19. fejezet

*Másnap reggel*
-Úristen,mi történt? - jött le a konyhába Meg a szemeit dörzsölgetve,rekedt hangon.
-Jó reggelt édes.Nem fáj a fejed? - kicsit lehetett csak hallani a gúnyolódást a hangomon de már megbékéltem így nem direkt volt.
-Ahh de nagyon.Szandi?
-Még alszik.Nem is csodálom.Ahogyan kinéztetek tegnap.
-Jajj édesem,sajnálom. - átölelt majd adott egy puszit. - nem így terveztük csak...annyira jól szórakoztunk..és nagyon jól éreztük magunkat és jött ez a hülye ötlet hogy menjünk be egy discoba utána meg már nem is emlékszem semmire.
-Na látod ezen sem csodálkozom.
-Sajnálom kicsim. - esedezett a kezemet szorongatva majdnem sírva.
-Nyugi baba,semmi baj. Ne sírj, édesem! - mosolyogtam rá majd adtam a homlokára egy puszit.

*Meg szemszöge*
Semmire sem emlékszem.Az volt az utolsó emlékem a tegnap estéről hogy Szandival bementünk egy klubba ahol sokat ittunk.Táncoltunk meg ugráltunk és itt megszakad minden.Talán még annyi hogy elindultunk haza de onnan már tényleg semmi.Csak csupa homályos részletek amiket nem tudok összerakni.
Reggeli után egy kicsit felmentem a szobába összepakolni.Nem kellett vele sokat vacakolni mivel Martin unalmában gondolom éjjel kitakarított mert a szoba csak úgy ragyogott.Beágyaztam és kimentem egy kicsit az erkélyre.Belemerültem az autók zajába.Próbáltam elfelejteni mindent ami tegnap történt.Iszonyatosan hasogatott a fejem.Becsuktam a szemem hát ha nem érzem annyira a fejfájást.
Úgy el tudtam volna ott leni egész nap.A lenge levegő belekapott a hajamba és felfrissített.Egyszer csak "meditálásomból" valami vagy is valaki felzavart.Martin megfogta a derekamat majd a hajamba szippantott.Apró csókokat lehelt a vállam és a nyakam vonalára.Lassan megfordultam majd a szemébe néztem.
-Szeretsz? - kérdeztem.
Nem válaszolt csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel.Megfogta a kezemet majd összekulcsolta ujjaimat.Adott egy puszit az orromra.
Az arca teljesen olyan volt mintha épp most akarna letámadni.Éreztem hogy visszatartja vágyait.Tudtam hogy most legszívesebben nekem esne és az ágyban kötnénk ki.
Ujjait kieresztette ujjaim közül majd megfogta a csuklómat.Lassan a hasára emelte a tenyeremet.Egyre feljebb csúsztatta.Mind e közben egyfolytában a szemembe meredezett.Felért a mellkasához majd a szívéhez rakta a kezemet.
Mikor odaért a kezem megjelentek a pillangók és kitörni készültek.Martin szíve hatalmasakat és iszonyat gyorsan vert.
-Érzed ezt? Ez azt jelzi,hogy én,Martin Garrix úgy szeretlek téged mint még senki más ezen a világon.Ez azt is jelzi hogy érted képes lennék meghalni.Érted? Bármit megtennék hogy boldog légy.
Te vagy nekem az a bizonyos nagy Ő és senki nem vehet el tőlem.Nem tudom elképzelni nélküled az életemet.
Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépet.A szemeben megjelent egy könnycsepp majd végigfolyt az arcomon.Martin letörölte majd közelebb lépett hozzám.Az orrunk súrolta egymást.
Éreztem ahogy Martin teste össze-össze rezzen.Hatalmas önuralma van.Tudtam hogy most ebben a percben csak egy kicsi kellett volna hogy nekem essen és az ágyba cipeljen.
Becsuktam a szememet majd hagytam hogy átvegye az irányítást.A kezei lejjebb csúsztak és belemarkolt a fenekembe.Szorosan magához húzott de még mindig nem csókolt meg.A nyakán az erek már lüktettek.Zihálni kezdett majd még jobban magához húzott.Homlokunk összeért.Az orrunk hegye márt elérte egymást.Ajkaim elváltak egymástól.A pólómon át is éreztem hogy Justin szíve most készül kiugrani a helyéről.Forró ajkai elértek az enyéimhez.Még mindig nem csókolt meg.Testünk izzott már a szenvedélytől.
A gyomromban éreztem azt a hatalmas bizsergést és a pillangókat.Nem tudom hogy éreztetek már így.A gyomrotokban előjön az a bizonyos érzés.Ez egyszerűen leírhatatlan.
Kezemet a nyakába emeltem s a hajába túrtam.Ajkaink már egymáson pihentek ám Martin még mindig nem akart megcsókolni.
-Mi a baj? - kérdeztem zihálva.Nem értettem hogy miért nem csókol már meg.
-Ki akarom élvezni ezt az érzést! - súgta rekedtes hangon.
Pontosan tudtam hogy miről beszél és nagyon jól esett hogy ő is azt érzi ilyenkor amit én.Pár percig még így voltunk majd én már nem bírtam tovább nekiestem méz édes ajkainak.Martin még mindig próbálta visszafogni magát ám én nem.A fal felé irányítottam majd jó erősen neki nyomtam.
-Meg! Ne! - térített ki a heves csókcsatánkból Martin.
-Mi a baj? - kérdeztem érthetetlenül. - azt hittem te is akarod. - szontyolodtam el.
-Sajnálom Meg de...
-Hé csajszi menni kéne! - szakította félbe Martint Szandi.
-Hova? - kérdeztem kicsit idegesebb hangon.
-Elfelejtetted?
-Ömmm...
-Ma megyünk esküvői rucit venni. - mosolyodott el majd ugrándozva tapsikolni kezdett.
-Uhh tényleg.Mindjárt megyek csak elköszönök. - mosolyogtam rá.
-Nem akarok most veszekedni.Valahogy érzem hogy amit mondani akartál volna abból veszekedés lesz szóval majd este megbeszéljük. - adtam egy puszit a szájára majd megindultam az ajtó felé.
-Hé cica!
-Igen? - fordultam vissza reménykedve hogy azt mondja nem akar veszekedni vagy valami ilyesmi.
-Aztán szép ruhát vegyetek! - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam majd lementem Szandihoz. Niall vezetett így az ő kocsijával mentünk.Egy fekete telepjáróval.Nagyon örültem hogy már az esküvői ruhámat vesszük viszont nem tudom hogy mit akart mondani Martin.Félek hogy valami baj van vagy .. vagy már nem szeret..vagy nem tudom.

18. fejezet

* Martin szemszöge *
Eléggé elfáradtunk így az út hátralévő részében kicsit aludtunk.Arra keltem fel hogy mikor kinéztem az ablakon az aszfaltot láttam.
-Meg!Meg!Meg!Meg! Ébredj!! Megjöttünk! - ráztam fel Meget álmából aki persze azt sem tudta hol van.
-Mi? Mi? mi történt ? - rekedtes hangon ijedt fel majd felpattant.
-Nyugi,nyugi semmi baj..Csak megjöttünk! Érted? Megjöttünk! Itthon vagyunk,végre! És most már elvehetlek!!
-Komolyan? megjöttünk? Ahj te Jó ég! Hozzád tudok menni!!! - ugrott a nyakamba hatalmas mosollyal az arcán.
Jól esik hogy ő is viszont szeret engem annyira mint én őt.Jól esett hogy ennyire örül.Gyorsan összeszedtük amit le akartunk vinni és bevittünk mindent a házba.Annyira tele voltam adrenalinnal,hogy olyan gyorsan bepakoltam mindent hogy a többieknek csak pár dobozt kellett hozniuk.Nagyon izgatott vagyok.Remélem minden rendben lesz és nem jön közbe semmi.
Mikor mindennel végeztünk Meg és Szandi elmentek egy kicsit pihenni és tartottak egy olyan csajos izét.Nem nagyon értek az ilyenekhez szóval rájuk hagytam.Ez épp jól is jött ugyan is még nem tudtam venni arany gyűrűt az esküvőre szóval keresgéltem egy kicsit a neten.Találtam is egy nagyon szép darabot az egyik oldalon.Azonnal érte mentem az üzletbe és nem kis pénzért meg is vettem.Tudom sokan most azt gondolják hogy "jajj a hatalmas és kő gazdag Martin Garrix azon nyavalyog hogy milyen sokba került neki egy gyűrű".
Gyorsan hazasiettem majd mintha semmi sem történt volna beültem a tv elé és vártam hogy hazaérjenek a lányok.Az volt a baj hogy én csak vártam és vártam de nem jöttek.Kezdtem eléggé ideges lenni.Felhívtam Meget hogy hol vannak már.Elég későre járt így volt okom idegeskedni.Mikor meghallottam Meg hangját a vonal másik végén megnyugodtam.Azt mondta hogy hamarosan itthon lesznek.Hát jó.Nem vitatkoztam.Elmentem tusolni majd visszamentem a tv-hez.Már vagy 2 órája nem értek haza.Tényleg berezeltem hogy valami bajuk történt.Ismét felhívtam Meget ám most nem vette fel.Iszonyatosan megijedtem.Felhívtam Szandit is.Nagy nehezen felvette.
- Hol a francba vagytok? Már 3 órája itthon kéne lennetek! - ordítottam a kagylóba.
-Nyugi van öcskös! Csak egy kicsit mulattunk. Hamarosan hazaérünk.Már itt vagyunk egy utcányira.
Mikor meghallottam a hangját ledermedtem.Full részeg volt.Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd eloszlott bennem a düh.Iszonyatosan mérges lettem.Fogtam egy kabátot,magamra kaptam majd elindultam értük kocsival.Már a sarkon jártam mikor láttam hogy jönnek velem szembe.Mind a ketten alig álltak a lábukon.
-Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Felnőtt nők vagytok és így kell hazajönni? - kiabáltam dühösen kipattanva az autóból.
-Nyugi van,nyugi! Nincsen semmi para! - szólt Szandi.
Mindig kiráz a hideg amikor a tini szlenget "nyomatja" nekem és csak még mérgesebb lettem.Meg egy szót sem szólt.Láttam az arcán hogy egy kicsit elszégyelte magát.Van is miért szégyelni magukat.Besegítettem őket a kocsiba majd hazavittem őket.Lou segített őket becipelni a házba ugyan is mikor hazaértünk félig már aludtak.Lefektettük őket majd én szépen kezdtem lenyugodni.Kellett egy kis magány így kimentem az erkélyemre.Próbáltam valahogy nyugtatni magam.Ilyenkor szokásom magammal megbeszélni a dolgokat.
-Végül is ezek az utolsó napjaink hajadon ként.Biztos Szandi azért vitte bele ebbe hogy még utoljára kibulizzák magukat.Lehet hogy nekem is ezt kéne tennem.Biztos vagyok benne hogy Szandi vitte bele ebbe Meget mivel mikor a kocsiba segítettem őket Meg nem tudott a szemebe nézni.Láttam hogy nagyon szégyenli magát.Lehet hogy nem kellett volna így kiakadnom. - megbeszéltem magammal a dolgokat s némán néztem ki még egy fél óráig a fejemből a friss levegőn.
A csillagok megvilágították az egész tengerpartot.Az utcák üresek és némák voltak.Minden csendes.Egy lélek sem járt ott csak a lenge fuvallat simította végig újra és újra bőrömet.Úgy voltam vele hogy egész éjjel tudnák itt lenni.Egy év folyamatos járkálás és koncertezés után ez egy felbecsülhetetlen érzés volt számomra.

17. fejezet

Úgy láttam hogy tetszett neki a meglepetésem.Jót beszélgettünk,sokat nevettünk és még a régi emlékek kedvéért táncoltunk is.Én nagyon jó éreztem magam és szerintem Martin is.Este olyan 10 órakor értünk vissza a szállodába.Remélem Martin most holnap jobb kedvel fog neki vágni a napnak.
-Cica,szeretnék veled beszélni! - hívott ki az erkélyre Martin.
-Okés,mit szeretnél? - léptem ki a az üvegajtón.
-Szeretném ha mikor hazaérünk az első hétvégén elvehetnélek! Nem szeretnék vele tovább várni.
-Ohh,tudod hogy én akár most is hozzád mennék.De rögtön egy hét után? Még egy csomó dolgot el kell majd intézni.Hogy fogjuk berendezni mellé még az esküvő szervezést?
-Ne aggódj te azon.Majd én mindent elintézek.Te meg csak tedd amit ilyenkor a lányoknak szokás. - mosolyodott el.
-Hát jó.Bízom benned! - én is mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.

*A utolsó nap*
-Siessünk emberek,mindjárt indulnunk kell!!
Csupa sürgés-forgás.Rosszabb mint ami általában szokott lenni reggelente.Martin arcán láttam a hatalmas örömöt.Már egy jó ideje egyfolytában az esküvőről beszél.Egy csomó embert hívogat de soha nem mondja el hogy kivel beszélt.Ám nem jár túl az eszemen.Tuti hogy mire hazaérünk már majdnem készen lesz egy hatalmas esküvő helyszíne.

*Martin szemszöge*
Ahj annyira izgulok.Hamarosan elindulunk haza és akkor hozzám tud jönni Meg.Már mindent elintéztem.Remélem hogy még nem sejt semmit sem.Bár kétlem,de biztos vagyok benne hogy tátva marad a szája ha meglátja hogy mit alkottam.Nagyon örülök.
-Indulunk!! - kiabált Harry.
-Éjjen! - ugrottam fel majd odaszaladtam Meg-hez,felkaptam az ölembe s úgy vittem a repülőre.

Alig bírtam már kivárni hogy elinduljunk és most végre itt ülünk és hazafelé tartunk.Remélem hogy Meg is ilyen izgatott mint én.Látom rajta hogy legfőképp azért nevet mert látja hogy úgy viselkedek mint egy kisgyerek a búcsúban.Nevess csak! Majd meglátjuk ki nevet a végén.

*Meg szemszöge*
Martin egyszerűen mintha kibújt volna magából.Egész nap ugrándozik meg mint a kisgyerekek vigyorog állandóan.Olyan kis cuki hogy ennyire várja már az esküvőt.ilyenkor meg tudnám zabálni.
Én meg csak mosolygok rajta.
Szandi épp egy új könyvet ír így ő elment egy nyugisabb helyre.A fiúk egy kicsit messzebb voltak tőlünk.Martinnal egymás előtt ültünk és csak mosolyogtunk mint a tejbe tök.

16. fejezet

Egy újabb nap kezdetét vette.Irány a fotózás,aztán egy pár interjú és megint hulla fáradtan esünk be egy másik szállodába.

-Elegem van! - sóhajtott fel ingerülten Martin.

-Nyugi nekem is,de már csak pár hónap! Ígérem hogy ma elmegyünk valahova ha van kedved. - próbáltam lelket önteni Martinba.

-Oké. - erőltetett egy mosolyt az arcára.

Kiszálltunk a megadott helyen ahol már természetesen a lesi fotósok és a rajongók nagy hadával kellett átküzdenünk magunkat.Nem csodálom ha már elege van az egészből.

*Martin szemszöge*

Utálom ezeket a hülye lesifotósokat.Legszívesebben felrúgnám az összeset.Olyan bosszantóak.Soha sincs egy szabad percem se mellettük.Elegem van.A kocsiban már mondtam Megnek de kicsit megnyugtatott.

Elképesztő ez a lány.Egyszerűen kell nekem.Nem bírok ki nélküle egy percet sem.Olyan szerencsés vagyok vele.

-Martin gyere,siess! - szólt hátra hozzám Niall.

Meg mindig azt mondja hogy Niall az ő macija. Bár nem tudom miért. Olyankor mindig mosolyognom kell.Jól esik hogy ilyen jóban vagyunk.Amikor megkértem a kezét majd kiugrott a szívem mikor igent válaszolt.

Most pedig épp egy fotózásra jön el velem.Vagy is eddig az összesre eljött.

-Martin,siess a sok rajongó és a fotósok már várnak a vászon előtt. - szólt Meg.

Hát úgy látszik megint munka van.Pedig legszívesebben fognám magam és itt hagynék mindent.

A rajongók és a fotósok csak a tökéletes Martin Garrixt látják.De nem látják a valóságot.Amit csak Meg lát meg bennem.A sebezhető és törékeny Martint.Tudom elég furcsa egy fiútól ezt hallani de biztos vagyok benne hogy a férfiak 90%-a ugyan ezt gondolja.Csak az a hatalmas férfi egonk nem engedi látszatra hozni.

*Meg szemszöge*

Szegénykém biztos nagyon unja már ezeket a dolgokat.Látom az arcán a szomorúságot.Ma este tényleg el kell mennünk valahova.Fel kell valahogy vidítanom.Van is egy tervem,remélem tetszeni fog neki.

Amit a rajongók látnak az nem az igazi Martint.

Hamar összedőlhet benne minden.Ma mindent be kell vetnem hogy jobb legyen mert ennek még lehet következménye is.

Lezajlott a fotózás s elindultunk vissza a szállodába.Sajnos nem pihenhettünk többet egy óránál tovább mivel menni kellett egy interjúra.

Jól kifaggatták Martint rólunk.Azt csodálom hogy azt nem kérdezték meg hogy hányszor csináltuk már a "dolgot".Martin mindent kitálalt.És amint láttam elég büszkén mondott el mindent.Ez viszont jól esett.Két órán keresztül arról beszéltek hogy hogy jöttünk össze és hogy hol,mikor stb...Hát igen,elég hosszú a mi "kis" történetünk.Mikor már mindent tudott a nép rólunk s vége lett az interjúnak Martin egy kicsit nyugodtabban jött kit mint ahogy bement.Ennek örültem.talán már nincs annyira elege.De attól még ma akkor is elviszem valahova a tervem szerint.

*Martin szemszöge*

Mikor a műsorvezető rólunk kérdezett akkor egy kicsit lefagytam.Nem tudtam hol kezdjem.Így hát úgy döntöttem hogy a leges legelején jó lesz.Kitálaltam mindent.Kicsit néha kényelmetlen volt de én akkor is büszkén beszéltem erről.Nagyon szeretem Meg-t és hogy ezt tudtára adtam mindenkinek egy kicsit megkönnyebbültem.Kicsit lenyugodtam és mikor vége lett az interjúnak láttam Megen hogy ő is megnyugodott.Gondolom észrevette hogy a kínos részeket kihagytam vagy nem tudom.De nem is érdekelt az a lényeg hogy már mindenki tudja hogy mi a helyzet.Remélem Abbie is látta és észre veszi végre.

-Na mehetünk? - adtam egy puszit Meg homlokára.

-Igen,de megígértem hogy ma elviszlek valahova.És már vannak terveim is.Szóval ha visszaértünk akkor készülj fel. - mosolygott rám.

Nem tudtam mire készül de igazából ha csak elmennénk egy parkba vagy a partra nekem az is elég lenne.A fő hogy vele lehessek.Remélem nem lesz vele sok dolga.

Hamar visszaértünk.Már kezdett sötétedni.

-Mehetünk? - kérdezte izgatottan Meg.

-Mehetünk. - mosolyogtam rá.

Még mindig nem tudom mit tervez de ahogy ismerem nagy durranás lesz.De mondjuk az is lehet hogy csak egy kis piknik a parton.

rakott egy fekete kendőt a szememre.Kezdtem egy kicsit félni hogy hova visz.

-Nyugi,mindjárt ott vagyunk! 

Kb negyed óra mászkálás után megálltunk.A nap lágyan sütötte arcomat.

-Leveheted! 

Levettem a kendőt és gyönyörű látvány tárult elém.Nem volt nagy cucc de nekem annál jobban tetszett.

A tengerpart egy eldugott helyén egy kis piknik.Tudtam hogy valami ilyesmi lesz.

-Tudom,nem olyan nagy durranás mint te szoktál de...tetszik? - kérdezte félénken.

-Nagyon tetszik.És az a lényeg hogy itt vagy velem! - közelebb léptem hozzá majd megcsókoltam.

Tudom hogy szereti az ilyeneket így bekapcsoltam egy zenét majd felkértem táncolni.Azt tudni kell hogy kiskorunkban ugyan így volt.Csak akkor épp nem volt még a menyasszonyom.Hmm milyen jó ezt kimondani.Meg Edwards a menyasszonyom.Végre! Olyan jó vele lenni.

Megragadtam a csípőjét majd egy kicsit felkaptam.

Vele annyit tudok nevetni.Elképesztően vicces és gyönyörű.Nem bírok neki ellenállni.

1. Díjam

Köszönöm a  Black Rose írójának!

Szabályok:

-Írj 5 dolgot magadról.

-Válaszolj 5 kérdésre.

-Tegyél fel 5 kérdést.

-Küldd tovább 2 embernek.

5 dolog rólam:

-Imádom Martin Garrix-et, Justin Bieber és az 1D-t. Ők a kedvenceim.

-Megvan az összes Szent Johanna Gimi kötetem és a  Bábel is.  

-Imádom a természetismeretet, 5.-ben egy országos versenyen 9. lettem .

-Táncolok

-Utálom Taylor Swiftet, Lorde-t és a The Wanted-et.

5 válaszom:

-Mikor döntöttél úgy, hogy blogot írsz? - Márciusban kezdtem 

-Mi inspirál az írásban? - Szeretek írni

-Szeretsz olvasni? - nem nagyon

-Van kedvenc filmed? - 50 első randi

-Van kedvenc íród/írónőd? - Leiner Laura

5 kérdésem:

-Jelenleg mi a kedvenc dalod?

- Láttál már hullócsillagot?

-Jól tanulsz?

-Mitől félsz?

- Plüssel alszol?

Akiknek tovább küldöm:

Let It Go

What Makes You Beautiful