Martin is látta Szandi arcán hogy megnyugodott.
-Azt hitted mi? - mosolyodott el majd kacsintott egyet Szandi-ra.
Szandi kis kuncogással válaszolt. Laura már meghozta a tesztet.Gyorsan bementem a WC-be és megcsináltam.A kanapén izgatottan vártuk a végeredményt.Olyan negyed óra múlva megnéztük..
-Pozitív.. - jelentettem ki.Kicsit azért örültem.Azért ki nem örülne egy kisbabának.Belegondoltam hogy milyen aranyos lesz és milyen jó lesz felnevelni,nézni ahogy cseperedik és tudtam hogy Martin kiváló apa lesz.Nem féltem semmitől.Elmosolyodtam.
Láttam Martin arcán hogy azért egy kicsit ő is örül. Szandi sóhajtott.
-Semmi baj gyerekek! Megoldjuk! Együtt mindenre képesek leszünk! - mosolygott ránk majd megöleltük egymást.
-Tulajdon képen nem is olyan rossz dolog ez. - szóltam közbe.
-Nem hát.Gondolj bele,gyerekünk lesz! - vigyorodott el Martin majd felkapott és körbe körbe pörögni kezdtünk.
Martin nagyon megörült.Nagyon kedvet kapott hozzá.És már én is jobban ki mertem mutatni hogy mennyire örülök neki.
-Martin!Most hívott a sofőr.Indulnunk kell. - kiabált Laura Martinnak.
-Úristen! Tényleg!Mennünk kell Meg! - sürgetett Martin.
-De hisz nem pakoltunk ruhát se meg..
-Nyugi már minden meg van csak be kell szállni a buszba és elindulnunk! Az első megállónál pedig elvisznek egy kórházba hogy megvizsgálják a babát. - vágott a szavaimba.
Hát jó.Gyorsan felvettem a cipőmet és már futottunk is a buszhoz.
*Az úton*
Mondhatom nagyon fárasztó ez az út.Nagyon meleg van.Szerencse hogy van légkondi.Bár nem ér sokat mivel tényleg nagyon meleg van.Már vagy 2 órája itt ülünk.
-Martin! Mikor érünk már oda? Megsülök! - türelmetlenkedtem.
-Nyugi! Fél óra és ott vagyunk! - simogatta meg a hajamat.
Na végreee! Itt vagyunk! Nagyon szép helyen álltunk meg.Egy gyönyörű szállodába cuccoltunk be.Kicsit pihentünk majd Martinnal elmentünk egy kicsit körülnézni a szállodában.Természetesen a földszinten a szálloda előtt már minden tele volt rajongókkal.Nagyon tisztelem őket hogy annyira szeretik Martint hogy képesek ebben a hatalmas melegben a szálloda előtt órákat várni míg az imádottjuk ki nem megy hozzájuk vagy az erkélyre.De meg is tudom érteni őket.Martin nagyon értékes ember.Nagyon jó humora van,mindig nevet,ám tud komoly is lenni.Én is nagy rajongója vagyok. Csodálatos zenéket csinál és hamarosan más témában is helyet kell majd hogy és én száz százalékig biztos vagyok benne hogy apaként is helyét állja majd.
Vigyáznunk kellett hogy nehogy észrevegyenek minket a fotósok.Vagyis hogy engem ne vegyenek észre.A végén még én is a címlapokon lennék és Martinnak is még rosszabb lenne csak.Szépen előrementem és én mentem ki először a szállodából.Martin egy kicsit várt és utánam jött.Senki sem sejtett semmit.Én a járdán tovább mentem az első sarokig.Martin ott a helyszínen beszállt a fekete terepjáróba és a saroknál felvettek.Senki sem vett belőle észre semmit sem. Mármint a terhességre értem. Elmentünk egy kicsit körülnézni a boltokban.Martinnal vettünk egy nagyon cuki kis babatutyit.Ez lesz az első emlékünk.Igazából ez nem a babát fogja jelenteni hanem azt hogy mennyire szeretjük egymást,hogy még ilyen helyzetben is együtt maradunk.Nem mindegyik fiú maradt volna velem ebben biztos vagyok.
-És szerinted fiúnk lesz vagy kislányunk? - kérdezte meg izgatottan,ugrándozva.
-Ahhj! Honnan tudjam! Még csak ma tudtuk meg! Miért te mit szeretnél?
-Én egy kis utódot! Még szép hogy kisfiút! - emelte meg a fejét büszkén. - és te?
-Nekem teljesen mindegy hogy mi lesz,az a lényeg hogy egészséges legyen! És egyébként is még messze van! - mosolyogtam rá.
Kb egy óra múlva visszamentünk a szállodába.Pár rajongó még mindig ott gubbasztott.Úgy mentünk vissza ahogy jöttünk is.A pár méterre a szállodától egy kicsit eldugottabb helyen kiraktak és ők visszamentek a szállodába majd én visszasétáltam.Kicsit fárasztó hogy nem mehetek vele oda ahova csak akarok de hát én egyeztem bele szóval végigviszem.A szobánkba este jó sok kaját rendeltünk.Alig ettem ma valamit.Martin is és Laura is csak úgy tömték magukba a sok csirkét,mi pedig Szandi-val illedelmesen ettünk.
Hamar jól laktunk és elmentünk zuhanyozni.
-Hé Martin! te mit keresel itt? - vontam kérdőre őt mikor betoppant a fürdőbe mikor vetkőztem.
-Hát..gondoltam,megmosom a hátad! - húzogatta a szemöldökét szokása szerint majd kacsintott egyet.
-A-a! Martin most nem lehet! A többiek ott vannak a másik szobában! És itt vékonyak a falak! - elleneztem majd megpróbáltam kihessegetni.
-Hát jó! - szomorúan sóhajtott majd elindult kifelé.
Ám egy röpke pillanatot nem figyeltem és felkapott a hátára.Becipelt a zuhanyzóba majd leengedett.Kajla mosollyal rám mosolygott majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Még mindig nem akarod? - nézett a szemebe és megfogta a fejemet majd ismét megcsókolt.Alig bírtam megszólalni ugyan is olyan jól csókol hogy mindig extázisba esek tőle.
-Kérlek ne tedd ezt velem! - kérleltem majd nagy nehezen rávettem magam hogy ellökjem magamtól.
Meghúzta a szemöldökét majd pimaszan mosolygott egyet.Valahogy éreztem hogy nem fog megbékélni és valamire készül.Kiment és én gyorsan lezuhanyoztam.
