7. fejezet

Hamar el tudtam aludni.Olyan 3 óra körül vettem észre ahogy végeztek a többiek és Martin bebújt mellém.Szegénykém biztos fáradt lehet.Odafordultam hozzá.

-Végeztetek? - simítottam meg fáradt arcát.
-Végre igen! - sóhajtott egy nagyot. - gyere ide! - magához húzott majd nyomott egy puszit a homlokomra és átkarolt. -tetszeni fog meglátod!
-Biztos vagyok benne! - kuncogtam fel izgatottan majd lehunytam a szemem.Éreztem Martin meleg leheletét a nyakamon.

Jó volt a karjaiban aludni.Olyan aranyosan alszik.Pár perc alatt bevágta a szunyát.Édesen szuszog és a száját mindig megnyalja ha száraznak érzi majd egy ici picit becsücsöríti.Legszívesebben megzabálnám..

*Másnap reggel*

-Uhh de éhes vagyok! - pattantam ki az ágyból.Martin már nem volt mellettem.Leszaladtam a lépcsőn. - Édesem! Hol vagy?
-Itt vagyok! - kiáltott az udvari medencéből. - Nem jössz te is?
-Előbb eszem valamit! Éhen halok!

Elkezdtem kipakolni a hűtőből sok-sok ennivalót.Alig bírtam abbahagyni.

-Figyu cica! Nem akarlak megbántani,ne vedd sértésnek de...már vagy egy hete minden reggel úgy kelsz fel hogy egyből bevágsz 3 rántottát meg egy csomószendvicset meg még kitudja mit.De tulajdonképpen egész nagy csak ennél.Nem különösebben izgat csak fura. - mosolyodott el.
-Ez az az egy dolog amit nem tudok megmagyarázni.Egy hete folyamatosan úgy érzem hogy ennem kell.Mindig éhes vagyok de nem tehetek róla! - ekkor elakadt a szavam.Hirtelen hánynom kellett.Egyenesen szaladtam a WC-be.

*Kop,kop,kop*

-Jól vagy,Meg? - aggódva kopogtatott a WC ajtón Martin.
-Igen,igen persze! Már kezdem megszokni! - válaszoltam majd kitápászkodtam.
-Nem lesz ez így jó! Mi bajod lehet? - gondolkozott el Szandi. - Basszus!!!! Már értek mindent! A hányás,a nagy étvágy,minden összeállt! Meg,te TERHES VAGY!

Ekkor számomra is fény derült mindenre.Minden összeillik! Kikerekedett szemekkel ránéztem Martinra aki teljesen fehér volt az ijedségtől.

-Martin! Menj el hozz egy tesztet! - parancsolt Martinra Szandi.Ám Martin meg sem moccant.Láttam a kétségbeesést az arcán.
-Laura menj el, kérlek! És siess!! - szólt Laurának. - Meg! Gyere egy kicsit! Beszélni szeretnék veled négyszemközt.

Felmentünk a szobába ahol megjegyzem egy kicsit megijedtem hogy mit fog Martin mondani.Sok fiú ilyenkor vagy szakítana velem vagy kitalálna egy olyan sztorit hogy biztos megcsaltam és azért szakítottunk volna.De valahogy éreztem hogy Martin nem hagyna ott egy babával 16 évesen.

-Figyu baba! Kérlek légy hozzám őszinte! - majd láttam az arcán ahogy bevörösödik és majdnem elsírta magát.
-Okés. - kicsit megnyugodtam hogy babának szólított.
-Megcsaltál? És kérlek ne próbálj meg hazudni!

Ekkor a gyomrom össze az idegességtől görcsbe szorult és elképesztően fájt amit kérdezett.Nem értem hogy miért nem bízik bennem.Egyáltalán hogy mert ilyet feltételezni rólam?!

-Ájj-ájj! Héj,ez azért fájt! Soha életemben nem csalnálak meg! Fáj hogy nem bízol bennem. - gördült ki egy könnycsepp a szememből.
-Hé baba! Ne sírj! - törölte le a könnycseppet - sajnálom de kétségbe vagyok esve. - majd itt már ő is megtört elkezdtek potyogni a könnyei.

Úgy megsajnáltam.Soha életemben nem láttam még sírni őt.Szorosan magamhoz öleltem.

-De akkor hogy lehetsz terhes? - törölgette könnyeit.
-Nem tudom.

Pár perces csönd lett.

-Amikor Natiék itt voltak!! - mondtam.

-Igen,én is rájöttem.

Legnagyobb meglepettségemre elnevette magát. Na ez most min tud ilyenkor is nevetni?!

-És én még téged hibáztattalak hogy megcsaltál. Pedig én vagyok a hibás! - vigyorgott a kétségbeeséstől.
-Nem csak a te hibád.  - simítottam meg a karját.  - Akár hiszed akár nem én nem bántam meg semmit.
-Én sem hidd el.És azt tudnod kell hogy én mindig melletted leszek és ez a baba szerető családban fog felnőni. - mosolygott rám majd adott egy csókot.

Nagyon jól esett hogy ezt mondta. Úgy érzem hogy most ezzel erősebb lett a kapcsolatunk.

Miutál mindent megbeszéltünk kézenfogva lementünk a lépcsőn s mikor Szandi meglátta, láttam az arcán hogy egy kicsit megnyugodott.Gondolom ő is attól félt hogy Martinnak ez a dolog túl sok lesz és szakít velem. Ám Martin igazi férfi és helyt állt.