vigyorogva. - chh ilyen kiszámítható vagyok?
-Hát mostanában elég ingerült és ideges voltál,múltkor meg egy olyan boltba mentél ahol elég drága gyűrűket lehet venni.Így mi már előre tudtuk.
Mi csak mosolyogtunk.Nem is érdekelt nagyon hogy mi történik.Én még mindig sokkba voltam és csak a gyűrűmet bámultam.Már tényleg későre járt így elmentünk tusolni.Nagyon fáradt voltam ettől a sok izgatottságtól és Martin is az idegességtől így hamar elaludtunk.A karjai közt nagyon hamar elnyomott az álom.
*Fél éve a Tour-on*
-Édes,idehoznád az alsómat! - kiabált Martin az öltözőből.
-Hozom! - mentem be hozzá,ő meg ott állt egy szál semmiben. - de minek neked alsó? Már van rajtad egy nem?
-Véletlen leöntöttem vízzel és irritál. - vigyorodott el. - nem segítesz felvenni ha már itt vagy.Még van negyed óra a kezdésig.Addig még van időnk. - hozzám közeledett majd átkarolta a csípőmet és csókolgatni kezdett.
-Martin! Olyan bolond vagy! - vigyorogtam. - na öltözz,és siess! - löktem el magamtól majd kimentem.Még egy utolsót rácsapott a fenekemre majd kuncogott egyet.
-Hozom! - mentem be hozzá,ő meg ott állt egy szál semmiben. - de minek neked alsó? Már van rajtad egy nem?
-Véletlen leöntöttem vízzel és irritál. - vigyorodott el. - nem segítesz felvenni ha már itt vagy.Még van negyed óra a kezdésig.Addig még van időnk. - hozzám közeledett majd átkarolta a csípőmet és csókolgatni kezdett.
-Martin! Olyan bolond vagy! - vigyorogtam. - na öltözz,és siess! - löktem el magamtól majd kimentem.Még egy utolsót rácsapott a fenekemre majd kuncogott egyet.
Elkezdődött a koncert.Martin,mint mindig.nagyon jól csinált mindent.Szint úgy a táncosok és a többiek is.Ám egyik pillanatról a másikra összekavarodott minden.Az egyik rajongó feldobott egy plüss mackót a színpadra.Pedig Martin előtte már vagy 20-szor megkért mindenkit hogy ne tegye ám nem hatotta meg őket.Martin megbotlott a maciban és leesett a színpadról.Azonnal mindenki köré gyűlt és kitudja miket csináltak vele.Szerencse hogy a biztonsági őrök ott voltak és vissza tudták segíteni a színpadra.Viszont Martin elvesztette az eszméletét.Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam,odafutottam hozzá.A többiek is a színfalak mögül követték a példámat.Hívták a mentőket.Ordítottam hozzá hogy keljen fel és nézzen rám de nem reagált.Nagyon megijedtem.A mentők 5 percen belül odaértek és elvitték Martint.Szandi-val megbeszéltük hogy én megyek vele a mentőben ők meg jönnek utánunk autóval.Iszonyatosan féltem hogy nagyobb baja van.A mentős próbált nyugtatgatni de nem bírtam lenyugodni.Csak arra tudtam gondolni hogy a babánkat is elveszítettük.Nem élném túl ha őt is elveszíteném.Negyed óra múlva beértünk a kórházba.Bevitték egy terembe ahova én már nem mehettem vele.Leültem a várakozóba és zokogni kezdtem.Alig vártam hogy Szandi-ék odaérjenek.2 percre rá ott is voltak.Szandi is nagyon félt.Próbálta elrejteni a könnyeit ám egy idő után feladta és ő is zokogni kezdett.Ilyenkor a legjobb dolog amit tehetünk az hogy várunk és kieresszük a könnyeket.
Olyan volt mintha mát évek óta vártunk volna pedig csak 30 perce mentek be.
Olyan volt mintha mát évek óta vártunk volna pedig csak 30 perce mentek be.
-Alexandra Clarck?! - jött ki a teremből az orvos és Szandi-t szólította.
-Igen! Én vagyok az! - ugrott fel majd odasietett az doktorhoz.
-Igen! Én vagyok az! - ugrott fel majd odasietett az doktorhoz.
Nem hallottam mit beszéltek de mikor befejezték Szandi arca kicsit megnyugodni látszott,majd bement Martinhoz.Nem tudom hogy mi van vele de iszonyatosan aggódom.Szandi negyed óra múlva kijött majd rám nézett.
-Azt mondta hogy menj be és hogy ne aggódj! - mondta Szandi nyugodt hangon.
Ekkor már én is kezdtem megnyugodni.Felpattantam majd berontottam Martinhoz.Ott feküdt az ágyon és mosolygott rám mikor meglátott.A feje be volt kötve,a lába pedig gipszben.
-Jól vagy kicsim? Nagyon fáj? - kérdeztem a kezét szorongatva,remegő hangon.
-Jól vagyok nyugodj meg.Csak egy kis karcolás. - kuncogott fel. - megesik az ilyen.
-Jól vagyok nyugodj meg.Csak egy kis karcolás. - kuncogott fel. - megesik az ilyen.
Nem tudom hogy ilyen helyzetben hogy van ereje viccelődni.Ezt szeretem benne,bármilyen helyzetben is vagyunk ő mindig vidám.
-És mit mondtak az orvosok? Mikor jöhetsz ki?
-Egy-két napig még megfigyelnek hogy nincs e nagyobb bajom és mehetek.Pedig csak enyhe agyrázkódásom van meg eltört a lábam.Nem tudom miért kell ennyire nagy dobra verni. - rázta meg a fejét majd sóhajtott egyet.
-Egy-két napig még megfigyelnek hogy nincs e nagyobb bajom és mehetek.Pedig csak enyhe agyrázkódásom van meg eltört a lábam.Nem tudom miért kell ennyire nagy dobra verni. - rázta meg a fejét majd sóhajtott egyet.
Láthatta rajtam hogy még mindig remegek mivel megsimította az arcomat majd magához húzott és adott egy csókot.
-Gyere ide. - halkan súgta majd maga mellé rendelt.
Szorosan hozzábújtam,fejemet a mellkasára helyeztem.Erős karjával ő is jól magához szorított majd adott egy puszit a hajamba.Gyengéden az ujjával simogatta a vállamat.
-Tudod,mikor láttam hogy repül a plüss mackó akkor el akartam neked kapni.Csak kicsit félre sikerült és pont ráléptem.Pedig meg akartam neked szerezni. - nem szóltam semmit csak könnyezve még szorosabban hozzádörgöltem magam.
Bejött az orvos és sajnos ki kellett mennem.Kicsit megnyugodtam hogy nincs nagy baja.Csak most az lesz a gáz hogy pár koncert és fotózás kimarad és ez nagyon nem jó.De igazából nem is érdekelt.Az a legfontosabb hogy minél hamarabb felépüljön és kijusson innen.
Nagyon utál kórházakban lenni.Emlékszem mikor még kicsit voltunk én bárányhimlős lettem és be kellett mennem minden harmadik nap a kórházba hogy bekenjenek valamilyen krémmel.Már akkor is nagyon jó barátok voltunk így Martin elkísért Anyával együtt hogy ne érezzem magam olyan egyedül.Martin már akkor sem bírta ezt a kórházi levegőt.Mindig mondta hogy büdös van és amíg ki nem mentünk onnan addig fogta az orrát.Olyankor mindig kinevettem.Már akkor is hatalmas humorérzéke volt.Ezért lettünk mi legjobb barátok most pedig ő életem szerelme.Valahogy mindig is éreztem hogy van köztünk valami szikra.Ám soha nem mertem beismerni.Féltem hogy csak én gondolom így és most még is.
Nagyon utál kórházakban lenni.Emlékszem mikor még kicsit voltunk én bárányhimlős lettem és be kellett mennem minden harmadik nap a kórházba hogy bekenjenek valamilyen krémmel.Már akkor is nagyon jó barátok voltunk így Martin elkísért Anyával együtt hogy ne érezzem magam olyan egyedül.Martin már akkor sem bírta ezt a kórházi levegőt.Mindig mondta hogy büdös van és amíg ki nem mentünk onnan addig fogta az orrát.Olyankor mindig kinevettem.Már akkor is hatalmas humorérzéke volt.Ezért lettünk mi legjobb barátok most pedig ő életem szerelme.Valahogy mindig is éreztem hogy van köztünk valami szikra.Ám soha nem mertem beismerni.Féltem hogy csak én gondolom így és most még is.
Hatalmas ordítás és csörömpölés zavarta meg nosztalgiámat.Martin terme felől jött.Még az ütő is megállt bennem.Azonnal felpattantam ám le is kellett ülnöm mivel egy csomó nővér és orvos száguldott a terme felé.Berontottak majd becsapták az ajtót.Vittek egy csomó infúziót meg még kitudja mik voltak azon a gurulós kiskocsin amit betoltak.Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.Elsötétedett előttem minden.Csak foltokba láttam majd zsibbadni kezdett mindenem.Egyszer csak arra eszméltem hogy leesem a székről.Többre nem emlékszem.
*Visszaemlékezés*
-Bontsd ki kicsim! - szólt csilingelő hangon anyu.
-Oké. - válaszoltam kislányos hangon.
-Oké. - válaszoltam kislányos hangon.
5 évesen még minden könnyebb volt.Alig vártam már hogy a télapó meghozza az ajándékokat.Az első ajándék amit anyu a kezembe adott egy hatalmas csomag volt.Alig bírtam kibontani.Majdnem nagyobb volt mint én.Nagyon örültem.Nagy nehezen sikerült kibontanom és mikor megláttam a hatalmas babaházat azt hittem álmodom.
-Jujj,anyu nézd mit hozott a télapó! Barbinak lett új háza! - ugrándoztam a műanyag házikó körül miközben kis tenyeremmel tapsikoltam.
-Látom kicsim! Nagyon szép.
-Látom kicsim! Nagyon szép.
Apu a kezembe adott még egy csomagot.Ez kisebb volt mint az előző de ugyan olyan örömmel téptem le róla a csomagolást mint a házikóról.Ebben egy barbi volt.
-Jujj,barbinak barátnője lett! - kuncogtam fel majd egyből beraktam a házikóba.
Aznap este csak azokkal játszottam.Emlékszem kint a hó hatalmas pelyhekben lepte be az udvart szép,fehér hótakarót alkotva.
**************
-Meg! Ne csináld ezt te is! Ébredj fel!! Hallod! - kiabált Szandi.
-Mi? Hol vagyok? Anyu!! - kiáltottam fel majd megdörzsöltem a szememet.
-Tessék? Meg jól vagy? - aggódva nézett rám Szandi.
-Úristen,Martin! - eszméltem fel.
-Mi? Hol vagyok? Anyu!! - kiáltottam fel majd megdörzsöltem a szememet.
-Tessék? Meg jól vagy? - aggódva nézett rám Szandi.
-Úristen,Martin! - eszméltem fel.
Nem foglalkoztam semmivel sem,felpattantam majd odarohantam a terem ajtajához.
2014. március 28., péntek
13. fejezet
A fotózás után most először volt ilyen hogy nem volt már semmi dolgunk így elmentünk egy kicsit kikapcsolódni.Egy kicsit kettesben tudtunk lenni.Martin elvitt egy étterembe.Megjegyzem nagyon puccos volt.Rendeltünk majd szépen elfogyasztottuk.Evés után jót beszélgettünk.Kicsit furcsáltam hogy Martin egész este szinte remegett az idegességtől.Mintha félt volna valamitől.Nem bírtam tovább nézni így rákérdeztem.
-Martin a baj? Egész este remegsz az idegességtől! Baj van?
-Nem dehogy! Sőt örülök hogy itt vagyunk együtt! - erőltetett egy mosolyt a szájára. - kérsz egy kis pezsgőt?
-Oké. - felhúztam az egyik szemöldökömet.Tudtam hogy valamit titkol.
Meghozták a pezsgőt. Martin még mindig ideges volt.Felhörpintettem a pezsgőmet majd láttam az arcán azt a bizonyos "áá mindegy, hagyjuk" -ot.Nem tudtam hogy ez mit is jelentsen de tudtam hogy úgyse mondaná életem csak tagadná így inkább ráhagytam.Ő is felhúzta a pezsgőt majd elindultunk haza.Egész úton olyan volt mintha szomorú lett volna vagy mintha megbánt volna valami.Nem fírtattam.Szótlanul ültem. Haza értünk.A csillagok gyönyörűen világították meg az utcákat.Lágy nyári szellő simogatta a bőrömet.Martin megfogta a kezemet majd így szólt:
-Van még mára egy meglepetésem szóval ne tervezz semmit. - sóhajtott majd elmosolyodott.
Bólogattam majd mosolyogtam én is.Mondhatom nagyon kíváncsi lettem. Felmentünk a szobába.Egy kicsit kérdezősködtem de nem értem el sokat vele így feladtam.Lementem a konyhába egy pohár vízért Ám mire visszaértem Martin eltűnt.Az ágyon hagyott egy levelet:
"Ne aggódj ,elmentem egy kicsit friss levegőt szívni.Hamarosan jövök.
Puszi: Drágád :) "
Hát jó.Tudom milyen az ha egy kis magányra vágyik az ember.Átmentem Szandi-hoz hogy csináljunk pár csajos dolgot. Tudom hogy ilyenben mindig számíthatok rá.Elmeséltem neki hogy Martin tervez valamit estére meg hogy van egy kis időm mivel elment sétálni.Na több se kellett Szandi-nak, egyből smink, köröm lakk, frizura.Sőt még egy estélyit is rám erőszakolt.Sokat nevettünk.Olyan 11 órakor kopogtak a Szandi ajtaján.Martin megjött.Direkt Szandi nyitott ajtót hogy meg ne lásson engem.Martin azt üzente hogy menjek le a szálloda elé és ő ott fog várni.Hát jó.Kb 5 perc múlva lementem.Kellett egy kis idő az utolsó simításokhoz.Kiértem a szálloda elé és tátva maradt a szám.Martin ki volt öltözve mint valami úri ember és ott támaszkodott egy fekete limuzin oldalán.Nem hittem a szememnek.
-Ez..? Mi? - kérdeztem csodálkozva.
-Ez, a meglepetésen! - mosolygott rám majd kinyitotta az ajtót és mutatta hogy üljek be.
Nem tétováztam behuppantam a bőrülésre.Martin becsukta az ajtót majd a másik oldalról szállt be.Volt ott minden.Mint valami minibár.Pezsgő,csokis eper és még sok már.Egyből célba vettem az epret.Justin öntött pezsgőt.Elindultunk.Nem tudtam hogy hova megyünk.Kb negyed órát utaztunk majd a tengerparton találtam magam.
-Miért limuzinnal jöttük a partra? - kérdeztem értetlenkedve. - nem baj sőt,nagyon is tetszett csak kicsit érthetetlen.
-Ne kérdezz csak gyere utánam.
Kicsit arrább mentünk.Fel volt állítva egy "szentély" féleség.Volt ott egy gyönyörűen megterített asztal,mindenhol rózsaszirmok és virágok,sok-sok gyertya és még egy vonós négyes is.Nagyon szép volt minden.Nem értettem miért csinálta ezt de nem is kérdeztem inkább csak gyönyörködtem.
-Foglalj helyet! - húzta ki nekem a feldíszített széket Martin.
-Ohh köszönöm! - úrinőhöz méltóan helyet foglaltam.Martin is leült majd öntött pezsgőt.
-Mi az,le akarsz itatni? - vigyorogtam el magam. - egész este pezsgővel itatsz.Nem lesz ennek jó vége.
-Hehh,kitudja! - kacsintott majd ő is elvigyorogta magát.
-És ezt miért kapom?
-Mert megérdemled!! Nem sok lány csinálta volna végig velem ezt az egészet.
-Még nincs vége!
-Tudom de már ez is sokat jelent,hogy idáig kiálltál mellettem és nem hagytál magamra.Köszönöm!
-Te sem hagytál ott soha sehol,én sem foglak.Örökké melletted leszek.Kivéve ha már nincs rám szükséged!
-Jó hogy ezt mondod.
-Ezt hogy érted?
Nem válaszolt csak mosolygott egyet.Felállt a székről majd benyúlt a zsebébe.Kirántott egy kis dobozkát.Először nem is tudtam hogy mit akar csinálni.Ám mikor letérdelt minden bevillant.
-Meg Edwars! Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte csukladozó hanggal.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.Azt sem tudtam hogy hol vagyok.Kiszáradt a torkom és nem volt nyálam.Iszonyatosan megörültem.Legszívesebben ugrándoztam volna ám a lábaim ott abban a pillanatban mintha betonból lettek volna.
-Úristen! - sikítottam. - IGEN,IGEN,IGEN! Még szép hogy hozzád megyek! - a nyakába ugrottam majd össze vissza csókolgattam.
-Úristen! Tényleg? - vigyorodott el Martin. - Emlékszel amikor az étteremben olyan ideges voltam.? Na már ott meg akartam kérni a kezed de nem volt hozzá bátorságom.Féltem hogy nemet mondasz.De most vettem a bátorságot és gondoltam mit veszthetek.
-Azt hitted hogy nemet mondok?? Ez hogy fordulhatott meg a fejedben? Semmi másra nem vágyom minthogy életem végéig veled lehessek te kis butus! - újra a nyakába ugrottam.
-Elmondjuk Szandi-nak? Milyen boldog lesz te isten! - ugrottam fel Martinról majd felsegítettem.
-Persze! Siessünk! - megragadta a kezemet majd a limuzinig futottunk.
Mikor a szállodához értünk még boldogabbak voltunk.Láttam Martinon hogy tényleg nagyon örül és ettől én is még boldogabb lettem.Végre találtam egy olyan fiút aki ugyan úgy szeret mint én őt sőt még jobban is.
Felsiettünk Szandi-hoz aki már letusolva,pizsiben nézte a tv-t.Szerencsére még nem aludt.Szerintem a hír hallatára sokáig nem is tud majd az örömtől.
-Szandi,Szandi! Nem fogod elhinni! - rontottam be hozzá majd a kezemet mutogattam neki. - Martin megkérte a kezemet.
-Mi? Mi? Wáááááá! - síkított velem együtt az örömtől. - Úristen! Büszke vagyok rád! - simogatta meg Martin arcát. - Úristen! Mutasd azt a gyűrűt! - lehúztam az ujjamról majd vagy fél órán keresztül azt vizsgálgatta.
Nagyon örült a hírnek.Szint úgy mint én.Pontosan erre a reakcióra vártunk.Lehet hogy még egy kicsit korai a házasság 16 évesen de nem érdekel.Tudom hogy számomra Martin az igazi és mellette boldog vagyok.Tudom hogy ő lesz a gyermekeim apja és azt is tudom hogy ő is így gondolja.Minket már semmi sem választhat el.
-És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Szandi kíváncsiskodva.
Na ez az egy amit még mi sem tudtunk.
-Szerintem tanácsos lenne a Turné után. - jelentette ki Martin.
-Igen,igazad van. - egyetértően bólogattam.
-Jujj de örülök nektek. - még mindig mint a tejbe tök vigyorgott ránk Szandi. - Fiúk, Laura! Gyertek ide! Valamit bejelentenek a fiatalok! - ordibált ki a szobából.
-Martin a baj? Egész este remegsz az idegességtől! Baj van?
-Nem dehogy! Sőt örülök hogy itt vagyunk együtt! - erőltetett egy mosolyt a szájára. - kérsz egy kis pezsgőt?
-Oké. - felhúztam az egyik szemöldökömet.Tudtam hogy valamit titkol.
Meghozták a pezsgőt. Martin még mindig ideges volt.Felhörpintettem a pezsgőmet majd láttam az arcán azt a bizonyos "áá mindegy, hagyjuk" -ot.Nem tudtam hogy ez mit is jelentsen de tudtam hogy úgyse mondaná életem csak tagadná így inkább ráhagytam.Ő is felhúzta a pezsgőt majd elindultunk haza.Egész úton olyan volt mintha szomorú lett volna vagy mintha megbánt volna valami.Nem fírtattam.Szótlanul ültem. Haza értünk.A csillagok gyönyörűen világították meg az utcákat.Lágy nyári szellő simogatta a bőrömet.Martin megfogta a kezemet majd így szólt:
-Van még mára egy meglepetésem szóval ne tervezz semmit. - sóhajtott majd elmosolyodott.
Bólogattam majd mosolyogtam én is.Mondhatom nagyon kíváncsi lettem. Felmentünk a szobába.Egy kicsit kérdezősködtem de nem értem el sokat vele így feladtam.Lementem a konyhába egy pohár vízért Ám mire visszaértem Martin eltűnt.Az ágyon hagyott egy levelet:
"Ne aggódj ,elmentem egy kicsit friss levegőt szívni.Hamarosan jövök.
Puszi: Drágád :) "
Hát jó.Tudom milyen az ha egy kis magányra vágyik az ember.Átmentem Szandi-hoz hogy csináljunk pár csajos dolgot. Tudom hogy ilyenben mindig számíthatok rá.Elmeséltem neki hogy Martin tervez valamit estére meg hogy van egy kis időm mivel elment sétálni.Na több se kellett Szandi-nak, egyből smink, köröm lakk, frizura.Sőt még egy estélyit is rám erőszakolt.Sokat nevettünk.Olyan 11 órakor kopogtak a Szandi ajtaján.Martin megjött.Direkt Szandi nyitott ajtót hogy meg ne lásson engem.Martin azt üzente hogy menjek le a szálloda elé és ő ott fog várni.Hát jó.Kb 5 perc múlva lementem.Kellett egy kis idő az utolsó simításokhoz.Kiértem a szálloda elé és tátva maradt a szám.Martin ki volt öltözve mint valami úri ember és ott támaszkodott egy fekete limuzin oldalán.Nem hittem a szememnek.
-Ez..? Mi? - kérdeztem csodálkozva.
-Ez, a meglepetésen! - mosolygott rám majd kinyitotta az ajtót és mutatta hogy üljek be.
Nem tétováztam behuppantam a bőrülésre.Martin becsukta az ajtót majd a másik oldalról szállt be.Volt ott minden.Mint valami minibár.Pezsgő,csokis eper és még sok már.Egyből célba vettem az epret.Justin öntött pezsgőt.Elindultunk.Nem tudtam hogy hova megyünk.Kb negyed órát utaztunk majd a tengerparton találtam magam.
-Miért limuzinnal jöttük a partra? - kérdeztem értetlenkedve. - nem baj sőt,nagyon is tetszett csak kicsit érthetetlen.
-Ne kérdezz csak gyere utánam.
Kicsit arrább mentünk.Fel volt állítva egy "szentély" féleség.Volt ott egy gyönyörűen megterített asztal,mindenhol rózsaszirmok és virágok,sok-sok gyertya és még egy vonós négyes is.Nagyon szép volt minden.Nem értettem miért csinálta ezt de nem is kérdeztem inkább csak gyönyörködtem.
-Foglalj helyet! - húzta ki nekem a feldíszített széket Martin.
-Ohh köszönöm! - úrinőhöz méltóan helyet foglaltam.Martin is leült majd öntött pezsgőt.
-Mi az,le akarsz itatni? - vigyorogtam el magam. - egész este pezsgővel itatsz.Nem lesz ennek jó vége.
-Hehh,kitudja! - kacsintott majd ő is elvigyorogta magát.
-És ezt miért kapom?
-Mert megérdemled!! Nem sok lány csinálta volna végig velem ezt az egészet.
-Még nincs vége!
-Tudom de már ez is sokat jelent,hogy idáig kiálltál mellettem és nem hagytál magamra.Köszönöm!
-Te sem hagytál ott soha sehol,én sem foglak.Örökké melletted leszek.Kivéve ha már nincs rám szükséged!
-Jó hogy ezt mondod.
-Ezt hogy érted?
Nem válaszolt csak mosolygott egyet.Felállt a székről majd benyúlt a zsebébe.Kirántott egy kis dobozkát.Először nem is tudtam hogy mit akar csinálni.Ám mikor letérdelt minden bevillant.
-Meg Edwars! Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte csukladozó hanggal.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.Azt sem tudtam hogy hol vagyok.Kiszáradt a torkom és nem volt nyálam.Iszonyatosan megörültem.Legszívesebben ugrándoztam volna ám a lábaim ott abban a pillanatban mintha betonból lettek volna.
-Úristen! - sikítottam. - IGEN,IGEN,IGEN! Még szép hogy hozzád megyek! - a nyakába ugrottam majd össze vissza csókolgattam.
-Úristen! Tényleg? - vigyorodott el Martin. - Emlékszel amikor az étteremben olyan ideges voltam.? Na már ott meg akartam kérni a kezed de nem volt hozzá bátorságom.Féltem hogy nemet mondasz.De most vettem a bátorságot és gondoltam mit veszthetek.
-Azt hitted hogy nemet mondok?? Ez hogy fordulhatott meg a fejedben? Semmi másra nem vágyom minthogy életem végéig veled lehessek te kis butus! - újra a nyakába ugrottam.
-Elmondjuk Szandi-nak? Milyen boldog lesz te isten! - ugrottam fel Martinról majd felsegítettem.
-Persze! Siessünk! - megragadta a kezemet majd a limuzinig futottunk.
Mikor a szállodához értünk még boldogabbak voltunk.Láttam Martinon hogy tényleg nagyon örül és ettől én is még boldogabb lettem.Végre találtam egy olyan fiút aki ugyan úgy szeret mint én őt sőt még jobban is.
Felsiettünk Szandi-hoz aki már letusolva,pizsiben nézte a tv-t.Szerencsére még nem aludt.Szerintem a hír hallatára sokáig nem is tud majd az örömtől.
-Szandi,Szandi! Nem fogod elhinni! - rontottam be hozzá majd a kezemet mutogattam neki. - Martin megkérte a kezemet.
-Mi? Mi? Wáááááá! - síkított velem együtt az örömtől. - Úristen! Büszke vagyok rád! - simogatta meg Martin arcát. - Úristen! Mutasd azt a gyűrűt! - lehúztam az ujjamról majd vagy fél órán keresztül azt vizsgálgatta.
Nagyon örült a hírnek.Szint úgy mint én.Pontosan erre a reakcióra vártunk.Lehet hogy még egy kicsit korai a házasság 16 évesen de nem érdekel.Tudom hogy számomra Martin az igazi és mellette boldog vagyok.Tudom hogy ő lesz a gyermekeim apja és azt is tudom hogy ő is így gondolja.Minket már semmi sem választhat el.
-És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Szandi kíváncsiskodva.
Na ez az egy amit még mi sem tudtunk.
-Szerintem tanácsos lenne a Turné után. - jelentette ki Martin.
-Igen,igazad van. - egyetértően bólogattam.
-Jujj de örülök nektek. - még mindig mint a tejbe tök vigyorgott ránk Szandi. - Fiúk, Laura! Gyertek ide! Valamit bejelentenek a fiatalok! - ordibált ki a szobából.
2014. március 27., csütörtök
12. fejezet
* Másnap reggel*
Olyan gyorsan reggel lett.Felkeltünk épp hogy megreggeliztük de már megint menni kellett egy újabb helyre,újabb emberek közé,újabb riporterekhez.Már megszoktam de még mindig nem tudom felfogni hogy Martin így 17 évesen hogy bírta ki.Ezért is és még sok mindenért tisztelem.
Elindultunk az új helyre ahogy már említettem.Lepakoltunk a szállodába majd siettünk a koncertre.Miközben néztem Martint a színpadon elgondolkoztam.Milyen fárasztó lehet ezt minden második nap csinálni de még is mindenki aki most ott van fent mosolyog és vidám.Mintha örülnének annak hogy majdnem minden nap hulla fáradtak és másnap ismét ugyan úgy érnek haza.Iszonyatosan tisztelem őket.
Végig a belátón voltam majd és mikor befejezte az Animals-t, rám nézett majd mosolyogva oda ugrándozott hozzám majd megragadta a kezemet és kiráncigált a színpadra.Rám rakták a koronát és kaptam egy csokrot.Martin tudatni akarta mindenkivel hogy én vagyok a barátnője.Már a szám közepe felé járt mikor kihúzott a székből és odavitt a színpad közepére.Megigazította a koronámat majd a szemembe nézett és adott egy csókot.A közönségben mindenkinek tátva maradt a szája.A levegő megfagyott.Martin felkiáltott :
-Ő az én barátnőm!
Ekkor hangos éljenzés és sikoltozás tört ki a közönségből.Természetesen Martin nyakába ugrottam és síni kezdtem.Még senki nem adott nekem ekkora ajándékot.A nagy Martin Garrix a legnagyobb koncertjén felvállalta hogy én vagyok a barátnője.Rettentően meghatódtam.Lementünk a színpadról.Még mindig sírtam az örömtől.Martin odajött hozzám és letörölte a könnyeimet.
-Érted mindent megtennék! Most már elhiszed?! - mosolygott rám majd adott egy csókot.
A sírástól és a boldogságtól nem jött ki egy hang se a számon csak bólogatni tudtam és a nyakába ugrottam.
-Szeretlek! - nyögtem ki.
-Én jobban! - ölelt át szorosan.
Sajnos abba kellett hagynunk mivel Martinnak volt egy interjúja közvetlen a koncert után így sietnünk kellett.Még egy utolsó csókot nyomtunk egymás szájára majd siettünk a kocsihoz.Most már nem kellett egyesével beszállnunk mivel már tudta mindenki hogy együtt vagyunk.
*Aznap este 9 óra*
Az interjú után eldöntöttük hogy mivel még nem voltunk annyira fáradtak bemegyünk egy klubba.Kicsit sokat ittunk de én még valamennyire magamnál voltam így vigyáztam hogy Martin ne tegyen semmi hülyeséget.Még a WC-re is vele mentem.
Kicsit félrementünk egy boxba. Direkt ilyen elzártabb hely hogy kettesben tudjunk lenni egy kis időre.Persze Martin az alkohol hatásában egyből rám mászott.Kicsit már én is benne lettem volna de azért még volt annyi akarat erőm hogy leállítsam.Inkább bemeséltem neki hogy ha most hazamegyünk akkor otthon bepótoljuk.
Hazamentünk nagy nehezen majd szépen csendben feltámogattam a lépcsőn.Reméltem hogy nem kezd el énekelgetni vagy kiabálni.Befektettem az ágyba majd úgy ahogy volt el is aludt.Nem mertem befeküdni mellé hátha éjjel összerugdos.Ilyenkor szokásában áll szétterpeszkedni az egész ágyon és még horkol is hozzá.Aznap inkább a földön aludtam.Vagy is aludtam volna ha nem horkolt volna olyan hangosan.Átmentem Szandi-hoz és egy hang nélkül odafeküdtem mellé.Szerencsére nem ébred fel.Reggel olyan 5 óráig bírtam aludni.Ideges voltam Martin miatt.Sokat ivott és ma lesz fotózás és kitudja hogy kitisztul e már.Visszamentem a szobába.Nagyon megijedtem.Martin nem volt az ágyban.Benéztem a fürdőbe,a gardróbba,lementem a konyhába de sehol.Ekkor egy utolsó esélyt találtam.Felmentem az erkélyre.Egy hatalmas kő esett le a szívemről amikor Martint megláttam.
-Tudod hogy aggódtam hogy nem találtalak?? - öleltem át.
-És szerinted én nem amikor nem voltál mellettem? Azt se tudom hogy jöttünk haza és te nem voltál itt amikor felébredtem.Azt hittem hogy ottmaradtál vagy valaki elrabolt vagy.. - ekkor elakadt a szava és a hajába túrt.Egy könnycsepp legördült az arcán.Láttam rajta hogy tényleg megijedt.
-Shhh! Nyugi itt vagyok! Nincs semmi baj! - nyugtatgattam majd szorosan magamhoz öleltem.
Éreztem a pulcsiján keresztül hogy a szíve csak úgy zakatol.Nagy melegség töltött el ahogy ezt éreztem.Iszonyatosan jó érzés amikor valaki mond valamit és érzed a szívén hogy igazat mond teljes mértékben.
-Amúgy hazudtál nekem! - játszotta a megsértődött kisfiút.
-Miért? - kérdeztem érthetetlenül.
-Azt ígérted éjjel hogy itthon bepótoljuk amit ott akartam. - mosolyodott el.
-Ahhj! - vigyorogtam.
-De nem baj.Majd máskor!! - harapta meg az ajkát és egyre halkabban beszélt. - ha akarod. - majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Gyerekek,reggeli! Ohh bocsánat nem akartam zavarni! - zavart bele a csókcsatába Szandi. Úgy imádom ezt a c
csajt! Mindenhova elkísér minket! Olyan rendes.
Megreggeliztünk majd mentünk a fotózásra.Imádom ezeket a nagyszerű rajongókat.Mikor kiléptünk a szállodából velem is akartak képet csinálni.Mintha én is híres lettem volna.Nagyon jól esett.Martin büszkén nézett rám mikor jöttek oda a rajongók hozzám is.
Azt kiabálták hogy "Csókot,csókot!".Martinnak több sem kellett,mint a filmekben,megfogta a hátamat,hátradöntött,majd szenvedélyesen megcsókolt.Hatalmas sikoltozás és öröm áradt a rajongók felől.
Ám sietnünk kellett.Még egy utolsó képet csináltunk majd beugrottunk a kocsiba.Meglepett mikor a fotózáson is hívtak be Martin mellé hogy akarnak egy közös képet de nem ellenkeztem.Hogy is tudtam volna ellenkezni.Úgy éreztem magam mintha én is fontos lennék számukra így hát nagyon is jól esett.Egész nap kivirultan és mint a hülyék mosolyogtam.Nagyon örültem ennek az egésznek.Soha nem volt még ilyenben részem.Már kezdem érteni hogy Martin és a többiek miért szeretik minden nap kitenni a lelküket a rajongók öröméért.Martin minden egyes nap visszakapja azt a sok munkát és fáradozást a rajongóitól. ♥
Olyan gyorsan reggel lett.Felkeltünk épp hogy megreggeliztük de már megint menni kellett egy újabb helyre,újabb emberek közé,újabb riporterekhez.Már megszoktam de még mindig nem tudom felfogni hogy Martin így 17 évesen hogy bírta ki.Ezért is és még sok mindenért tisztelem.
Elindultunk az új helyre ahogy már említettem.Lepakoltunk a szállodába majd siettünk a koncertre.Miközben néztem Martint a színpadon elgondolkoztam.Milyen fárasztó lehet ezt minden második nap csinálni de még is mindenki aki most ott van fent mosolyog és vidám.Mintha örülnének annak hogy majdnem minden nap hulla fáradtak és másnap ismét ugyan úgy érnek haza.Iszonyatosan tisztelem őket.
Végig a belátón voltam majd és mikor befejezte az Animals-t, rám nézett majd mosolyogva oda ugrándozott hozzám majd megragadta a kezemet és kiráncigált a színpadra.Rám rakták a koronát és kaptam egy csokrot.Martin tudatni akarta mindenkivel hogy én vagyok a barátnője.Már a szám közepe felé járt mikor kihúzott a székből és odavitt a színpad közepére.Megigazította a koronámat majd a szemembe nézett és adott egy csókot.A közönségben mindenkinek tátva maradt a szája.A levegő megfagyott.Martin felkiáltott :
-Ő az én barátnőm!
Ekkor hangos éljenzés és sikoltozás tört ki a közönségből.Természetesen Martin nyakába ugrottam és síni kezdtem.Még senki nem adott nekem ekkora ajándékot.A nagy Martin Garrix a legnagyobb koncertjén felvállalta hogy én vagyok a barátnője.Rettentően meghatódtam.Lementünk a színpadról.Még mindig sírtam az örömtől.Martin odajött hozzám és letörölte a könnyeimet.
-Érted mindent megtennék! Most már elhiszed?! - mosolygott rám majd adott egy csókot.
A sírástól és a boldogságtól nem jött ki egy hang se a számon csak bólogatni tudtam és a nyakába ugrottam.
-Szeretlek! - nyögtem ki.
-Én jobban! - ölelt át szorosan.
Sajnos abba kellett hagynunk mivel Martinnak volt egy interjúja közvetlen a koncert után így sietnünk kellett.Még egy utolsó csókot nyomtunk egymás szájára majd siettünk a kocsihoz.Most már nem kellett egyesével beszállnunk mivel már tudta mindenki hogy együtt vagyunk.
*Aznap este 9 óra*
Az interjú után eldöntöttük hogy mivel még nem voltunk annyira fáradtak bemegyünk egy klubba.Kicsit sokat ittunk de én még valamennyire magamnál voltam így vigyáztam hogy Martin ne tegyen semmi hülyeséget.Még a WC-re is vele mentem.
Kicsit félrementünk egy boxba. Direkt ilyen elzártabb hely hogy kettesben tudjunk lenni egy kis időre.Persze Martin az alkohol hatásában egyből rám mászott.Kicsit már én is benne lettem volna de azért még volt annyi akarat erőm hogy leállítsam.Inkább bemeséltem neki hogy ha most hazamegyünk akkor otthon bepótoljuk.
Hazamentünk nagy nehezen majd szépen csendben feltámogattam a lépcsőn.Reméltem hogy nem kezd el énekelgetni vagy kiabálni.Befektettem az ágyba majd úgy ahogy volt el is aludt.Nem mertem befeküdni mellé hátha éjjel összerugdos.Ilyenkor szokásában áll szétterpeszkedni az egész ágyon és még horkol is hozzá.Aznap inkább a földön aludtam.Vagy is aludtam volna ha nem horkolt volna olyan hangosan.Átmentem Szandi-hoz és egy hang nélkül odafeküdtem mellé.Szerencsére nem ébred fel.Reggel olyan 5 óráig bírtam aludni.Ideges voltam Martin miatt.Sokat ivott és ma lesz fotózás és kitudja hogy kitisztul e már.Visszamentem a szobába.Nagyon megijedtem.Martin nem volt az ágyban.Benéztem a fürdőbe,a gardróbba,lementem a konyhába de sehol.Ekkor egy utolsó esélyt találtam.Felmentem az erkélyre.Egy hatalmas kő esett le a szívemről amikor Martint megláttam.
-Tudod hogy aggódtam hogy nem találtalak?? - öleltem át.
-És szerinted én nem amikor nem voltál mellettem? Azt se tudom hogy jöttünk haza és te nem voltál itt amikor felébredtem.Azt hittem hogy ottmaradtál vagy valaki elrabolt vagy.. - ekkor elakadt a szava és a hajába túrt.Egy könnycsepp legördült az arcán.Láttam rajta hogy tényleg megijedt.
-Shhh! Nyugi itt vagyok! Nincs semmi baj! - nyugtatgattam majd szorosan magamhoz öleltem.
Éreztem a pulcsiján keresztül hogy a szíve csak úgy zakatol.Nagy melegség töltött el ahogy ezt éreztem.Iszonyatosan jó érzés amikor valaki mond valamit és érzed a szívén hogy igazat mond teljes mértékben.
-Amúgy hazudtál nekem! - játszotta a megsértődött kisfiút.
-Miért? - kérdeztem érthetetlenül.
-Azt ígérted éjjel hogy itthon bepótoljuk amit ott akartam. - mosolyodott el.
-Ahhj! - vigyorogtam.
-De nem baj.Majd máskor!! - harapta meg az ajkát és egyre halkabban beszélt. - ha akarod. - majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Gyerekek,reggeli! Ohh bocsánat nem akartam zavarni! - zavart bele a csókcsatába Szandi. Úgy imádom ezt a c
csajt! Mindenhova elkísér minket! Olyan rendes.
Megreggeliztünk majd mentünk a fotózásra.Imádom ezeket a nagyszerű rajongókat.Mikor kiléptünk a szállodából velem is akartak képet csinálni.Mintha én is híres lettem volna.Nagyon jól esett.Martin büszkén nézett rám mikor jöttek oda a rajongók hozzám is.
Azt kiabálták hogy "Csókot,csókot!".Martinnak több sem kellett,mint a filmekben,megfogta a hátamat,hátradöntött,majd szenvedélyesen megcsókolt.Hatalmas sikoltozás és öröm áradt a rajongók felől.
Ám sietnünk kellett.Még egy utolsó képet csináltunk majd beugrottunk a kocsiba.Meglepett mikor a fotózáson is hívtak be Martin mellé hogy akarnak egy közös képet de nem ellenkeztem.Hogy is tudtam volna ellenkezni.Úgy éreztem magam mintha én is fontos lennék számukra így hát nagyon is jól esett.Egész nap kivirultan és mint a hülyék mosolyogtam.Nagyon örültem ennek az egésznek.Soha nem volt még ilyenben részem.Már kezdem érteni hogy Martin és a többiek miért szeretik minden nap kitenni a lelküket a rajongók öröméért.Martin minden egyes nap visszakapja azt a sok munkát és fáradozást a rajongóitól. ♥
2014. március 25., kedd
11. fejezet
Másnap reggel ismét az a nagy sürgés-forgás de már kezdem megszokni.Elmentünk reggelizni majd siettünk a koncerthelyre.Ott már vártak a bejáratnál a fotósok és a több százezer rajongó.Természetesen eltakartuk magunkat miközben szaladtunk a bejárathoz.Martin átöltözött és kezdetét vette a koncert.
Már mikor reggel elindultunk fájlaltam a hasamat de gondoltam biztos csak éhes vagyok.Nem szóltam senkinek.Ám mikor már reggeli után sem múlott el a fájdalom,sőt csak erősebb lett,kezdtem egy kicsit félni.Mikor elkezdődött a koncert csak utána mertem szólni Szandinak hogy Martin ne aggódjon a színpadon és zökkenő mentesen szerepeljen.Szandi adott egy gyógyszert és egy kicsit leültem.Kb fél óra múlva kezdett egy kicsit múlni így visszamentem Szandi-hoz a belátóra.
A belátó a színpad mind a két végén megtalálható.Onnan lehet látni mindent.
Szandi nem helyeselte de én ne törődtem vele.Belekaroltam Laurábabe és ő segített nekem talpon maradni mivel kezdtem szédülni is viszont látni akartam Martint. Megígértem neki még mindennek az elején hogy mindegyik koncertjét végig nézem.
-Meg! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Laura.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Iszonyatosan aggódtam és Szandi is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Lau és arra még emlékszem hogy elkapott.
-Meg! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Laura.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Iszonyatosan aggódtam és Szandi is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Lau és arra még emlékszem hogy elkapott.
*A kórházban*
-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Edwards-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.
Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.Nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.
-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.
Martin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.
-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! Ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.
Martin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.
-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.
Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.
Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szemem előtt.Semmit sem aludtam.Martin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Martin felnézett majd nyugtatni próbált.
-Martin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.
A sok sírás miatt elnyomott az álom Martin karjai között.
-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Edwards-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.
Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.Nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.
-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.
Martin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.
-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! Ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.
Martin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.
-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.
Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.
Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szemem előtt.Semmit sem aludtam.Martin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Martin felnézett majd nyugtatni próbált.
-Martin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.
A sok sírás miatt elnyomott az álom Martin karjai között.
*Másnap reggel*
-Martin! Martiiin! Hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.
Sehol sem találtam őt csak Szandi volt ott.
-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!
Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül. Szandi nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Martin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.
-Martin! Martiiin! Hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.
Sehol sem találtam őt csak Szandi volt ott.
-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!
Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül. Szandi nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Martin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.
Nem tudom pontosan mikor keltem fel.Nem figyeltem az órát. Martin viszont már ott volt a kanapén az ágyam mellett. Olyan édesen aludt hogy nem volt szívem felébreszteni.Ő is nagyon kimerült lehet a sok stressz miatt. Megpróbáltam felülni de nem ment.Az ágyam visszahúzott.Szandi szép halkan beosont az ajtón majd észrevette hogy fent vagyok.
-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.
Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Martint. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.
-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Martin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.
Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.
-Jó napot Mrs. Edwards! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.
Eszméletlen gyorsan összepakoltak Martinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Martin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Martin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahhoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Martinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Szandi segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Niall iszonyatosan jól főz.Jaj, még nem is mondtam!Liam mondta a srácoknak, hogy jöjjenek el Martin turnéjára vigyázni rám.Olyan aranyos.Na szóval..... Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Louissal és Harryvel olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Martin. Louis és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Martin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Niallhoz.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Martin.
-Hé Niall,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.
Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorforgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az ízlése.
Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kisfiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Martin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Martin kezét majd felráncigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Martint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.
-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.
Martin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.
-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere menjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.
-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.
Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Martint. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.
-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Martin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.
Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.
-Jó napot Mrs. Edwards! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.
Eszméletlen gyorsan összepakoltak Martinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Martin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Martin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahhoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Martinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Szandi segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Niall iszonyatosan jól főz.Jaj, még nem is mondtam!Liam mondta a srácoknak, hogy jöjjenek el Martin turnéjára vigyázni rám.Olyan aranyos.Na szóval..... Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Louissal és Harryvel olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Martin. Louis és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Martin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Niallhoz.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Martin.
-Hé Niall,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.
Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorforgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az ízlése.
Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kisfiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Martin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Martin kezét majd felráncigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Martint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.
-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.
Martin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.
-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere menjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)