17. fejezet

Úgy láttam hogy tetszett neki a meglepetésem.Jót beszélgettünk,sokat nevettünk és még a régi emlékek kedvéért táncoltunk is.Én nagyon jó éreztem magam és szerintem Martin is.Este olyan 10 órakor értünk vissza a szállodába.Remélem Martin most holnap jobb kedvel fog neki vágni a napnak.
-Cica,szeretnék veled beszélni! - hívott ki az erkélyre Martin.
-Okés,mit szeretnél? - léptem ki a az üvegajtón.
-Szeretném ha mikor hazaérünk az első hétvégén elvehetnélek! Nem szeretnék vele tovább várni.
-Ohh,tudod hogy én akár most is hozzád mennék.De rögtön egy hét után? Még egy csomó dolgot el kell majd intézni.Hogy fogjuk berendezni mellé még az esküvő szervezést?
-Ne aggódj te azon.Majd én mindent elintézek.Te meg csak tedd amit ilyenkor a lányoknak szokás. - mosolyodott el.
-Hát jó.Bízom benned! - én is mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.

*A utolsó nap*
-Siessünk emberek,mindjárt indulnunk kell!!
Csupa sürgés-forgás.Rosszabb mint ami általában szokott lenni reggelente.Martin arcán láttam a hatalmas örömöt.Már egy jó ideje egyfolytában az esküvőről beszél.Egy csomó embert hívogat de soha nem mondja el hogy kivel beszélt.Ám nem jár túl az eszemen.Tuti hogy mire hazaérünk már majdnem készen lesz egy hatalmas esküvő helyszíne.

*Martin szemszöge*
Ahj annyira izgulok.Hamarosan elindulunk haza és akkor hozzám tud jönni Meg.Már mindent elintéztem.Remélem hogy még nem sejt semmit sem.Bár kétlem,de biztos vagyok benne hogy tátva marad a szája ha meglátja hogy mit alkottam.Nagyon örülök.
-Indulunk!! - kiabált Harry.
-Éjjen! - ugrottam fel majd odaszaladtam Meg-hez,felkaptam az ölembe s úgy vittem a repülőre.

Alig bírtam már kivárni hogy elinduljunk és most végre itt ülünk és hazafelé tartunk.Remélem hogy Meg is ilyen izgatott mint én.Látom rajta hogy legfőképp azért nevet mert látja hogy úgy viselkedek mint egy kisgyerek a búcsúban.Nevess csak! Majd meglátjuk ki nevet a végén.

*Meg szemszöge*
Martin egyszerűen mintha kibújt volna magából.Egész nap ugrándozik meg mint a kisgyerekek vigyorog állandóan.Olyan kis cuki hogy ennyire várja már az esküvőt.ilyenkor meg tudnám zabálni.
Én meg csak mosolygok rajta.
Szandi épp egy új könyvet ír így ő elment egy nyugisabb helyre.A fiúk egy kicsit messzebb voltak tőlünk.Martinnal egymás előtt ültünk és csak mosolyogtunk mint a tejbe tök.