19. fejezet

*Másnap reggel*
-Úristen,mi történt? - jött le a konyhába Meg a szemeit dörzsölgetve,rekedt hangon.
-Jó reggelt édes.Nem fáj a fejed? - kicsit lehetett csak hallani a gúnyolódást a hangomon de már megbékéltem így nem direkt volt.
-Ahh de nagyon.Szandi?
-Még alszik.Nem is csodálom.Ahogyan kinéztetek tegnap.
-Jajj édesem,sajnálom. - átölelt majd adott egy puszit. - nem így terveztük csak...annyira jól szórakoztunk..és nagyon jól éreztük magunkat és jött ez a hülye ötlet hogy menjünk be egy discoba utána meg már nem is emlékszem semmire.
-Na látod ezen sem csodálkozom.
-Sajnálom kicsim. - esedezett a kezemet szorongatva majdnem sírva.
-Nyugi baba,semmi baj. Ne sírj, édesem! - mosolyogtam rá majd adtam a homlokára egy puszit.

*Meg szemszöge*
Semmire sem emlékszem.Az volt az utolsó emlékem a tegnap estéről hogy Szandival bementünk egy klubba ahol sokat ittunk.Táncoltunk meg ugráltunk és itt megszakad minden.Talán még annyi hogy elindultunk haza de onnan már tényleg semmi.Csak csupa homályos részletek amiket nem tudok összerakni.
Reggeli után egy kicsit felmentem a szobába összepakolni.Nem kellett vele sokat vacakolni mivel Martin unalmában gondolom éjjel kitakarított mert a szoba csak úgy ragyogott.Beágyaztam és kimentem egy kicsit az erkélyre.Belemerültem az autók zajába.Próbáltam elfelejteni mindent ami tegnap történt.Iszonyatosan hasogatott a fejem.Becsuktam a szemem hát ha nem érzem annyira a fejfájást.
Úgy el tudtam volna ott leni egész nap.A lenge levegő belekapott a hajamba és felfrissített.Egyszer csak "meditálásomból" valami vagy is valaki felzavart.Martin megfogta a derekamat majd a hajamba szippantott.Apró csókokat lehelt a vállam és a nyakam vonalára.Lassan megfordultam majd a szemébe néztem.
-Szeretsz? - kérdeztem.
Nem válaszolt csak nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel.Megfogta a kezemet majd összekulcsolta ujjaimat.Adott egy puszit az orromra.
Az arca teljesen olyan volt mintha épp most akarna letámadni.Éreztem hogy visszatartja vágyait.Tudtam hogy most legszívesebben nekem esne és az ágyban kötnénk ki.
Ujjait kieresztette ujjaim közül majd megfogta a csuklómat.Lassan a hasára emelte a tenyeremet.Egyre feljebb csúsztatta.Mind e közben egyfolytában a szemembe meredezett.Felért a mellkasához majd a szívéhez rakta a kezemet.
Mikor odaért a kezem megjelentek a pillangók és kitörni készültek.Martin szíve hatalmasakat és iszonyat gyorsan vert.
-Érzed ezt? Ez azt jelzi,hogy én,Martin Garrix úgy szeretlek téged mint még senki más ezen a világon.Ez azt is jelzi hogy érted képes lennék meghalni.Érted? Bármit megtennék hogy boldog légy.
Te vagy nekem az a bizonyos nagy Ő és senki nem vehet el tőlem.Nem tudom elképzelni nélküled az életemet.
Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépet.A szemeben megjelent egy könnycsepp majd végigfolyt az arcomon.Martin letörölte majd közelebb lépett hozzám.Az orrunk súrolta egymást.
Éreztem ahogy Martin teste össze-össze rezzen.Hatalmas önuralma van.Tudtam hogy most ebben a percben csak egy kicsi kellett volna hogy nekem essen és az ágyba cipeljen.
Becsuktam a szememet majd hagytam hogy átvegye az irányítást.A kezei lejjebb csúsztak és belemarkolt a fenekembe.Szorosan magához húzott de még mindig nem csókolt meg.A nyakán az erek már lüktettek.Zihálni kezdett majd még jobban magához húzott.Homlokunk összeért.Az orrunk hegye márt elérte egymást.Ajkaim elváltak egymástól.A pólómon át is éreztem hogy Justin szíve most készül kiugrani a helyéről.Forró ajkai elértek az enyéimhez.Még mindig nem csókolt meg.Testünk izzott már a szenvedélytől.
A gyomromban éreztem azt a hatalmas bizsergést és a pillangókat.Nem tudom hogy éreztetek már így.A gyomrotokban előjön az a bizonyos érzés.Ez egyszerűen leírhatatlan.
Kezemet a nyakába emeltem s a hajába túrtam.Ajkaink már egymáson pihentek ám Martin még mindig nem akart megcsókolni.
-Mi a baj? - kérdeztem zihálva.Nem értettem hogy miért nem csókol már meg.
-Ki akarom élvezni ezt az érzést! - súgta rekedtes hangon.
Pontosan tudtam hogy miről beszél és nagyon jól esett hogy ő is azt érzi ilyenkor amit én.Pár percig még így voltunk majd én már nem bírtam tovább nekiestem méz édes ajkainak.Martin még mindig próbálta visszafogni magát ám én nem.A fal felé irányítottam majd jó erősen neki nyomtam.
-Meg! Ne! - térített ki a heves csókcsatánkból Martin.
-Mi a baj? - kérdeztem érthetetlenül. - azt hittem te is akarod. - szontyolodtam el.
-Sajnálom Meg de...
-Hé csajszi menni kéne! - szakította félbe Martint Szandi.
-Hova? - kérdeztem kicsit idegesebb hangon.
-Elfelejtetted?
-Ömmm...
-Ma megyünk esküvői rucit venni. - mosolyodott el majd ugrándozva tapsikolni kezdett.
-Uhh tényleg.Mindjárt megyek csak elköszönök. - mosolyogtam rá.
-Nem akarok most veszekedni.Valahogy érzem hogy amit mondani akartál volna abból veszekedés lesz szóval majd este megbeszéljük. - adtam egy puszit a szájára majd megindultam az ajtó felé.
-Hé cica!
-Igen? - fordultam vissza reménykedve hogy azt mondja nem akar veszekedni vagy valami ilyesmi.
-Aztán szép ruhát vegyetek! - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam majd lementem Szandihoz. Niall vezetett így az ő kocsijával mentünk.Egy fekete telepjáróval.Nagyon örültem hogy már az esküvői ruhámat vesszük viszont nem tudom hogy mit akart mondani Martin.Félek hogy valami baj van vagy .. vagy már nem szeret..vagy nem tudom.