Egy újabb nap kezdetét vette.Irány a fotózás,aztán egy pár interjú és megint hulla fáradtan esünk be egy másik szállodába.
-Elegem van! - sóhajtott fel ingerülten Martin.
-Nyugi nekem is,de már csak pár hónap! Ígérem hogy ma elmegyünk valahova ha van kedved. - próbáltam lelket önteni Martinba.
-Oké. - erőltetett egy mosolyt az arcára.
Kiszálltunk a megadott helyen ahol már természetesen a lesi fotósok és a rajongók nagy hadával kellett átküzdenünk magunkat.Nem csodálom ha már elege van az egészből.
*Martin szemszöge*
Utálom ezeket a hülye lesifotósokat.Legszívesebben felrúgnám az összeset.Olyan bosszantóak.Soha sincs egy szabad percem se mellettük.Elegem van.A kocsiban már mondtam Megnek de kicsit megnyugtatott.
Elképesztő ez a lány.Egyszerűen kell nekem.Nem bírok ki nélküle egy percet sem.Olyan szerencsés vagyok vele.
-Martin gyere,siess! - szólt hátra hozzám Niall.
Meg mindig azt mondja hogy Niall az ő macija. Bár nem tudom miért. Olyankor mindig mosolyognom kell.Jól esik hogy ilyen jóban vagyunk.Amikor megkértem a kezét majd kiugrott a szívem mikor igent válaszolt.
Most pedig épp egy fotózásra jön el velem.Vagy is eddig az összesre eljött.
-Martin,siess a sok rajongó és a fotósok már várnak a vászon előtt. - szólt Meg.
Hát úgy látszik megint munka van.Pedig legszívesebben fognám magam és itt hagynék mindent.
A rajongók és a fotósok csak a tökéletes Martin Garrixt látják.De nem látják a valóságot.Amit csak Meg lát meg bennem.A sebezhető és törékeny Martint.Tudom elég furcsa egy fiútól ezt hallani de biztos vagyok benne hogy a férfiak 90%-a ugyan ezt gondolja.Csak az a hatalmas férfi egonk nem engedi látszatra hozni.
*Meg szemszöge*
Szegénykém biztos nagyon unja már ezeket a dolgokat.Látom az arcán a szomorúságot.Ma este tényleg el kell mennünk valahova.Fel kell valahogy vidítanom.Van is egy tervem,remélem tetszeni fog neki.
Amit a rajongók látnak az nem az igazi Martint.
Hamar összedőlhet benne minden.Ma mindent be kell vetnem hogy jobb legyen mert ennek még lehet következménye is.
Lezajlott a fotózás s elindultunk vissza a szállodába.Sajnos nem pihenhettünk többet egy óránál tovább mivel menni kellett egy interjúra.
Jól kifaggatták Martint rólunk.Azt csodálom hogy azt nem kérdezték meg hogy hányszor csináltuk már a "dolgot".Martin mindent kitálalt.És amint láttam elég büszkén mondott el mindent.Ez viszont jól esett.Két órán keresztül arról beszéltek hogy hogy jöttünk össze és hogy hol,mikor stb...Hát igen,elég hosszú a mi "kis" történetünk.Mikor már mindent tudott a nép rólunk s vége lett az interjúnak Martin egy kicsit nyugodtabban jött kit mint ahogy bement.Ennek örültem.talán már nincs annyira elege.De attól még ma akkor is elviszem valahova a tervem szerint.
*Martin szemszöge*
Mikor a műsorvezető rólunk kérdezett akkor egy kicsit lefagytam.Nem tudtam hol kezdjem.Így hát úgy döntöttem hogy a leges legelején jó lesz.Kitálaltam mindent.Kicsit néha kényelmetlen volt de én akkor is büszkén beszéltem erről.Nagyon szeretem Meg-t és hogy ezt tudtára adtam mindenkinek egy kicsit megkönnyebbültem.Kicsit lenyugodtam és mikor vége lett az interjúnak láttam Megen hogy ő is megnyugodott.Gondolom észrevette hogy a kínos részeket kihagytam vagy nem tudom.De nem is érdekelt az a lényeg hogy már mindenki tudja hogy mi a helyzet.Remélem Abbie is látta és észre veszi végre.
-Na mehetünk? - adtam egy puszit Meg homlokára.
-Igen,de megígértem hogy ma elviszlek valahova.És már vannak terveim is.Szóval ha visszaértünk akkor készülj fel. - mosolygott rám.
Nem tudtam mire készül de igazából ha csak elmennénk egy parkba vagy a partra nekem az is elég lenne.A fő hogy vele lehessek.Remélem nem lesz vele sok dolga.
Hamar visszaértünk.Már kezdett sötétedni.
-Mehetünk? - kérdezte izgatottan Meg.
-Mehetünk. - mosolyogtam rá.
Még mindig nem tudom mit tervez de ahogy ismerem nagy durranás lesz.De mondjuk az is lehet hogy csak egy kis piknik a parton.
rakott egy fekete kendőt a szememre.Kezdtem egy kicsit félni hogy hova visz.
-Nyugi,mindjárt ott vagyunk!
Kb negyed óra mászkálás után megálltunk.A nap lágyan sütötte arcomat.
-Leveheted!
Levettem a kendőt és gyönyörű látvány tárult elém.Nem volt nagy cucc de nekem annál jobban tetszett.
A tengerpart egy eldugott helyén egy kis piknik.Tudtam hogy valami ilyesmi lesz.
-Tudom,nem olyan nagy durranás mint te szoktál de...tetszik? - kérdezte félénken.
-Nagyon tetszik.És az a lényeg hogy itt vagy velem! - közelebb léptem hozzá majd megcsókoltam.
Tudom hogy szereti az ilyeneket így bekapcsoltam egy zenét majd felkértem táncolni.Azt tudni kell hogy kiskorunkban ugyan így volt.Csak akkor épp nem volt még a menyasszonyom.Hmm milyen jó ezt kimondani.Meg Edwards a menyasszonyom.Végre! Olyan jó vele lenni.
Megragadtam a csípőjét majd egy kicsit felkaptam.
Vele annyit tudok nevetni.Elképesztően vicces és gyönyörű.Nem bírok neki ellenállni.
