2014. március 27., csütörtök

12. fejezet

* Másnap reggel*

Olyan gyorsan reggel lett.Felkeltünk épp hogy megreggeliztük de már megint menni kellett egy újabb helyre,újabb emberek közé,újabb riporterekhez.Már megszoktam de még mindig nem tudom felfogni hogy  Martin így 17 évesen hogy bírta ki.Ezért is és még sok mindenért tisztelem.
Elindultunk az új helyre ahogy már említettem.Lepakoltunk a szállodába majd siettünk a koncertre.Miközben néztem Martint a színpadon elgondolkoztam.Milyen fárasztó lehet ezt minden második nap csinálni de még is mindenki aki most ott van fent mosolyog és vidám.Mintha örülnének annak hogy majdnem minden nap hulla fáradtak és másnap ismét ugyan úgy érnek haza.Iszonyatosan tisztelem őket.
Végig a belátón voltam majd és mikor befejezte az Animals-t, rám nézett majd mosolyogva oda ugrándozott hozzám majd megragadta a kezemet és kiráncigált a színpadra.Rám rakták a koronát és kaptam egy csokrot.Martin tudatni akarta mindenkivel hogy én vagyok a barátnője.Már a szám közepe felé járt mikor kihúzott a székből és odavitt a színpad közepére.Megigazította a koronámat majd a szemembe nézett és adott egy csókot.A közönségben mindenkinek tátva maradt a szája.A levegő megfagyott.Martin felkiáltott :
-Ő az én barátnőm!

Ekkor hangos éljenzés és sikoltozás tört ki a közönségből.Természetesen Martin nyakába ugrottam és síni kezdtem.Még senki nem adott nekem ekkora ajándékot.A nagy Martin Garrix a legnagyobb koncertjén felvállalta hogy én vagyok a barátnője.Rettentően meghatódtam.Lementünk a színpadról.Még mindig sírtam az örömtől.Martin odajött hozzám és letörölte a könnyeimet.
-Érted mindent megtennék! Most már elhiszed?! - mosolygott rám majd adott egy csókot.
A sírástól és a boldogságtól nem jött ki egy hang se a számon csak bólogatni tudtam és a nyakába ugrottam.
-Szeretlek! - nyögtem ki.
-Én jobban! - ölelt át szorosan.
Sajnos abba kellett hagynunk mivel Martinnak volt egy interjúja közvetlen a koncert után így sietnünk kellett.Még egy utolsó csókot nyomtunk egymás szájára majd siettünk a kocsihoz.Most már nem kellett egyesével beszállnunk mivel már tudta mindenki hogy együtt vagyunk.

*Aznap este 9 óra*
Az interjú után eldöntöttük hogy mivel még nem voltunk annyira fáradtak bemegyünk egy klubba.Kicsit sokat ittunk de én még valamennyire magamnál voltam így vigyáztam hogy Martin ne tegyen semmi hülyeséget.Még a WC-re is vele mentem.
Kicsit félrementünk egy boxba. Direkt ilyen elzártabb hely hogy kettesben tudjunk lenni egy kis időre.Persze Martin az alkohol hatásában egyből rám mászott.Kicsit már én is benne lettem volna de azért még volt annyi akarat erőm hogy leállítsam.Inkább bemeséltem neki hogy ha most hazamegyünk akkor otthon bepótoljuk.
Hazamentünk nagy nehezen majd szépen csendben feltámogattam a lépcsőn.Reméltem hogy nem kezd el énekelgetni vagy kiabálni.Befektettem az ágyba majd úgy ahogy volt el is aludt.Nem mertem befeküdni mellé hátha éjjel összerugdos.Ilyenkor szokásában áll szétterpeszkedni az egész ágyon és még horkol is hozzá.Aznap inkább a földön aludtam.Vagy is aludtam volna ha nem horkolt volna olyan hangosan.Átmentem Szandi-hoz és egy hang nélkül odafeküdtem mellé.Szerencsére nem ébred fel.Reggel olyan 5 óráig bírtam aludni.Ideges voltam Martin miatt.Sokat ivott és ma lesz fotózás és kitudja hogy kitisztul e már.Visszamentem a szobába.Nagyon megijedtem.Martin nem volt az ágyban.Benéztem a fürdőbe,a gardróbba,lementem a konyhába de sehol.Ekkor egy utolsó esélyt találtam.Felmentem az erkélyre.Egy hatalmas kő esett le a szívemről amikor Martint megláttam.
-Tudod hogy aggódtam hogy nem találtalak?? - öleltem át.
-És szerinted én nem amikor nem voltál mellettem? Azt se tudom hogy jöttünk haza és te nem voltál itt amikor felébredtem.Azt hittem hogy ottmaradtál vagy valaki elrabolt vagy.. - ekkor elakadt a szava és a hajába túrt.Egy könnycsepp legördült az arcán.Láttam rajta hogy tényleg megijedt.
-Shhh! Nyugi itt vagyok! Nincs semmi baj! - nyugtatgattam majd szorosan magamhoz öleltem.

Éreztem a pulcsiján keresztül hogy a szíve csak úgy zakatol.Nagy melegség töltött el ahogy ezt éreztem.Iszonyatosan jó érzés amikor valaki mond valamit és érzed a szívén hogy igazat mond teljes mértékben.
-Amúgy hazudtál nekem! - játszotta a megsértődött kisfiút.
-Miért? - kérdeztem érthetetlenül.
-Azt ígérted éjjel hogy itthon bepótoljuk amit ott akartam. - mosolyodott el.
-Ahhj! - vigyorogtam.
-De nem baj.Majd máskor!! - harapta meg az ajkát és egyre halkabban beszélt. - ha akarod. - majd szenvedélyesen megcsókolt.

-Gyerekek,reggeli! Ohh bocsánat nem akartam zavarni! - zavart bele a csókcsatába Szandi. Úgy imádom ezt a c

csajt! Mindenhova elkísér minket! Olyan rendes.

Megreggeliztünk majd mentünk a fotózásra.Imádom ezeket a nagyszerű rajongókat.Mikor kiléptünk a szállodából velem is akartak képet csinálni.Mintha én is híres lettem volna.Nagyon jól esett.Martin büszkén nézett rám mikor jöttek oda a rajongók hozzám is.
Azt kiabálták hogy "Csókot,csókot!".Martinnak több sem kellett,mint a filmekben,megfogta a hátamat,hátradöntött,majd szenvedélyesen megcsókolt.Hatalmas sikoltozás és öröm áradt a rajongók felől.
Ám sietnünk kellett.Még egy utolsó képet csináltunk majd beugrottunk a kocsiba.Meglepett mikor a fotózáson is hívtak be Martin mellé hogy akarnak egy közös képet de nem ellenkeztem.Hogy is tudtam volna ellenkezni.Úgy éreztem magam mintha én is fontos lennék számukra így hát nagyon is jól esett.Egész nap kivirultan és mint a hülyék mosolyogtam.Nagyon örültem ennek az egésznek.Soha nem volt még ilyenben részem.Már kezdem érteni hogy Martin és a többiek miért szeretik minden nap kitenni a lelküket a rajongók öröméért.Martin minden egyes nap visszakapja azt a sok munkát és fáradozást a rajongóitól. ♥