Mikor végeztem bebugyoláltam magam a fehér törölközőmmel majd megindultam a pizsimhez ami a bőröndben volt.Valahogy éreztem hogy valamit ki fog találni Martin csak hogy tudjunk egy kicsit enyelegni.Így is tett.Az összes ruhámat eldugta valahova.Még egy bugyit sem hagyott vagy egy melltartót.
-Martiiiiiin! - kiabáltam ingerülten - hova dugtad a ruháimat?
Majd ekkor hátulról megölelt s apró csókot nyomot a nyakamra.
-Nem is tudom. - súgta a fülembe kéjesen. - keresd meg őket!
-Na!Kérlek add már oda őket! Kezdek fázni. - nem fáztam egyáltalán csak próbáltam valamivel kicsalni tőle. - mit akarsz cserébe?
-Tudod te azt. - Tudtam hogy ma még ki fogja valahogy csalni a dolgot.Ám tartottam magam s próbáltam egy kicsit kínozni.
-Hát akkor alszom így! - ledobtam magamról a törülközőt majd sexysen elkezdtem sétálni az ágy felé meztelenül.
Láttam az arcán azt a hatalmas fájdalmat hogy nem érhet hozzám.
Az alsó ajkát harapdálta majd hallottam egy apró "Ahww"-ot kiszaladni fogai közt.Megindult az ágy felé majd rám feküdt.Lefogott hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni és azt csináljon velem amit akar.
Próbáltam kiszabadulni.Még egy kicsit akartam kínozni hogy utána biztos legyen a dolog.Mint a szélvész olyan mozdulattal bújtam ki szorító karjai közül s felpattantam.Ám Martin gyorsabb volt és mihelyst felálltam megragadta a kezemet és visszarántott magára.
Martin olyan szenvedélyesen tud csókolni.Soha senki sem csókolt még meg úgy ahogy ő szokott.Imádom ezt a srácot.Ott feküdtem rajta és eszméletlenül csókolóztunk mikor Laura hirtelen betoppant.
-Bocsánat fiatalok! Megzavartam valamit?
Martin eszméletlen gyorsan rám rántotta a takarót mivel teljesen meztelen voltam.
-Szerinted? - vágta oda Martin ingerülten.
-Sajnálom de van itt valaki aki téged keres! - magyarázkodott.
-Mi? ilyenkor? Ki az?
-Gyere és nézd meg magad!
Leszálltam Martinról majd ő kisietett az ajtón.
-Egy pillanat! Addig ne menj sehova! - kacsintott rám majd sarkon fordult és kiment az ajtón.
Kb fél óra múltam idegesen ront be a szobába majd fejét fogva becsapja az ajtót.Fogalmam sem volt hogy ki volt itt de azt tudtam hogy valami nem jól sült el.
-Mi történt ki volt az? - kérdeztem aggódva.
-Na vajon ki volt itt? Na ki?? Hát még jó hogy Abbie! - bökte ki felzaklatva.
-Mi? De minek? És mit akart?
-Járni akar velem! Én meg elküldtem a ....tudod hova na! - válaszolt egy kicsit nyugodtabban. - megmondtam neki hogy gyerekem lesz és boldog párkapcsolatom van szóval hagyjon békén örökre.
-És elment?
-Remélem!
-Martin hol vannak a ruháim? - kérdeztem egy kicsit ingerültebben én is.
-Ott! - mutatott az erkély felé.Hát persze az erkély! Én hülye nem is gondoltam rá.
Felvettem egy normális szerelést és kiviharzottam a szobából.Mikor kilétem a szobából elkezdtem szaladni.Meg akartam keresni Abbiet.Szerencsére a lépcső alján volt és még utol tudtam érni.Odaköszöntem neki és elmondtam neki, hogy hagyja békén Martint.Persze nem voltam olyan kedves de azért nagyon bunkó sem.Normális ember módjára tudatára adtam neki hogy kopjon le.Mikor feleszmélt és befejeztem a mondókámat az utolsó mondat végébe belevágott.
-Te!! te vagy a hibás mindenért!!! A te hibád minden! Tönkre tetted az életem! Miattad van minden te kis cafka! - kiírt szemekkel az arcomba kiabált.
A keze felvette az ív alakot majd mint a szélvész hajlott az arcomra és akkorát csattant a pofon az arcomon hogy 5 méterről is lehetett látni a pirosságot.
-Normális vagy? - kaptam a piros felületre. - Hallod gondolkozz el abban a kis agyacskádban mielőtt kinyitod a pici szádat aranyom!- mosolyogtam undokan.
-Te kis...
-Hé,hé,hé! Lányok! Hagyjátok abba! - kiabált oda Martin a lépcsőről.
Gúnyosan ránéztem odaszaladtam Martinhoz majd akkora csókot adtam neki hogy majdnem leesett a lépcsőn.Persze Abbienek annyira rosszul esett hogy sírva elszaladt.
-Ez nem volt szép! De megérte! - mosolygott rám Martin majd felmentünk a szobába.
