Dörömbölni kezdtem a terem ajtaján.Egy nővér nyitott ajtót majd próbált nyugtatgatni.Azt mondta hogy Martinnak olyan szerencsétlenül tört el a lába hogy rosszul forrt volna össze így még egyszer el kell neki törni a lábát.
A nővér szavába Martin hatalmas ordítása zavart bele.Mikor megtudtam hogy el kell törni a csontjait és mellé még hallottam Martin ordítását nagyon fájt.Egyszerűen átéltem az ő fájdalmát.Olyan volt mintha savval locsoltak volna és a testem szépen lassan elolvadt volna.Iszonyatosan rossz érzés volt.Mintha az én lábamat tördelték volna.Már a hajamat tépkedtem.Úgy éreztem belebolondulok.Ahogy hallottam Martin ordítását átéltem az ő fájdalmát.
Harry és Zayn lefogtak és kivittek a kórházból.
-Meg,ezt nem szabad tovább hallgatnod!
-Hozzátok ki Szandi-t is!!
Tudom hogy Szandi is a földön fetrengett volna a fájdalomtól de láttam rajta hogy próbál erős lenni.Kint a friss levegőn egy kicsit kezdtem megnyugodni.Fél órán keresztül ültünk a lépcsőn könnyeket morzsolgatva és vártunk.Csak vártunk és vártunk mikor egy orvos végre kijött és hozta a híreket.
-Mr.Garrix szeretne látni bizonyos Mrs.Garrix-t! - jelentette ki az orvos.
Szandi-val egyből egymásra néztünk a megnevezés hallatán.Tudtuk hogy én vagyok az csak egy kicsit furcsa volt így hallani ezt.
-É-é-én vagyok az. - léptem egy lépcsőfokot.
-Jöjjön kérem! - mosolyodott rám.
Gondolom ő is meglepődött hogy ilyen fiatalon én vagyok "Mrs.Garrix".Nem tétováztam sietve követtem az orvost.Bementünk a terembe ahol Martin gépekre volt rákötve.
Mikor megláttam nem bírtam tovább.Olyan szinten elkezdtem zokogni hogy levegőhöz alig jutottam.Martin rekedtes hangon kinyögött pár szót.Nem értettem tisztán ezért közelebb hajoltam hozzá.
-Sz-szeretlek! - adott egy puszit a homlokomra majd visszadőlt a párnára.
-Én is,én is nagyon de nagyon szeretlek! - szorongattam a kezét majd próbáltam a könnyeimet letörölgetni.
-Ne aggódj minden rendben lesz. - sóhajtott egyet majd becsukta a szemét.
Adtam neki egy puszit.Sajnos ott kellett hagynom mert az orvos azt mondta hogy hagyjuk pihenni.Én egész éjjel ott voltam a terem előtt.Egy percet sem aludtam.Niall is ott maradt velem hát ha történik valami.Szandi-ék elmentek lebeszélni hogy elmaradnak a koncertek meg minden ilyesmit az elkövetkezendő pár napban.Bár én még azt is kinézem Martinból hogy amikor kiengedik innen akkor még begipszezett lábbal is koncertezik majd.Nagyon makacs és nagyon kitartó.
Reggel olyan 5-6 óra lehetett.Már nem bírtam tovább.Kicsit behunytam a szememet.Ám nem tudtam sokáig pihentetni magamat mivel reggel jöttek Szandi-ék és az orvosok is mászkáltak tehát nem bírtam aludni.Nem is baj,legalább tudom hogy mi történik és nem kell még álmomban is aggódnom.
*3 nap múlva*
-Martin biztos vagy benne?
-Igen,muszáj! Már nagyon rég volt!
-De és ha fájni fog?
-Nem érdekel! Kibírom!
Nem próbáltam tovább győzködni.Tudtam hogy úgy sem érek el vele semmit.
-Hát jó..akkor szólok Zayn-nek és mehetünk a koncertre.
-Ez az! Imádlak! - adott egy nagy puszit a számra.
Tudtam hogy baja is eshet de az benne a jó hogy csak ülni tud így nem tud ugrálni meg táncolgatni tehát nem lehet nagy baj.A táncosok majd végzik a dolgukat.Ő meg majd csak ott szépen ugrálás nélkül meglesz.
Szerencsére ezt ő is tudta így biztonságosan telt le a másfél órás koncert.Ahhoz képest hogy csak ült majdnem jobb koncertet adott mint az előzőek voltak.Így meghatóbb volt.
Mikor végzett odajött hozzám majd kirántott a színpadra.Úristen már megint itt vagyok..Ebből megint valami rossz lesz.
Ám legnagyobb meglepődésemre épp az ellenkezője történt.
-Nem tudom,hogy észrevettétek e már a lábamon a gipszet.Biztos nem,na mind egy - poénkodott - volt egy szerencsétlen koncertem és hát nem éltem volna túl ha nincs mellettem életem szerelme,Meg Edwards - adott egy puszit majd folytatta - nagyon szépen köszönök mindent! - fordult oda hozzám.
Nagyon meghatódtam.Hirtelen nem tudtam megszólalni sem.Ám a végén kinyögtem egy lelkes köszönöm-öt s lementünk a színpadról.
Elindultunk a szállodába.Alig vártam már hogy aludjak egy kicsit.Alig alszom már vagy 4 napja.Mindenki így volt vele így hamar elaludtunk.Valahogy még így is nehezemre esett átaludni az éjszakát.Óránként felkeltem.Rossz álmok gyötörtek.Nagyon megérintett ez a pár nap.Mindig visszagondolok Martin szenvedésére és olyankor könnybe lábad a szemem.
Már vagy ötödszörre mentem le a konyhába vízért mikor megláttam Harry-t.
-Na mi az te sem tudsz aludni? - kérdeztem.
-Valahogy nem jön álom a szememre..
-Így vagyok én is.
-Te figyel,nem nézünk meg egy filmet ha már aludni nem tudunk?
-Felőlem..legalább nem kell unatkoznom egyedül. - mosolyogtam.
Beraktunk egy jó horror-vígjátékot.Valami zombi apokalipszis tört ki egy városban és a menekültek közül egy hapsi mesélte el a történetet.Kicsit zagyvalékos volt egyszer nézhető.
Észre sem vettük hogy így elszaladt az idő.Már reggel 6 óra volt.Megbeszéltük hogy készítünk valami kaját a többieknek.Elég furcsa lett a végeredmény.Próbáltunk csendben lenni de annyit nevettünk hogy végül Niall felébredt és lejött.
-Ti mi a fészkes fenét csináltok itt hajnalok hajnalán? - dörzsölgette meg a szemét.
Nem válaszoltunk csak kuncogtunk egyet.Niall beállt mellénk segíteni.látta hogy milyen "kaját" csináltunk így megsajnált minket és csinált egy íncsiklandó omlettet.Nem tudom hogy említettem e már de Niall isteni szakács.Nagyon finomakat tud sütni és főzni.Olyan mint a nagyim.Hehe.
Reggel mindenki letámadta a konyhát ahol mi már szép rendet raktunk és megterítettünk.Mindenki csodálkozott de nem sokat törődtek vele.Befaltak mindent és már indultunk is az újabb fotózásra.
Lehet hogy nem kéne ilyet mondanom de már nagyon unom ezt a sok programot.Mindig ugyan az van.Lelkes rajongó táborok mindenütt,a lesifotósok minden lépésünket lefényképezik.Ám nem tudunk vele mit kezdeni.Úgy sem hagynak békén.
Az benne a rossz hogy egy perc nyugalmunk sincs.De hát már megszoktuk 7 hónap alatt.Az tartja bennünk a lelket hogy hamarosan vége ennek az egésznek és megyünk vissza haza a nyugalomba.
2014. március 29., szombat
14. fejezet
A fiúk és Lau sietve versenyeztek fel a lépcsőn majd berontottak a szobába.
-Na mi az? - kérdezte izgatottan Niall.
-Megkértem Meg kezét. - mondta büszkén Martin.
-Háhh! Mondtam! - ugrott hátra majd a többiek pénzt adtak neki.
-Ti fogadtatok? - kérdeztem Martin vigyorogva. - chh ilyen kiszámítható vagyok?
-Hát mostanában elég ingerült és ideges voltál,múltkor meg egy olyan boltba mentél ahol elég drága gyűrűket lehet venni.Így mi már előre tudtuk.
-Megkértem Meg kezét. - mondta büszkén Martin.
-Háhh! Mondtam! - ugrott hátra majd a többiek pénzt adtak neki.
-Ti fogadtatok? - kérdeztem Martin vigyorogva. - chh ilyen kiszámítható vagyok?
-Hát mostanában elég ingerült és ideges voltál,múltkor meg egy olyan boltba mentél ahol elég drága gyűrűket lehet venni.Így mi már előre tudtuk.
Mi csak mosolyogtunk.Nem is érdekelt nagyon hogy mi történik.Én még mindig sokkba voltam és csak a gyűrűmet bámultam.Már tényleg későre járt így elmentünk tusolni.Nagyon fáradt voltam ettől a sok izgatottságtól és Martin is az idegességtől így hamar elaludtunk.A karjai közt nagyon hamar elnyomott az álom.
*Fél éve a Tour-on*
-Édes,idehoznád az alsómat! - kiabált Martin az öltözőből.
-Hozom! - mentem be hozzá,ő meg ott állt egy szál semmiben. - de minek neked alsó? Már van rajtad egy nem?
-Véletlen leöntöttem vízzel és irritál. - vigyorodott el. - nem segítesz felvenni ha már itt vagy.Még van negyed óra a kezdésig.Addig még van időnk. - hozzám közeledett majd átkarolta a csípőmet és csókolgatni kezdett.
-Martin! Olyan bolond vagy! - vigyorogtam. - na öltözz,és siess! - löktem el magamtól majd kimentem.Még egy utolsót rácsapott a fenekemre majd kuncogott egyet.
-Hozom! - mentem be hozzá,ő meg ott állt egy szál semmiben. - de minek neked alsó? Már van rajtad egy nem?
-Véletlen leöntöttem vízzel és irritál. - vigyorodott el. - nem segítesz felvenni ha már itt vagy.Még van negyed óra a kezdésig.Addig még van időnk. - hozzám közeledett majd átkarolta a csípőmet és csókolgatni kezdett.
-Martin! Olyan bolond vagy! - vigyorogtam. - na öltözz,és siess! - löktem el magamtól majd kimentem.Még egy utolsót rácsapott a fenekemre majd kuncogott egyet.
Elkezdődött a koncert.Martin,mint mindig.nagyon jól csinált mindent.Szint úgy a táncosok és a többiek is.Ám egyik pillanatról a másikra összekavarodott minden.Az egyik rajongó feldobott egy plüss mackót a színpadra.Pedig Martin előtte már vagy 20-szor megkért mindenkit hogy ne tegye ám nem hatotta meg őket.Martin megbotlott a maciban és leesett a színpadról.Azonnal mindenki köré gyűlt és kitudja miket csináltak vele.Szerencse hogy a biztonsági őrök ott voltak és vissza tudták segíteni a színpadra.Viszont Martin elvesztette az eszméletét.Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam,odafutottam hozzá.A többiek is a színfalak mögül követték a példámat.Hívták a mentőket.Ordítottam hozzá hogy keljen fel és nézzen rám de nem reagált.Nagyon megijedtem.A mentők 5 percen belül odaértek és elvitték Martint.Szandi-val megbeszéltük hogy én megyek vele a mentőben ők meg jönnek utánunk autóval.Iszonyatosan féltem hogy nagyobb baja van.A mentős próbált nyugtatgatni de nem bírtam lenyugodni.Csak arra tudtam gondolni hogy a babánkat is elveszítettük.Nem élném túl ha őt is elveszíteném.Negyed óra múlva beértünk a kórházba.Bevitték egy terembe ahova én már nem mehettem vele.Leültem a várakozóba és zokogni kezdtem.Alig vártam hogy Szandi-ék odaérjenek.2 percre rá ott is voltak.Szandi is nagyon félt.Próbálta elrejteni a könnyeit ám egy idő után feladta és ő is zokogni kezdett.Ilyenkor a legjobb dolog amit tehetünk az hogy várunk és kieresszük a könnyeket.
Olyan volt mintha mát évek óta vártunk volna pedig csak 30 perce mentek be.
Olyan volt mintha mát évek óta vártunk volna pedig csak 30 perce mentek be.
-Alexandra Clarck?! - jött ki a teremből az orvos és Szandi-t szólította.
-Igen! Én vagyok az! - ugrott fel majd odasietett az doktorhoz.
-Igen! Én vagyok az! - ugrott fel majd odasietett az doktorhoz.
Nem hallottam mit beszéltek de mikor befejezték Szandi arca kicsit megnyugodni látszott,majd bement Martinhoz.Nem tudom hogy mi van vele de iszonyatosan aggódom.Szandi negyed óra múlva kijött majd rám nézett.
-Azt mondta hogy menj be és hogy ne aggódj! - mondta Szandi nyugodt hangon.
Ekkor már én is kezdtem megnyugodni.Felpattantam majd berontottam Martinhoz.Ott feküdt az ágyon és mosolygott rám mikor meglátott.A feje be volt kötve,a lába pedig gipszben.
-Jól vagy kicsim? Nagyon fáj? - kérdeztem a kezét szorongatva,remegő hangon.
-Jól vagyok nyugodj meg.Csak egy kis karcolás. - kuncogott fel. - megesik az ilyen.
-Jól vagyok nyugodj meg.Csak egy kis karcolás. - kuncogott fel. - megesik az ilyen.
Nem tudom hogy ilyen helyzetben hogy van ereje viccelődni.Ezt szeretem benne,bármilyen helyzetben is vagyunk ő mindig vidám.
-És mit mondtak az orvosok? Mikor jöhetsz ki?
-Egy-két napig még megfigyelnek hogy nincs e nagyobb bajom és mehetek.Pedig csak enyhe agyrázkódásom van meg eltört a lábam.Nem tudom miért kell ennyire nagy dobra verni. - rázta meg a fejét majd sóhajtott egyet.
-Egy-két napig még megfigyelnek hogy nincs e nagyobb bajom és mehetek.Pedig csak enyhe agyrázkódásom van meg eltört a lábam.Nem tudom miért kell ennyire nagy dobra verni. - rázta meg a fejét majd sóhajtott egyet.
Láthatta rajtam hogy még mindig remegek mivel megsimította az arcomat majd magához húzott és adott egy csókot.
-Gyere ide. - halkan súgta majd maga mellé rendelt.
Szorosan hozzábújtam,fejemet a mellkasára helyeztem.Erős karjával ő is jól magához szorított majd adott egy puszit a hajamba.Gyengéden az ujjával simogatta a vállamat.
-Tudod,mikor láttam hogy repül a plüss mackó akkor el akartam neked kapni.Csak kicsit félre sikerült és pont ráléptem.Pedig meg akartam neked szerezni. - nem szóltam semmit csak könnyezve még szorosabban hozzádörgöltem magam.
Bejött az orvos és sajnos ki kellett mennem.Kicsit megnyugodtam hogy nincs nagy baja.Csak most az lesz a gáz hogy pár koncert és fotózás kimarad és ez nagyon nem jó.De igazából nem is érdekelt.Az a legfontosabb hogy minél hamarabb felépüljön és kijusson innen.
Nagyon utál kórházakban lenni.Emlékszem mikor még kicsit voltunk én bárányhimlős lettem és be kellett mennem minden harmadik nap a kórházba hogy bekenjenek valamilyen krémmel.Már akkor is nagyon jó barátok voltunk így Martin elkísért Anyával együtt hogy ne érezzem magam olyan egyedül.Martin már akkor sem bírta ezt a kórházi levegőt.Mindig mondta hogy büdös van és amíg ki nem mentünk onnan addig fogta az orrát.Olyankor mindig kinevettem.Már akkor is hatalmas humorérzéke volt.Ezért lettünk mi legjobb barátok most pedig ő életem szerelme.Valahogy mindig is éreztem hogy van köztünk valami szikra.Ám soha nem mertem beismerni.Féltem hogy csak én gondolom így és most még is.
Nagyon utál kórházakban lenni.Emlékszem mikor még kicsit voltunk én bárányhimlős lettem és be kellett mennem minden harmadik nap a kórházba hogy bekenjenek valamilyen krémmel.Már akkor is nagyon jó barátok voltunk így Martin elkísért Anyával együtt hogy ne érezzem magam olyan egyedül.Martin már akkor sem bírta ezt a kórházi levegőt.Mindig mondta hogy büdös van és amíg ki nem mentünk onnan addig fogta az orrát.Olyankor mindig kinevettem.Már akkor is hatalmas humorérzéke volt.Ezért lettünk mi legjobb barátok most pedig ő életem szerelme.Valahogy mindig is éreztem hogy van köztünk valami szikra.Ám soha nem mertem beismerni.Féltem hogy csak én gondolom így és most még is.
Hatalmas ordítás és csörömpölés zavarta meg nosztalgiámat.Martin terme felől jött.Még az ütő is megállt bennem.Azonnal felpattantam ám le is kellett ülnöm mivel egy csomó nővér és orvos száguldott a terme felé.Berontottak majd becsapták az ajtót.Vittek egy csomó infúziót meg még kitudja mik voltak azon a gurulós kiskocsin amit betoltak.Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.Elsötétedett előttem minden.Csak foltokba láttam majd zsibbadni kezdett mindenem.Egyszer csak arra eszméltem hogy leesem a székről.Többre nem emlékszem.
*Visszaemlékezés*
-Bontsd ki kicsim! - szólt csilingelő hangon anyu.
-Oké. - válaszoltam kislányos hangon.
-Oké. - válaszoltam kislányos hangon.
5 évesen még minden könnyebb volt.Alig vártam már hogy a télapó meghozza az ajándékokat.Az első ajándék amit anyu a kezembe adott egy hatalmas csomag volt.Alig bírtam kibontani.Majdnem nagyobb volt mint én.Nagyon örültem.Nagy nehezen sikerült kibontanom és mikor megláttam a hatalmas babaházat azt hittem álmodom.
-Jujj,anyu nézd mit hozott a télapó! Barbinak lett új háza! - ugrándoztam a műanyag házikó körül miközben kis tenyeremmel tapsikoltam.
-Látom kicsim! Nagyon szép.
-Látom kicsim! Nagyon szép.
Apu a kezembe adott még egy csomagot.Ez kisebb volt mint az előző de ugyan olyan örömmel téptem le róla a csomagolást mint a házikóról.Ebben egy barbi volt.
-Jujj,barbinak barátnője lett! - kuncogtam fel majd egyből beraktam a házikóba.
Aznap este csak azokkal játszottam.Emlékszem kint a hó hatalmas pelyhekben lepte be az udvart szép,fehér hótakarót alkotva.
**************
-Meg! Ne csináld ezt te is! Ébredj fel!! Hallod! - kiabált Szandi.
-Mi? Hol vagyok? Anyu!! - kiáltottam fel majd megdörzsöltem a szememet.
-Tessék? Meg jól vagy? - aggódva nézett rám Szandi.
-Úristen,Martin! - eszméltem fel.
-Mi? Hol vagyok? Anyu!! - kiáltottam fel majd megdörzsöltem a szememet.
-Tessék? Meg jól vagy? - aggódva nézett rám Szandi.
-Úristen,Martin! - eszméltem fel.
Nem foglalkoztam semmivel sem,felpattantam majd odarohantam a terem ajtajához.
2014. március 28., péntek
13. fejezet
A fotózás után most először volt ilyen hogy nem volt már semmi dolgunk így elmentünk egy kicsit kikapcsolódni.Egy kicsit kettesben tudtunk lenni.Martin elvitt egy étterembe.Megjegyzem nagyon puccos volt.Rendeltünk majd szépen elfogyasztottuk.Evés után jót beszélgettünk.Kicsit furcsáltam hogy Martin egész este szinte remegett az idegességtől.Mintha félt volna valamitől.Nem bírtam tovább nézni így rákérdeztem.
-Martin a baj? Egész este remegsz az idegességtől! Baj van?
-Nem dehogy! Sőt örülök hogy itt vagyunk együtt! - erőltetett egy mosolyt a szájára. - kérsz egy kis pezsgőt?
-Oké. - felhúztam az egyik szemöldökömet.Tudtam hogy valamit titkol.
Meghozták a pezsgőt. Martin még mindig ideges volt.Felhörpintettem a pezsgőmet majd láttam az arcán azt a bizonyos "áá mindegy, hagyjuk" -ot.Nem tudtam hogy ez mit is jelentsen de tudtam hogy úgyse mondaná életem csak tagadná így inkább ráhagytam.Ő is felhúzta a pezsgőt majd elindultunk haza.Egész úton olyan volt mintha szomorú lett volna vagy mintha megbánt volna valami.Nem fírtattam.Szótlanul ültem. Haza értünk.A csillagok gyönyörűen világították meg az utcákat.Lágy nyári szellő simogatta a bőrömet.Martin megfogta a kezemet majd így szólt:
-Van még mára egy meglepetésem szóval ne tervezz semmit. - sóhajtott majd elmosolyodott.
Bólogattam majd mosolyogtam én is.Mondhatom nagyon kíváncsi lettem. Felmentünk a szobába.Egy kicsit kérdezősködtem de nem értem el sokat vele így feladtam.Lementem a konyhába egy pohár vízért Ám mire visszaértem Martin eltűnt.Az ágyon hagyott egy levelet:
"Ne aggódj ,elmentem egy kicsit friss levegőt szívni.Hamarosan jövök.
Puszi: Drágád :) "
Hát jó.Tudom milyen az ha egy kis magányra vágyik az ember.Átmentem Szandi-hoz hogy csináljunk pár csajos dolgot. Tudom hogy ilyenben mindig számíthatok rá.Elmeséltem neki hogy Martin tervez valamit estére meg hogy van egy kis időm mivel elment sétálni.Na több se kellett Szandi-nak, egyből smink, köröm lakk, frizura.Sőt még egy estélyit is rám erőszakolt.Sokat nevettünk.Olyan 11 órakor kopogtak a Szandi ajtaján.Martin megjött.Direkt Szandi nyitott ajtót hogy meg ne lásson engem.Martin azt üzente hogy menjek le a szálloda elé és ő ott fog várni.Hát jó.Kb 5 perc múlva lementem.Kellett egy kis idő az utolsó simításokhoz.Kiértem a szálloda elé és tátva maradt a szám.Martin ki volt öltözve mint valami úri ember és ott támaszkodott egy fekete limuzin oldalán.Nem hittem a szememnek.
-Ez..? Mi? - kérdeztem csodálkozva.
-Ez, a meglepetésen! - mosolygott rám majd kinyitotta az ajtót és mutatta hogy üljek be.
Nem tétováztam behuppantam a bőrülésre.Martin becsukta az ajtót majd a másik oldalról szállt be.Volt ott minden.Mint valami minibár.Pezsgő,csokis eper és még sok már.Egyből célba vettem az epret.Justin öntött pezsgőt.Elindultunk.Nem tudtam hogy hova megyünk.Kb negyed órát utaztunk majd a tengerparton találtam magam.
-Miért limuzinnal jöttük a partra? - kérdeztem értetlenkedve. - nem baj sőt,nagyon is tetszett csak kicsit érthetetlen.
-Ne kérdezz csak gyere utánam.
Kicsit arrább mentünk.Fel volt állítva egy "szentély" féleség.Volt ott egy gyönyörűen megterített asztal,mindenhol rózsaszirmok és virágok,sok-sok gyertya és még egy vonós négyes is.Nagyon szép volt minden.Nem értettem miért csinálta ezt de nem is kérdeztem inkább csak gyönyörködtem.
-Foglalj helyet! - húzta ki nekem a feldíszített széket Martin.
-Ohh köszönöm! - úrinőhöz méltóan helyet foglaltam.Martin is leült majd öntött pezsgőt.
-Mi az,le akarsz itatni? - vigyorogtam el magam. - egész este pezsgővel itatsz.Nem lesz ennek jó vége.
-Hehh,kitudja! - kacsintott majd ő is elvigyorogta magát.
-És ezt miért kapom?
-Mert megérdemled!! Nem sok lány csinálta volna végig velem ezt az egészet.
-Még nincs vége!
-Tudom de már ez is sokat jelent,hogy idáig kiálltál mellettem és nem hagytál magamra.Köszönöm!
-Te sem hagytál ott soha sehol,én sem foglak.Örökké melletted leszek.Kivéve ha már nincs rám szükséged!
-Jó hogy ezt mondod.
-Ezt hogy érted?
Nem válaszolt csak mosolygott egyet.Felállt a székről majd benyúlt a zsebébe.Kirántott egy kis dobozkát.Először nem is tudtam hogy mit akar csinálni.Ám mikor letérdelt minden bevillant.
-Meg Edwars! Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte csukladozó hanggal.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.Azt sem tudtam hogy hol vagyok.Kiszáradt a torkom és nem volt nyálam.Iszonyatosan megörültem.Legszívesebben ugrándoztam volna ám a lábaim ott abban a pillanatban mintha betonból lettek volna.
-Úristen! - sikítottam. - IGEN,IGEN,IGEN! Még szép hogy hozzád megyek! - a nyakába ugrottam majd össze vissza csókolgattam.
-Úristen! Tényleg? - vigyorodott el Martin. - Emlékszel amikor az étteremben olyan ideges voltam.? Na már ott meg akartam kérni a kezed de nem volt hozzá bátorságom.Féltem hogy nemet mondasz.De most vettem a bátorságot és gondoltam mit veszthetek.
-Azt hitted hogy nemet mondok?? Ez hogy fordulhatott meg a fejedben? Semmi másra nem vágyom minthogy életem végéig veled lehessek te kis butus! - újra a nyakába ugrottam.
-Elmondjuk Szandi-nak? Milyen boldog lesz te isten! - ugrottam fel Martinról majd felsegítettem.
-Persze! Siessünk! - megragadta a kezemet majd a limuzinig futottunk.
Mikor a szállodához értünk még boldogabbak voltunk.Láttam Martinon hogy tényleg nagyon örül és ettől én is még boldogabb lettem.Végre találtam egy olyan fiút aki ugyan úgy szeret mint én őt sőt még jobban is.
Felsiettünk Szandi-hoz aki már letusolva,pizsiben nézte a tv-t.Szerencsére még nem aludt.Szerintem a hír hallatára sokáig nem is tud majd az örömtől.
-Szandi,Szandi! Nem fogod elhinni! - rontottam be hozzá majd a kezemet mutogattam neki. - Martin megkérte a kezemet.
-Mi? Mi? Wáááááá! - síkított velem együtt az örömtől. - Úristen! Büszke vagyok rád! - simogatta meg Martin arcát. - Úristen! Mutasd azt a gyűrűt! - lehúztam az ujjamról majd vagy fél órán keresztül azt vizsgálgatta.
Nagyon örült a hírnek.Szint úgy mint én.Pontosan erre a reakcióra vártunk.Lehet hogy még egy kicsit korai a házasság 16 évesen de nem érdekel.Tudom hogy számomra Martin az igazi és mellette boldog vagyok.Tudom hogy ő lesz a gyermekeim apja és azt is tudom hogy ő is így gondolja.Minket már semmi sem választhat el.
-És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Szandi kíváncsiskodva.
Na ez az egy amit még mi sem tudtunk.
-Szerintem tanácsos lenne a Turné után. - jelentette ki Martin.
-Igen,igazad van. - egyetértően bólogattam.
-Jujj de örülök nektek. - még mindig mint a tejbe tök vigyorgott ránk Szandi. - Fiúk, Laura! Gyertek ide! Valamit bejelentenek a fiatalok! - ordibált ki a szobából.
-Martin a baj? Egész este remegsz az idegességtől! Baj van?
-Nem dehogy! Sőt örülök hogy itt vagyunk együtt! - erőltetett egy mosolyt a szájára. - kérsz egy kis pezsgőt?
-Oké. - felhúztam az egyik szemöldökömet.Tudtam hogy valamit titkol.
Meghozták a pezsgőt. Martin még mindig ideges volt.Felhörpintettem a pezsgőmet majd láttam az arcán azt a bizonyos "áá mindegy, hagyjuk" -ot.Nem tudtam hogy ez mit is jelentsen de tudtam hogy úgyse mondaná életem csak tagadná így inkább ráhagytam.Ő is felhúzta a pezsgőt majd elindultunk haza.Egész úton olyan volt mintha szomorú lett volna vagy mintha megbánt volna valami.Nem fírtattam.Szótlanul ültem. Haza értünk.A csillagok gyönyörűen világították meg az utcákat.Lágy nyári szellő simogatta a bőrömet.Martin megfogta a kezemet majd így szólt:
-Van még mára egy meglepetésem szóval ne tervezz semmit. - sóhajtott majd elmosolyodott.
Bólogattam majd mosolyogtam én is.Mondhatom nagyon kíváncsi lettem. Felmentünk a szobába.Egy kicsit kérdezősködtem de nem értem el sokat vele így feladtam.Lementem a konyhába egy pohár vízért Ám mire visszaértem Martin eltűnt.Az ágyon hagyott egy levelet:
"Ne aggódj ,elmentem egy kicsit friss levegőt szívni.Hamarosan jövök.
Puszi: Drágád :) "
Hát jó.Tudom milyen az ha egy kis magányra vágyik az ember.Átmentem Szandi-hoz hogy csináljunk pár csajos dolgot. Tudom hogy ilyenben mindig számíthatok rá.Elmeséltem neki hogy Martin tervez valamit estére meg hogy van egy kis időm mivel elment sétálni.Na több se kellett Szandi-nak, egyből smink, köröm lakk, frizura.Sőt még egy estélyit is rám erőszakolt.Sokat nevettünk.Olyan 11 órakor kopogtak a Szandi ajtaján.Martin megjött.Direkt Szandi nyitott ajtót hogy meg ne lásson engem.Martin azt üzente hogy menjek le a szálloda elé és ő ott fog várni.Hát jó.Kb 5 perc múlva lementem.Kellett egy kis idő az utolsó simításokhoz.Kiértem a szálloda elé és tátva maradt a szám.Martin ki volt öltözve mint valami úri ember és ott támaszkodott egy fekete limuzin oldalán.Nem hittem a szememnek.
-Ez..? Mi? - kérdeztem csodálkozva.
-Ez, a meglepetésen! - mosolygott rám majd kinyitotta az ajtót és mutatta hogy üljek be.
Nem tétováztam behuppantam a bőrülésre.Martin becsukta az ajtót majd a másik oldalról szállt be.Volt ott minden.Mint valami minibár.Pezsgő,csokis eper és még sok már.Egyből célba vettem az epret.Justin öntött pezsgőt.Elindultunk.Nem tudtam hogy hova megyünk.Kb negyed órát utaztunk majd a tengerparton találtam magam.
-Miért limuzinnal jöttük a partra? - kérdeztem értetlenkedve. - nem baj sőt,nagyon is tetszett csak kicsit érthetetlen.
-Ne kérdezz csak gyere utánam.
Kicsit arrább mentünk.Fel volt állítva egy "szentély" féleség.Volt ott egy gyönyörűen megterített asztal,mindenhol rózsaszirmok és virágok,sok-sok gyertya és még egy vonós négyes is.Nagyon szép volt minden.Nem értettem miért csinálta ezt de nem is kérdeztem inkább csak gyönyörködtem.
-Foglalj helyet! - húzta ki nekem a feldíszített széket Martin.
-Ohh köszönöm! - úrinőhöz méltóan helyet foglaltam.Martin is leült majd öntött pezsgőt.
-Mi az,le akarsz itatni? - vigyorogtam el magam. - egész este pezsgővel itatsz.Nem lesz ennek jó vége.
-Hehh,kitudja! - kacsintott majd ő is elvigyorogta magát.
-És ezt miért kapom?
-Mert megérdemled!! Nem sok lány csinálta volna végig velem ezt az egészet.
-Még nincs vége!
-Tudom de már ez is sokat jelent,hogy idáig kiálltál mellettem és nem hagytál magamra.Köszönöm!
-Te sem hagytál ott soha sehol,én sem foglak.Örökké melletted leszek.Kivéve ha már nincs rám szükséged!
-Jó hogy ezt mondod.
-Ezt hogy érted?
Nem válaszolt csak mosolygott egyet.Felállt a székről majd benyúlt a zsebébe.Kirántott egy kis dobozkát.Először nem is tudtam hogy mit akar csinálni.Ám mikor letérdelt minden bevillant.
-Meg Edwars! Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte csukladozó hanggal.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.Azt sem tudtam hogy hol vagyok.Kiszáradt a torkom és nem volt nyálam.Iszonyatosan megörültem.Legszívesebben ugrándoztam volna ám a lábaim ott abban a pillanatban mintha betonból lettek volna.
-Úristen! - sikítottam. - IGEN,IGEN,IGEN! Még szép hogy hozzád megyek! - a nyakába ugrottam majd össze vissza csókolgattam.
-Úristen! Tényleg? - vigyorodott el Martin. - Emlékszel amikor az étteremben olyan ideges voltam.? Na már ott meg akartam kérni a kezed de nem volt hozzá bátorságom.Féltem hogy nemet mondasz.De most vettem a bátorságot és gondoltam mit veszthetek.
-Azt hitted hogy nemet mondok?? Ez hogy fordulhatott meg a fejedben? Semmi másra nem vágyom minthogy életem végéig veled lehessek te kis butus! - újra a nyakába ugrottam.
-Elmondjuk Szandi-nak? Milyen boldog lesz te isten! - ugrottam fel Martinról majd felsegítettem.
-Persze! Siessünk! - megragadta a kezemet majd a limuzinig futottunk.
Mikor a szállodához értünk még boldogabbak voltunk.Láttam Martinon hogy tényleg nagyon örül és ettől én is még boldogabb lettem.Végre találtam egy olyan fiút aki ugyan úgy szeret mint én őt sőt még jobban is.
Felsiettünk Szandi-hoz aki már letusolva,pizsiben nézte a tv-t.Szerencsére még nem aludt.Szerintem a hír hallatára sokáig nem is tud majd az örömtől.
-Szandi,Szandi! Nem fogod elhinni! - rontottam be hozzá majd a kezemet mutogattam neki. - Martin megkérte a kezemet.
-Mi? Mi? Wáááááá! - síkított velem együtt az örömtől. - Úristen! Büszke vagyok rád! - simogatta meg Martin arcát. - Úristen! Mutasd azt a gyűrűt! - lehúztam az ujjamról majd vagy fél órán keresztül azt vizsgálgatta.
Nagyon örült a hírnek.Szint úgy mint én.Pontosan erre a reakcióra vártunk.Lehet hogy még egy kicsit korai a házasság 16 évesen de nem érdekel.Tudom hogy számomra Martin az igazi és mellette boldog vagyok.Tudom hogy ő lesz a gyermekeim apja és azt is tudom hogy ő is így gondolja.Minket már semmi sem választhat el.
-És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Szandi kíváncsiskodva.
Na ez az egy amit még mi sem tudtunk.
-Szerintem tanácsos lenne a Turné után. - jelentette ki Martin.
-Igen,igazad van. - egyetértően bólogattam.
-Jujj de örülök nektek. - még mindig mint a tejbe tök vigyorgott ránk Szandi. - Fiúk, Laura! Gyertek ide! Valamit bejelentenek a fiatalok! - ordibált ki a szobából.
2014. március 27., csütörtök
12. fejezet
* Másnap reggel*
Olyan gyorsan reggel lett.Felkeltünk épp hogy megreggeliztük de már megint menni kellett egy újabb helyre,újabb emberek közé,újabb riporterekhez.Már megszoktam de még mindig nem tudom felfogni hogy Martin így 17 évesen hogy bírta ki.Ezért is és még sok mindenért tisztelem.
Elindultunk az új helyre ahogy már említettem.Lepakoltunk a szállodába majd siettünk a koncertre.Miközben néztem Martint a színpadon elgondolkoztam.Milyen fárasztó lehet ezt minden második nap csinálni de még is mindenki aki most ott van fent mosolyog és vidám.Mintha örülnének annak hogy majdnem minden nap hulla fáradtak és másnap ismét ugyan úgy érnek haza.Iszonyatosan tisztelem őket.
Végig a belátón voltam majd és mikor befejezte az Animals-t, rám nézett majd mosolyogva oda ugrándozott hozzám majd megragadta a kezemet és kiráncigált a színpadra.Rám rakták a koronát és kaptam egy csokrot.Martin tudatni akarta mindenkivel hogy én vagyok a barátnője.Már a szám közepe felé járt mikor kihúzott a székből és odavitt a színpad közepére.Megigazította a koronámat majd a szemembe nézett és adott egy csókot.A közönségben mindenkinek tátva maradt a szája.A levegő megfagyott.Martin felkiáltott :
-Ő az én barátnőm!
Ekkor hangos éljenzés és sikoltozás tört ki a közönségből.Természetesen Martin nyakába ugrottam és síni kezdtem.Még senki nem adott nekem ekkora ajándékot.A nagy Martin Garrix a legnagyobb koncertjén felvállalta hogy én vagyok a barátnője.Rettentően meghatódtam.Lementünk a színpadról.Még mindig sírtam az örömtől.Martin odajött hozzám és letörölte a könnyeimet.
-Érted mindent megtennék! Most már elhiszed?! - mosolygott rám majd adott egy csókot.
A sírástól és a boldogságtól nem jött ki egy hang se a számon csak bólogatni tudtam és a nyakába ugrottam.
-Szeretlek! - nyögtem ki.
-Én jobban! - ölelt át szorosan.
Sajnos abba kellett hagynunk mivel Martinnak volt egy interjúja közvetlen a koncert után így sietnünk kellett.Még egy utolsó csókot nyomtunk egymás szájára majd siettünk a kocsihoz.Most már nem kellett egyesével beszállnunk mivel már tudta mindenki hogy együtt vagyunk.
*Aznap este 9 óra*
Az interjú után eldöntöttük hogy mivel még nem voltunk annyira fáradtak bemegyünk egy klubba.Kicsit sokat ittunk de én még valamennyire magamnál voltam így vigyáztam hogy Martin ne tegyen semmi hülyeséget.Még a WC-re is vele mentem.
Kicsit félrementünk egy boxba. Direkt ilyen elzártabb hely hogy kettesben tudjunk lenni egy kis időre.Persze Martin az alkohol hatásában egyből rám mászott.Kicsit már én is benne lettem volna de azért még volt annyi akarat erőm hogy leállítsam.Inkább bemeséltem neki hogy ha most hazamegyünk akkor otthon bepótoljuk.
Hazamentünk nagy nehezen majd szépen csendben feltámogattam a lépcsőn.Reméltem hogy nem kezd el énekelgetni vagy kiabálni.Befektettem az ágyba majd úgy ahogy volt el is aludt.Nem mertem befeküdni mellé hátha éjjel összerugdos.Ilyenkor szokásában áll szétterpeszkedni az egész ágyon és még horkol is hozzá.Aznap inkább a földön aludtam.Vagy is aludtam volna ha nem horkolt volna olyan hangosan.Átmentem Szandi-hoz és egy hang nélkül odafeküdtem mellé.Szerencsére nem ébred fel.Reggel olyan 5 óráig bírtam aludni.Ideges voltam Martin miatt.Sokat ivott és ma lesz fotózás és kitudja hogy kitisztul e már.Visszamentem a szobába.Nagyon megijedtem.Martin nem volt az ágyban.Benéztem a fürdőbe,a gardróbba,lementem a konyhába de sehol.Ekkor egy utolsó esélyt találtam.Felmentem az erkélyre.Egy hatalmas kő esett le a szívemről amikor Martint megláttam.
-Tudod hogy aggódtam hogy nem találtalak?? - öleltem át.
-És szerinted én nem amikor nem voltál mellettem? Azt se tudom hogy jöttünk haza és te nem voltál itt amikor felébredtem.Azt hittem hogy ottmaradtál vagy valaki elrabolt vagy.. - ekkor elakadt a szava és a hajába túrt.Egy könnycsepp legördült az arcán.Láttam rajta hogy tényleg megijedt.
-Shhh! Nyugi itt vagyok! Nincs semmi baj! - nyugtatgattam majd szorosan magamhoz öleltem.
Éreztem a pulcsiján keresztül hogy a szíve csak úgy zakatol.Nagy melegség töltött el ahogy ezt éreztem.Iszonyatosan jó érzés amikor valaki mond valamit és érzed a szívén hogy igazat mond teljes mértékben.
-Amúgy hazudtál nekem! - játszotta a megsértődött kisfiút.
-Miért? - kérdeztem érthetetlenül.
-Azt ígérted éjjel hogy itthon bepótoljuk amit ott akartam. - mosolyodott el.
-Ahhj! - vigyorogtam.
-De nem baj.Majd máskor!! - harapta meg az ajkát és egyre halkabban beszélt. - ha akarod. - majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Gyerekek,reggeli! Ohh bocsánat nem akartam zavarni! - zavart bele a csókcsatába Szandi. Úgy imádom ezt a c
csajt! Mindenhova elkísér minket! Olyan rendes.
Megreggeliztünk majd mentünk a fotózásra.Imádom ezeket a nagyszerű rajongókat.Mikor kiléptünk a szállodából velem is akartak képet csinálni.Mintha én is híres lettem volna.Nagyon jól esett.Martin büszkén nézett rám mikor jöttek oda a rajongók hozzám is.
Azt kiabálták hogy "Csókot,csókot!".Martinnak több sem kellett,mint a filmekben,megfogta a hátamat,hátradöntött,majd szenvedélyesen megcsókolt.Hatalmas sikoltozás és öröm áradt a rajongók felől.
Ám sietnünk kellett.Még egy utolsó képet csináltunk majd beugrottunk a kocsiba.Meglepett mikor a fotózáson is hívtak be Martin mellé hogy akarnak egy közös képet de nem ellenkeztem.Hogy is tudtam volna ellenkezni.Úgy éreztem magam mintha én is fontos lennék számukra így hát nagyon is jól esett.Egész nap kivirultan és mint a hülyék mosolyogtam.Nagyon örültem ennek az egésznek.Soha nem volt még ilyenben részem.Már kezdem érteni hogy Martin és a többiek miért szeretik minden nap kitenni a lelküket a rajongók öröméért.Martin minden egyes nap visszakapja azt a sok munkát és fáradozást a rajongóitól. ♥
Olyan gyorsan reggel lett.Felkeltünk épp hogy megreggeliztük de már megint menni kellett egy újabb helyre,újabb emberek közé,újabb riporterekhez.Már megszoktam de még mindig nem tudom felfogni hogy Martin így 17 évesen hogy bírta ki.Ezért is és még sok mindenért tisztelem.
Elindultunk az új helyre ahogy már említettem.Lepakoltunk a szállodába majd siettünk a koncertre.Miközben néztem Martint a színpadon elgondolkoztam.Milyen fárasztó lehet ezt minden második nap csinálni de még is mindenki aki most ott van fent mosolyog és vidám.Mintha örülnének annak hogy majdnem minden nap hulla fáradtak és másnap ismét ugyan úgy érnek haza.Iszonyatosan tisztelem őket.
Végig a belátón voltam majd és mikor befejezte az Animals-t, rám nézett majd mosolyogva oda ugrándozott hozzám majd megragadta a kezemet és kiráncigált a színpadra.Rám rakták a koronát és kaptam egy csokrot.Martin tudatni akarta mindenkivel hogy én vagyok a barátnője.Már a szám közepe felé járt mikor kihúzott a székből és odavitt a színpad közepére.Megigazította a koronámat majd a szemembe nézett és adott egy csókot.A közönségben mindenkinek tátva maradt a szája.A levegő megfagyott.Martin felkiáltott :
-Ő az én barátnőm!
Ekkor hangos éljenzés és sikoltozás tört ki a közönségből.Természetesen Martin nyakába ugrottam és síni kezdtem.Még senki nem adott nekem ekkora ajándékot.A nagy Martin Garrix a legnagyobb koncertjén felvállalta hogy én vagyok a barátnője.Rettentően meghatódtam.Lementünk a színpadról.Még mindig sírtam az örömtől.Martin odajött hozzám és letörölte a könnyeimet.
-Érted mindent megtennék! Most már elhiszed?! - mosolygott rám majd adott egy csókot.
A sírástól és a boldogságtól nem jött ki egy hang se a számon csak bólogatni tudtam és a nyakába ugrottam.
-Szeretlek! - nyögtem ki.
-Én jobban! - ölelt át szorosan.
Sajnos abba kellett hagynunk mivel Martinnak volt egy interjúja közvetlen a koncert után így sietnünk kellett.Még egy utolsó csókot nyomtunk egymás szájára majd siettünk a kocsihoz.Most már nem kellett egyesével beszállnunk mivel már tudta mindenki hogy együtt vagyunk.
*Aznap este 9 óra*
Az interjú után eldöntöttük hogy mivel még nem voltunk annyira fáradtak bemegyünk egy klubba.Kicsit sokat ittunk de én még valamennyire magamnál voltam így vigyáztam hogy Martin ne tegyen semmi hülyeséget.Még a WC-re is vele mentem.
Kicsit félrementünk egy boxba. Direkt ilyen elzártabb hely hogy kettesben tudjunk lenni egy kis időre.Persze Martin az alkohol hatásában egyből rám mászott.Kicsit már én is benne lettem volna de azért még volt annyi akarat erőm hogy leállítsam.Inkább bemeséltem neki hogy ha most hazamegyünk akkor otthon bepótoljuk.
Hazamentünk nagy nehezen majd szépen csendben feltámogattam a lépcsőn.Reméltem hogy nem kezd el énekelgetni vagy kiabálni.Befektettem az ágyba majd úgy ahogy volt el is aludt.Nem mertem befeküdni mellé hátha éjjel összerugdos.Ilyenkor szokásában áll szétterpeszkedni az egész ágyon és még horkol is hozzá.Aznap inkább a földön aludtam.Vagy is aludtam volna ha nem horkolt volna olyan hangosan.Átmentem Szandi-hoz és egy hang nélkül odafeküdtem mellé.Szerencsére nem ébred fel.Reggel olyan 5 óráig bírtam aludni.Ideges voltam Martin miatt.Sokat ivott és ma lesz fotózás és kitudja hogy kitisztul e már.Visszamentem a szobába.Nagyon megijedtem.Martin nem volt az ágyban.Benéztem a fürdőbe,a gardróbba,lementem a konyhába de sehol.Ekkor egy utolsó esélyt találtam.Felmentem az erkélyre.Egy hatalmas kő esett le a szívemről amikor Martint megláttam.
-Tudod hogy aggódtam hogy nem találtalak?? - öleltem át.
-És szerinted én nem amikor nem voltál mellettem? Azt se tudom hogy jöttünk haza és te nem voltál itt amikor felébredtem.Azt hittem hogy ottmaradtál vagy valaki elrabolt vagy.. - ekkor elakadt a szava és a hajába túrt.Egy könnycsepp legördült az arcán.Láttam rajta hogy tényleg megijedt.
-Shhh! Nyugi itt vagyok! Nincs semmi baj! - nyugtatgattam majd szorosan magamhoz öleltem.
Éreztem a pulcsiján keresztül hogy a szíve csak úgy zakatol.Nagy melegség töltött el ahogy ezt éreztem.Iszonyatosan jó érzés amikor valaki mond valamit és érzed a szívén hogy igazat mond teljes mértékben.
-Amúgy hazudtál nekem! - játszotta a megsértődött kisfiút.
-Miért? - kérdeztem érthetetlenül.
-Azt ígérted éjjel hogy itthon bepótoljuk amit ott akartam. - mosolyodott el.
-Ahhj! - vigyorogtam.
-De nem baj.Majd máskor!! - harapta meg az ajkát és egyre halkabban beszélt. - ha akarod. - majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Gyerekek,reggeli! Ohh bocsánat nem akartam zavarni! - zavart bele a csókcsatába Szandi. Úgy imádom ezt a c
csajt! Mindenhova elkísér minket! Olyan rendes.
Megreggeliztünk majd mentünk a fotózásra.Imádom ezeket a nagyszerű rajongókat.Mikor kiléptünk a szállodából velem is akartak képet csinálni.Mintha én is híres lettem volna.Nagyon jól esett.Martin büszkén nézett rám mikor jöttek oda a rajongók hozzám is.
Azt kiabálták hogy "Csókot,csókot!".Martinnak több sem kellett,mint a filmekben,megfogta a hátamat,hátradöntött,majd szenvedélyesen megcsókolt.Hatalmas sikoltozás és öröm áradt a rajongók felől.
Ám sietnünk kellett.Még egy utolsó képet csináltunk majd beugrottunk a kocsiba.Meglepett mikor a fotózáson is hívtak be Martin mellé hogy akarnak egy közös képet de nem ellenkeztem.Hogy is tudtam volna ellenkezni.Úgy éreztem magam mintha én is fontos lennék számukra így hát nagyon is jól esett.Egész nap kivirultan és mint a hülyék mosolyogtam.Nagyon örültem ennek az egésznek.Soha nem volt még ilyenben részem.Már kezdem érteni hogy Martin és a többiek miért szeretik minden nap kitenni a lelküket a rajongók öröméért.Martin minden egyes nap visszakapja azt a sok munkát és fáradozást a rajongóitól. ♥
2014. március 25., kedd
11. fejezet
Másnap reggel ismét az a nagy sürgés-forgás de már kezdem megszokni.Elmentünk reggelizni majd siettünk a koncerthelyre.Ott már vártak a bejáratnál a fotósok és a több százezer rajongó.Természetesen eltakartuk magunkat miközben szaladtunk a bejárathoz.Martin átöltözött és kezdetét vette a koncert.
Már mikor reggel elindultunk fájlaltam a hasamat de gondoltam biztos csak éhes vagyok.Nem szóltam senkinek.Ám mikor már reggeli után sem múlott el a fájdalom,sőt csak erősebb lett,kezdtem egy kicsit félni.Mikor elkezdődött a koncert csak utána mertem szólni Szandinak hogy Martin ne aggódjon a színpadon és zökkenő mentesen szerepeljen.Szandi adott egy gyógyszert és egy kicsit leültem.Kb fél óra múlva kezdett egy kicsit múlni így visszamentem Szandi-hoz a belátóra.
A belátó a színpad mind a két végén megtalálható.Onnan lehet látni mindent.
Szandi nem helyeselte de én ne törődtem vele.Belekaroltam Laurábabe és ő segített nekem talpon maradni mivel kezdtem szédülni is viszont látni akartam Martint. Megígértem neki még mindennek az elején hogy mindegyik koncertjét végig nézem.
-Meg! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Laura.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Iszonyatosan aggódtam és Szandi is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Lau és arra még emlékszem hogy elkapott.
-Meg! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Laura.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Iszonyatosan aggódtam és Szandi is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Lau és arra még emlékszem hogy elkapott.
*A kórházban*
-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Edwards-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.
Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.Nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.
-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.
Martin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.
-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! Ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.
Martin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.
-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.
Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.
Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szemem előtt.Semmit sem aludtam.Martin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Martin felnézett majd nyugtatni próbált.
-Martin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.
A sok sírás miatt elnyomott az álom Martin karjai között.
-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Edwards-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.
Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.Nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.
-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.
Martin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.
-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! Ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.
Martin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.
-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.
Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.
Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szemem előtt.Semmit sem aludtam.Martin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Martin felnézett majd nyugtatni próbált.
-Martin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.
A sok sírás miatt elnyomott az álom Martin karjai között.
*Másnap reggel*
-Martin! Martiiin! Hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.
Sehol sem találtam őt csak Szandi volt ott.
-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!
Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül. Szandi nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Martin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.
-Martin! Martiiin! Hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.
Sehol sem találtam őt csak Szandi volt ott.
-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!
Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül. Szandi nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Martin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.
Nem tudom pontosan mikor keltem fel.Nem figyeltem az órát. Martin viszont már ott volt a kanapén az ágyam mellett. Olyan édesen aludt hogy nem volt szívem felébreszteni.Ő is nagyon kimerült lehet a sok stressz miatt. Megpróbáltam felülni de nem ment.Az ágyam visszahúzott.Szandi szép halkan beosont az ajtón majd észrevette hogy fent vagyok.
-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.
Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Martint. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.
-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Martin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.
Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.
-Jó napot Mrs. Edwards! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.
Eszméletlen gyorsan összepakoltak Martinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Martin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Martin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahhoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Martinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Szandi segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Niall iszonyatosan jól főz.Jaj, még nem is mondtam!Liam mondta a srácoknak, hogy jöjjenek el Martin turnéjára vigyázni rám.Olyan aranyos.Na szóval..... Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Louissal és Harryvel olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Martin. Louis és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Martin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Niallhoz.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Martin.
-Hé Niall,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.
Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorforgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az ízlése.
Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kisfiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Martin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Martin kezét majd felráncigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Martint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.
-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.
Martin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.
-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere menjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.
-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.
Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Martint. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.
-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Martin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.
Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.
-Jó napot Mrs. Edwards! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.
Eszméletlen gyorsan összepakoltak Martinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Martin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Martin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahhoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Martinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Szandi segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Niall iszonyatosan jól főz.Jaj, még nem is mondtam!Liam mondta a srácoknak, hogy jöjjenek el Martin turnéjára vigyázni rám.Olyan aranyos.Na szóval..... Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Louissal és Harryvel olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Martin. Louis és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Martin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Niallhoz.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Martin.
-Hé Niall,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.
Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorforgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az ízlése.
Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kisfiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Martin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Martin kezét majd felráncigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Martint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.
-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.
Martin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.
-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere menjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.
2014. március 23., vasárnap
10. fejezet
Későre járt így lefeküdtünk aludni.Természetesen Martin sem akart már semmit.Így hamar el is aludtunk.
Reggel észvesztően gyorsan össze kellett pakolni az összes cuccunkat és indultunk a koncert helyszínre. Martinnak ez a második ilyen koncertezése, így ő már megszokta.Minden tiszteletem az övé.Nem értem hogy hogy lehet bírni lelki erővel egy teljes évig ezt a nagy sürgést-forgást.Este elhelyezkedik egy csinos kis szállodában majd reggel 5 perc alatt el is kell hagynia azt s onnan futás a koncertre ahol a színpadon kell másfél órát ugrálnia több százezer tinilány előtt.Majd mikor végzett újra menni egy másik szállodába ugyan csak éjjelre és minden kezdődik előröl.Kétnaponta van koncert de minden nap van a rajongókkal fotózás.Szegény Martin mire este lefekszünk aludni hulla fáradt és semmire sincs ideje.Ám nem tudom miért de ő ezt élvezi.Na mindegy az ő döntése.
*2 hónap múlva*
-Gyere Martin! Fuss! Ne hagyd hogy utol érjenek! - ordítottam hátra Martinnak aki már szinte alig bírt talpon maradni.
Próbáltam a kezénél fogva magam után húzni hogy ne adja fel.Hála égnek megpillantottam a szállodát s gyorsan beszaladtunk egyenesen fel a második emeletre a szobánkba. Ja, amúgy a gála jól sikerült, elsők lettünk. És még Martinnak is tetszett a tánc. Na mindegy....
-Jól vagy,édes? - kérdeztem Martint aggódva.
Nem jött ki a száján egy hang sem csak loholt a sok futás miatt.Vagy két utcányit kergettek minket azok az átkozott lesifotósok.Nem szólt csak bólintott egyet majd levágta magát az ágyra.Hatalmasakat szusszant.Már én is alig bírtam talpon maradni így követtem a példáját.Lehuppantam az ágyra majd kifújtam magam.
-Te hogy bírod ezt? - kérdeztem tőle érthetetlenül.
-Ez már az életem részévé vált! Innen már nincs vissza út. - mosolyodott rám.
Feleszmélt és hirtelen felugrott az ágyon. -Te jól vagy?? - kérdezte aggódva majd a hasamra nézett.
Mivel már a harmadik hónapban jártam a terhességgel volt már egy kis hasam.Próbáltam leplezni hogy iszonyatosan elfáradtam és eléggé fájt de nem akartam hogy idegeskedjen miattam vagy is miattunk.
-Jól vagyok nyugi! - válaszoltam nyugodtan.
Martin adott egy csókot majd megpuszilta a hasamat.Elmosolyodtam ennek láttán.Minden egyes nap biztosabb vagyok abban hogy kiváló apa lesz.
-Elgondolkodtál már a nemüknek illő neveken? Már mint hogy ha lány lesz akkor mi lesz a neve és hogy ha fiú lesz akkor mi lesz a neve? - kérdezte Martin a hasamat simogatva.Ráhajtottam a fejemet a mellkasára majd sóhajtottam egyet.
-Nem tudom.Ezeken még nem gondolkodtam.Miért te?
-Még én sem de itt az ideje szerintem!
Elmosolyodtam majd elkezdtünk neveket felsorolni.Egyszer én,egyszer ő.Nem jutottunk sokra kivéve az utolsó nevekkel.Ő mondott egy fiú én pedig egy lány nevet.Eldöntöttük tehát hogy ha lányunk lesz akkor Elena lesz a neve ha pedig kisfiúnk születik akkor Antoni.Mind a két név tetszik de azért nem lenne olyan jó ha egyszerre mind a két nevet használnunk kéne.Például hogy ha ikrek születnek.Na az nem lenne jó tréfa.Délután 4 órakor mennünk kellett egy újabb fotózásra.Kicsit eltréfáztunk Szandival a színfalak mögött amíg Martin a rajongókkal fotózkodott.Sajnos egy kicsit hangosabbak voltunk így Martin is hallotta.Gondolta ő is vicces lesz egy kicsit.Hátrajött értem majd előre vitt a rajongókhoz.Készült egy-pár kép majd vissza akartam menni mire megragadta a kezemet.Olyan lendülettel rántott vissza hogy véletlen megcsókoltuk egymást.Persze a fotósok egyből lencsevégre kaptak minket.Nem tudtam mit csináljak.A gyomrom összerezzent.Hirtelen csak annyit jutott ez eszembe hogy kiszaladjak. Iszonya gyorsan el kellett onnan mennem mivel a lesifotósok követtek.Szandival visszamentünk a szállodába.
-Úristen! Mi lesz ebből??! Hogy fogunk ebből kimászni?
-Nem tudom drágám de most nyugodj meg.Nem tesz jót se neked se a babának ha folyton idegeskedsz.Mély levegő!
-Igazad van! - majd remegve beszívtam a levegőt majd kifújtam.Leültem mert már egyszerűen nem tartottak meg a lábaim. - És mi lesz most Martinnal?
-Miatta ne aggódj.Tudod hogy elsimít mindent. - próbált nyugtatni Szandi,de a lelke mélyén ő is tudta hogy ez nem így lesz.
Egész este csak járkáltam a szobából ki az erkélyre.Nagyon ideges voltam.Aggódtam Martin miatt.
Egyszer csak egy kocsi ajtó csattanást hallottam.Kiszaladtam a szobából majd egyenesen le a lépcsőn.Martin megérkezett.
Mikor megláttam Martint egy hatalmas kő esett le a szívemről.Mint a szélvész odaszaladtam és a nyakába ugrottam.Martin erősen megölelt amit viszonoztam.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? Úristen úgy aggódtam érted! - csókolgatott Martin.
-Dehogy esett semmi bajom.És neked? Én jobban aggódtam érted! Mi történt? Miért csak most jöttök?
-El kellett intéznem a fotósokat.Megnyugodhatsz.Most már minden rendben.
Iszonyatosan megnyugodtam amikor azt mondta hogy elrendezte a fotósokat.Felmentünk a szobába és megágyaztam neki.Ő addig letusolt.
-Meg! Gyere egy kicsit! Add ide a törülközőmet! - kiabált a zuhany alól.
-Igen is!! - válaszoltam vissza katonásan.
Bementem a fürdőbe majd beadtam neki a törülközőt.Nem is gondoltam volna hogy ez egy csapda.Mihelyst megragadta a törülközőt azzal együtt berántott engem is a zuhany alá.
-Áá,szia baba! Hát te? Nem illik ám csak így berontani miközben fürdök! - mosolygott el és mind aki semmit sem csinált próbált fenyegetni. - De hát ha már itt vagy akkor... - harapta meg az ajkát és kacsintott egyet.
- Fáradt vagyok. - mondtam bociszemekkel.
- Én is. - mire mindketten felvetettünk. Kiszálltam, majd pár perccel később Martin is. Akkorra már mindketten pizsiben voltunk. Majd összebújva lefeküdtünk aludni.
Reggel észvesztően gyorsan össze kellett pakolni az összes cuccunkat és indultunk a koncert helyszínre. Martinnak ez a második ilyen koncertezése, így ő már megszokta.Minden tiszteletem az övé.Nem értem hogy hogy lehet bírni lelki erővel egy teljes évig ezt a nagy sürgést-forgást.Este elhelyezkedik egy csinos kis szállodában majd reggel 5 perc alatt el is kell hagynia azt s onnan futás a koncertre ahol a színpadon kell másfél órát ugrálnia több százezer tinilány előtt.Majd mikor végzett újra menni egy másik szállodába ugyan csak éjjelre és minden kezdődik előröl.Kétnaponta van koncert de minden nap van a rajongókkal fotózás.Szegény Martin mire este lefekszünk aludni hulla fáradt és semmire sincs ideje.Ám nem tudom miért de ő ezt élvezi.Na mindegy az ő döntése.
*2 hónap múlva*
-Gyere Martin! Fuss! Ne hagyd hogy utol érjenek! - ordítottam hátra Martinnak aki már szinte alig bírt talpon maradni.
Próbáltam a kezénél fogva magam után húzni hogy ne adja fel.Hála égnek megpillantottam a szállodát s gyorsan beszaladtunk egyenesen fel a második emeletre a szobánkba. Ja, amúgy a gála jól sikerült, elsők lettünk. És még Martinnak is tetszett a tánc. Na mindegy....
-Jól vagy,édes? - kérdeztem Martint aggódva.
Nem jött ki a száján egy hang sem csak loholt a sok futás miatt.Vagy két utcányit kergettek minket azok az átkozott lesifotósok.Nem szólt csak bólintott egyet majd levágta magát az ágyra.Hatalmasakat szusszant.Már én is alig bírtam talpon maradni így követtem a példáját.Lehuppantam az ágyra majd kifújtam magam.
-Te hogy bírod ezt? - kérdeztem tőle érthetetlenül.
-Ez már az életem részévé vált! Innen már nincs vissza út. - mosolyodott rám.
Feleszmélt és hirtelen felugrott az ágyon. -Te jól vagy?? - kérdezte aggódva majd a hasamra nézett.
Mivel már a harmadik hónapban jártam a terhességgel volt már egy kis hasam.Próbáltam leplezni hogy iszonyatosan elfáradtam és eléggé fájt de nem akartam hogy idegeskedjen miattam vagy is miattunk.
-Jól vagyok nyugi! - válaszoltam nyugodtan.
Martin adott egy csókot majd megpuszilta a hasamat.Elmosolyodtam ennek láttán.Minden egyes nap biztosabb vagyok abban hogy kiváló apa lesz.
-Elgondolkodtál már a nemüknek illő neveken? Már mint hogy ha lány lesz akkor mi lesz a neve és hogy ha fiú lesz akkor mi lesz a neve? - kérdezte Martin a hasamat simogatva.Ráhajtottam a fejemet a mellkasára majd sóhajtottam egyet.
-Nem tudom.Ezeken még nem gondolkodtam.Miért te?
-Még én sem de itt az ideje szerintem!
Elmosolyodtam majd elkezdtünk neveket felsorolni.Egyszer én,egyszer ő.Nem jutottunk sokra kivéve az utolsó nevekkel.Ő mondott egy fiú én pedig egy lány nevet.Eldöntöttük tehát hogy ha lányunk lesz akkor Elena lesz a neve ha pedig kisfiúnk születik akkor Antoni.Mind a két név tetszik de azért nem lenne olyan jó ha egyszerre mind a két nevet használnunk kéne.Például hogy ha ikrek születnek.Na az nem lenne jó tréfa.Délután 4 órakor mennünk kellett egy újabb fotózásra.Kicsit eltréfáztunk Szandival a színfalak mögött amíg Martin a rajongókkal fotózkodott.Sajnos egy kicsit hangosabbak voltunk így Martin is hallotta.Gondolta ő is vicces lesz egy kicsit.Hátrajött értem majd előre vitt a rajongókhoz.Készült egy-pár kép majd vissza akartam menni mire megragadta a kezemet.Olyan lendülettel rántott vissza hogy véletlen megcsókoltuk egymást.Persze a fotósok egyből lencsevégre kaptak minket.Nem tudtam mit csináljak.A gyomrom összerezzent.Hirtelen csak annyit jutott ez eszembe hogy kiszaladjak. Iszonya gyorsan el kellett onnan mennem mivel a lesifotósok követtek.Szandival visszamentünk a szállodába.
-Úristen! Mi lesz ebből??! Hogy fogunk ebből kimászni?
-Nem tudom drágám de most nyugodj meg.Nem tesz jót se neked se a babának ha folyton idegeskedsz.Mély levegő!
-Igazad van! - majd remegve beszívtam a levegőt majd kifújtam.Leültem mert már egyszerűen nem tartottak meg a lábaim. - És mi lesz most Martinnal?
-Miatta ne aggódj.Tudod hogy elsimít mindent. - próbált nyugtatni Szandi,de a lelke mélyén ő is tudta hogy ez nem így lesz.
Egész este csak járkáltam a szobából ki az erkélyre.Nagyon ideges voltam.Aggódtam Martin miatt.
Egyszer csak egy kocsi ajtó csattanást hallottam.Kiszaladtam a szobából majd egyenesen le a lépcsőn.Martin megérkezett.
Mikor megláttam Martint egy hatalmas kő esett le a szívemről.Mint a szélvész odaszaladtam és a nyakába ugrottam.Martin erősen megölelt amit viszonoztam.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod? Úristen úgy aggódtam érted! - csókolgatott Martin.
-Dehogy esett semmi bajom.És neked? Én jobban aggódtam érted! Mi történt? Miért csak most jöttök?
-El kellett intéznem a fotósokat.Megnyugodhatsz.Most már minden rendben.
Iszonyatosan megnyugodtam amikor azt mondta hogy elrendezte a fotósokat.Felmentünk a szobába és megágyaztam neki.Ő addig letusolt.
-Meg! Gyere egy kicsit! Add ide a törülközőmet! - kiabált a zuhany alól.
-Igen is!! - válaszoltam vissza katonásan.
Bementem a fürdőbe majd beadtam neki a törülközőt.Nem is gondoltam volna hogy ez egy csapda.Mihelyst megragadta a törülközőt azzal együtt berántott engem is a zuhany alá.
-Áá,szia baba! Hát te? Nem illik ám csak így berontani miközben fürdök! - mosolygott el és mind aki semmit sem csinált próbált fenyegetni. - De hát ha már itt vagy akkor... - harapta meg az ajkát és kacsintott egyet.
- Fáradt vagyok. - mondtam bociszemekkel.
- Én is. - mire mindketten felvetettünk. Kiszálltam, majd pár perccel később Martin is. Akkorra már mindketten pizsiben voltunk. Majd összebújva lefeküdtünk aludni.
2014. március 21., péntek
9. fejezet
Mikor végeztem bebugyoláltam magam a fehér törölközőmmel majd megindultam a pizsimhez ami a bőröndben volt.Valahogy éreztem hogy valamit ki fog találni Martin csak hogy tudjunk egy kicsit enyelegni.Így is tett.Az összes ruhámat eldugta valahova.Még egy bugyit sem hagyott vagy egy melltartót.
-Martiiiiiin! - kiabáltam ingerülten - hova dugtad a ruháimat?
Majd ekkor hátulról megölelt s apró csókot nyomot a nyakamra.
-Nem is tudom. - súgta a fülembe kéjesen. - keresd meg őket!
-Na!Kérlek add már oda őket! Kezdek fázni. - nem fáztam egyáltalán csak próbáltam valamivel kicsalni tőle. - mit akarsz cserébe?
-Tudod te azt. - Tudtam hogy ma még ki fogja valahogy csalni a dolgot.Ám tartottam magam s próbáltam egy kicsit kínozni.
-Hát akkor alszom így! - ledobtam magamról a törülközőt majd sexysen elkezdtem sétálni az ágy felé meztelenül.
Láttam az arcán azt a hatalmas fájdalmat hogy nem érhet hozzám.
Az alsó ajkát harapdálta majd hallottam egy apró "Ahww"-ot kiszaladni fogai közt.Megindult az ágy felé majd rám feküdt.Lefogott hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni és azt csináljon velem amit akar.
Próbáltam kiszabadulni.Még egy kicsit akartam kínozni hogy utána biztos legyen a dolog.Mint a szélvész olyan mozdulattal bújtam ki szorító karjai közül s felpattantam.Ám Martin gyorsabb volt és mihelyst felálltam megragadta a kezemet és visszarántott magára.
Martin olyan szenvedélyesen tud csókolni.Soha senki sem csókolt még meg úgy ahogy ő szokott.Imádom ezt a srácot.Ott feküdtem rajta és eszméletlenül csókolóztunk mikor Laura hirtelen betoppant.
-Bocsánat fiatalok! Megzavartam valamit?
Martin eszméletlen gyorsan rám rántotta a takarót mivel teljesen meztelen voltam.
-Szerinted? - vágta oda Martin ingerülten.
-Sajnálom de van itt valaki aki téged keres! - magyarázkodott.
-Mi? ilyenkor? Ki az?
-Gyere és nézd meg magad!
Leszálltam Martinról majd ő kisietett az ajtón.
-Egy pillanat! Addig ne menj sehova! - kacsintott rám majd sarkon fordult és kiment az ajtón.
Kb fél óra múltam idegesen ront be a szobába majd fejét fogva becsapja az ajtót.Fogalmam sem volt hogy ki volt itt de azt tudtam hogy valami nem jól sült el.
-Mi történt ki volt az? - kérdeztem aggódva.
-Na vajon ki volt itt? Na ki?? Hát még jó hogy Abbie! - bökte ki felzaklatva.
-Mi? De minek? És mit akart?
-Járni akar velem! Én meg elküldtem a ....tudod hova na! - válaszolt egy kicsit nyugodtabban. - megmondtam neki hogy gyerekem lesz és boldog párkapcsolatom van szóval hagyjon békén örökre.
-És elment?
-Remélem!
-Martin hol vannak a ruháim? - kérdeztem egy kicsit ingerültebben én is.
-Ott! - mutatott az erkély felé.Hát persze az erkély! Én hülye nem is gondoltam rá.
Felvettem egy normális szerelést és kiviharzottam a szobából.Mikor kilétem a szobából elkezdtem szaladni.Meg akartam keresni Abbiet.Szerencsére a lépcső alján volt és még utol tudtam érni.Odaköszöntem neki és elmondtam neki, hogy hagyja békén Martint.Persze nem voltam olyan kedves de azért nagyon bunkó sem.Normális ember módjára tudatára adtam neki hogy kopjon le.Mikor feleszmélt és befejeztem a mondókámat az utolsó mondat végébe belevágott.
-Te!! te vagy a hibás mindenért!!! A te hibád minden! Tönkre tetted az életem! Miattad van minden te kis cafka! - kiírt szemekkel az arcomba kiabált.
A keze felvette az ív alakot majd mint a szélvész hajlott az arcomra és akkorát csattant a pofon az arcomon hogy 5 méterről is lehetett látni a pirosságot.
-Normális vagy? - kaptam a piros felületre. - Hallod gondolkozz el abban a kis agyacskádban mielőtt kinyitod a pici szádat aranyom!- mosolyogtam undokan.
-Te kis...
-Hé,hé,hé! Lányok! Hagyjátok abba! - kiabált oda Martin a lépcsőről.
Gúnyosan ránéztem odaszaladtam Martinhoz majd akkora csókot adtam neki hogy majdnem leesett a lépcsőn.Persze Abbienek annyira rosszul esett hogy sírva elszaladt.
-Ez nem volt szép! De megérte! - mosolygott rám Martin majd felmentünk a szobába.
-Martiiiiiin! - kiabáltam ingerülten - hova dugtad a ruháimat?
Majd ekkor hátulról megölelt s apró csókot nyomot a nyakamra.
-Nem is tudom. - súgta a fülembe kéjesen. - keresd meg őket!
-Na!Kérlek add már oda őket! Kezdek fázni. - nem fáztam egyáltalán csak próbáltam valamivel kicsalni tőle. - mit akarsz cserébe?
-Tudod te azt. - Tudtam hogy ma még ki fogja valahogy csalni a dolgot.Ám tartottam magam s próbáltam egy kicsit kínozni.
-Hát akkor alszom így! - ledobtam magamról a törülközőt majd sexysen elkezdtem sétálni az ágy felé meztelenül.
Láttam az arcán azt a hatalmas fájdalmat hogy nem érhet hozzám.
Az alsó ajkát harapdálta majd hallottam egy apró "Ahww"-ot kiszaladni fogai közt.Megindult az ágy felé majd rám feküdt.Lefogott hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni és azt csináljon velem amit akar.
Próbáltam kiszabadulni.Még egy kicsit akartam kínozni hogy utána biztos legyen a dolog.Mint a szélvész olyan mozdulattal bújtam ki szorító karjai közül s felpattantam.Ám Martin gyorsabb volt és mihelyst felálltam megragadta a kezemet és visszarántott magára.
Martin olyan szenvedélyesen tud csókolni.Soha senki sem csókolt még meg úgy ahogy ő szokott.Imádom ezt a srácot.Ott feküdtem rajta és eszméletlenül csókolóztunk mikor Laura hirtelen betoppant.
-Bocsánat fiatalok! Megzavartam valamit?
Martin eszméletlen gyorsan rám rántotta a takarót mivel teljesen meztelen voltam.
-Szerinted? - vágta oda Martin ingerülten.
-Sajnálom de van itt valaki aki téged keres! - magyarázkodott.
-Mi? ilyenkor? Ki az?
-Gyere és nézd meg magad!
Leszálltam Martinról majd ő kisietett az ajtón.
-Egy pillanat! Addig ne menj sehova! - kacsintott rám majd sarkon fordult és kiment az ajtón.
Kb fél óra múltam idegesen ront be a szobába majd fejét fogva becsapja az ajtót.Fogalmam sem volt hogy ki volt itt de azt tudtam hogy valami nem jól sült el.
-Mi történt ki volt az? - kérdeztem aggódva.
-Na vajon ki volt itt? Na ki?? Hát még jó hogy Abbie! - bökte ki felzaklatva.
-Mi? De minek? És mit akart?
-Járni akar velem! Én meg elküldtem a ....tudod hova na! - válaszolt egy kicsit nyugodtabban. - megmondtam neki hogy gyerekem lesz és boldog párkapcsolatom van szóval hagyjon békén örökre.
-És elment?
-Remélem!
-Martin hol vannak a ruháim? - kérdeztem egy kicsit ingerültebben én is.
-Ott! - mutatott az erkély felé.Hát persze az erkély! Én hülye nem is gondoltam rá.
Felvettem egy normális szerelést és kiviharzottam a szobából.Mikor kilétem a szobából elkezdtem szaladni.Meg akartam keresni Abbiet.Szerencsére a lépcső alján volt és még utol tudtam érni.Odaköszöntem neki és elmondtam neki, hogy hagyja békén Martint.Persze nem voltam olyan kedves de azért nagyon bunkó sem.Normális ember módjára tudatára adtam neki hogy kopjon le.Mikor feleszmélt és befejeztem a mondókámat az utolsó mondat végébe belevágott.
-Te!! te vagy a hibás mindenért!!! A te hibád minden! Tönkre tetted az életem! Miattad van minden te kis cafka! - kiírt szemekkel az arcomba kiabált.
A keze felvette az ív alakot majd mint a szélvész hajlott az arcomra és akkorát csattant a pofon az arcomon hogy 5 méterről is lehetett látni a pirosságot.
-Normális vagy? - kaptam a piros felületre. - Hallod gondolkozz el abban a kis agyacskádban mielőtt kinyitod a pici szádat aranyom!- mosolyogtam undokan.
-Te kis...
-Hé,hé,hé! Lányok! Hagyjátok abba! - kiabált oda Martin a lépcsőről.
Gúnyosan ránéztem odaszaladtam Martinhoz majd akkora csókot adtam neki hogy majdnem leesett a lépcsőn.Persze Abbienek annyira rosszul esett hogy sírva elszaladt.
-Ez nem volt szép! De megérte! - mosolygott rám Martin majd felmentünk a szobába.
2014. március 20., csütörtök
8. fejezet
Martin is látta Szandi arcán hogy megnyugodott.
-Azt hitted mi? - mosolyodott el majd kacsintott egyet Szandi-ra.
Szandi kis kuncogással válaszolt. Laura már meghozta a tesztet.Gyorsan bementem a WC-be és megcsináltam.A kanapén izgatottan vártuk a végeredményt.Olyan negyed óra múlva megnéztük..
-Pozitív.. - jelentettem ki.Kicsit azért örültem.Azért ki nem örülne egy kisbabának.Belegondoltam hogy milyen aranyos lesz és milyen jó lesz felnevelni,nézni ahogy cseperedik és tudtam hogy Martin kiváló apa lesz.Nem féltem semmitől.Elmosolyodtam.
Láttam Martin arcán hogy azért egy kicsit ő is örül. Szandi sóhajtott.
-Semmi baj gyerekek! Megoldjuk! Együtt mindenre képesek leszünk! - mosolygott ránk majd megöleltük egymást.
-Tulajdon képen nem is olyan rossz dolog ez. - szóltam közbe.
-Nem hát.Gondolj bele,gyerekünk lesz! - vigyorodott el Martin majd felkapott és körbe körbe pörögni kezdtünk.
Martin nagyon megörült.Nagyon kedvet kapott hozzá.És már én is jobban ki mertem mutatni hogy mennyire örülök neki.
-Martin!Most hívott a sofőr.Indulnunk kell. - kiabált Laura Martinnak.
-Úristen! Tényleg!Mennünk kell Meg! - sürgetett Martin.
-De hisz nem pakoltunk ruhát se meg..
-Nyugi már minden meg van csak be kell szállni a buszba és elindulnunk! Az első megállónál pedig elvisznek egy kórházba hogy megvizsgálják a babát. - vágott a szavaimba.
Hát jó.Gyorsan felvettem a cipőmet és már futottunk is a buszhoz.
*Az úton*
Mondhatom nagyon fárasztó ez az út.Nagyon meleg van.Szerencse hogy van légkondi.Bár nem ér sokat mivel tényleg nagyon meleg van.Már vagy 2 órája itt ülünk.
-Martin! Mikor érünk már oda? Megsülök! - türelmetlenkedtem.
-Nyugi! Fél óra és ott vagyunk! - simogatta meg a hajamat.
Na végreee! Itt vagyunk! Nagyon szép helyen álltunk meg.Egy gyönyörű szállodába cuccoltunk be.Kicsit pihentünk majd Martinnal elmentünk egy kicsit körülnézni a szállodában.Természetesen a földszinten a szálloda előtt már minden tele volt rajongókkal.Nagyon tisztelem őket hogy annyira szeretik Martint hogy képesek ebben a hatalmas melegben a szálloda előtt órákat várni míg az imádottjuk ki nem megy hozzájuk vagy az erkélyre.De meg is tudom érteni őket.Martin nagyon értékes ember.Nagyon jó humora van,mindig nevet,ám tud komoly is lenni.Én is nagy rajongója vagyok. Csodálatos zenéket csinál és hamarosan más témában is helyet kell majd hogy és én száz százalékig biztos vagyok benne hogy apaként is helyét állja majd.
Vigyáznunk kellett hogy nehogy észrevegyenek minket a fotósok.Vagyis hogy engem ne vegyenek észre.A végén még én is a címlapokon lennék és Martinnak is még rosszabb lenne csak.Szépen előrementem és én mentem ki először a szállodából.Martin egy kicsit várt és utánam jött.Senki sem sejtett semmit.Én a járdán tovább mentem az első sarokig.Martin ott a helyszínen beszállt a fekete terepjáróba és a saroknál felvettek.Senki sem vett belőle észre semmit sem. Mármint a terhességre értem. Elmentünk egy kicsit körülnézni a boltokban.Martinnal vettünk egy nagyon cuki kis babatutyit.Ez lesz az első emlékünk.Igazából ez nem a babát fogja jelenteni hanem azt hogy mennyire szeretjük egymást,hogy még ilyen helyzetben is együtt maradunk.Nem mindegyik fiú maradt volna velem ebben biztos vagyok.
-És szerinted fiúnk lesz vagy kislányunk? - kérdezte meg izgatottan,ugrándozva.
-Ahhj! Honnan tudjam! Még csak ma tudtuk meg! Miért te mit szeretnél?
-Én egy kis utódot! Még szép hogy kisfiút! - emelte meg a fejét büszkén. - és te?
-Nekem teljesen mindegy hogy mi lesz,az a lényeg hogy egészséges legyen! És egyébként is még messze van! - mosolyogtam rá.
Kb egy óra múlva visszamentünk a szállodába.Pár rajongó még mindig ott gubbasztott.Úgy mentünk vissza ahogy jöttünk is.A pár méterre a szállodától egy kicsit eldugottabb helyen kiraktak és ők visszamentek a szállodába majd én visszasétáltam.Kicsit fárasztó hogy nem mehetek vele oda ahova csak akarok de hát én egyeztem bele szóval végigviszem.A szobánkba este jó sok kaját rendeltünk.Alig ettem ma valamit.Martin is és Laura is csak úgy tömték magukba a sok csirkét,mi pedig Szandi-val illedelmesen ettünk.
Hamar jól laktunk és elmentünk zuhanyozni.
-Hé Martin! te mit keresel itt? - vontam kérdőre őt mikor betoppant a fürdőbe mikor vetkőztem.
-Hát..gondoltam,megmosom a hátad! - húzogatta a szemöldökét szokása szerint majd kacsintott egyet.
-A-a! Martin most nem lehet! A többiek ott vannak a másik szobában! És itt vékonyak a falak! - elleneztem majd megpróbáltam kihessegetni.
-Hát jó! - szomorúan sóhajtott majd elindult kifelé.
Ám egy röpke pillanatot nem figyeltem és felkapott a hátára.Becipelt a zuhanyzóba majd leengedett.Kajla mosollyal rám mosolygott majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Még mindig nem akarod? - nézett a szemebe és megfogta a fejemet majd ismét megcsókolt.Alig bírtam megszólalni ugyan is olyan jól csókol hogy mindig extázisba esek tőle.
-Kérlek ne tedd ezt velem! - kérleltem majd nagy nehezen rávettem magam hogy ellökjem magamtól.
Meghúzta a szemöldökét majd pimaszan mosolygott egyet.Valahogy éreztem hogy nem fog megbékélni és valamire készül.Kiment és én gyorsan lezuhanyoztam.
-Azt hitted mi? - mosolyodott el majd kacsintott egyet Szandi-ra.
Szandi kis kuncogással válaszolt. Laura már meghozta a tesztet.Gyorsan bementem a WC-be és megcsináltam.A kanapén izgatottan vártuk a végeredményt.Olyan negyed óra múlva megnéztük..
-Pozitív.. - jelentettem ki.Kicsit azért örültem.Azért ki nem örülne egy kisbabának.Belegondoltam hogy milyen aranyos lesz és milyen jó lesz felnevelni,nézni ahogy cseperedik és tudtam hogy Martin kiváló apa lesz.Nem féltem semmitől.Elmosolyodtam.
Láttam Martin arcán hogy azért egy kicsit ő is örül. Szandi sóhajtott.
-Semmi baj gyerekek! Megoldjuk! Együtt mindenre képesek leszünk! - mosolygott ránk majd megöleltük egymást.
-Tulajdon képen nem is olyan rossz dolog ez. - szóltam közbe.
-Nem hát.Gondolj bele,gyerekünk lesz! - vigyorodott el Martin majd felkapott és körbe körbe pörögni kezdtünk.
Martin nagyon megörült.Nagyon kedvet kapott hozzá.És már én is jobban ki mertem mutatni hogy mennyire örülök neki.
-Martin!Most hívott a sofőr.Indulnunk kell. - kiabált Laura Martinnak.
-Úristen! Tényleg!Mennünk kell Meg! - sürgetett Martin.
-De hisz nem pakoltunk ruhát se meg..
-Nyugi már minden meg van csak be kell szállni a buszba és elindulnunk! Az első megállónál pedig elvisznek egy kórházba hogy megvizsgálják a babát. - vágott a szavaimba.
Hát jó.Gyorsan felvettem a cipőmet és már futottunk is a buszhoz.
*Az úton*
Mondhatom nagyon fárasztó ez az út.Nagyon meleg van.Szerencse hogy van légkondi.Bár nem ér sokat mivel tényleg nagyon meleg van.Már vagy 2 órája itt ülünk.
-Martin! Mikor érünk már oda? Megsülök! - türelmetlenkedtem.
-Nyugi! Fél óra és ott vagyunk! - simogatta meg a hajamat.
Na végreee! Itt vagyunk! Nagyon szép helyen álltunk meg.Egy gyönyörű szállodába cuccoltunk be.Kicsit pihentünk majd Martinnal elmentünk egy kicsit körülnézni a szállodában.Természetesen a földszinten a szálloda előtt már minden tele volt rajongókkal.Nagyon tisztelem őket hogy annyira szeretik Martint hogy képesek ebben a hatalmas melegben a szálloda előtt órákat várni míg az imádottjuk ki nem megy hozzájuk vagy az erkélyre.De meg is tudom érteni őket.Martin nagyon értékes ember.Nagyon jó humora van,mindig nevet,ám tud komoly is lenni.Én is nagy rajongója vagyok. Csodálatos zenéket csinál és hamarosan más témában is helyet kell majd hogy és én száz százalékig biztos vagyok benne hogy apaként is helyét állja majd.
Vigyáznunk kellett hogy nehogy észrevegyenek minket a fotósok.Vagyis hogy engem ne vegyenek észre.A végén még én is a címlapokon lennék és Martinnak is még rosszabb lenne csak.Szépen előrementem és én mentem ki először a szállodából.Martin egy kicsit várt és utánam jött.Senki sem sejtett semmit.Én a járdán tovább mentem az első sarokig.Martin ott a helyszínen beszállt a fekete terepjáróba és a saroknál felvettek.Senki sem vett belőle észre semmit sem. Mármint a terhességre értem. Elmentünk egy kicsit körülnézni a boltokban.Martinnal vettünk egy nagyon cuki kis babatutyit.Ez lesz az első emlékünk.Igazából ez nem a babát fogja jelenteni hanem azt hogy mennyire szeretjük egymást,hogy még ilyen helyzetben is együtt maradunk.Nem mindegyik fiú maradt volna velem ebben biztos vagyok.
-És szerinted fiúnk lesz vagy kislányunk? - kérdezte meg izgatottan,ugrándozva.
-Ahhj! Honnan tudjam! Még csak ma tudtuk meg! Miért te mit szeretnél?
-Én egy kis utódot! Még szép hogy kisfiút! - emelte meg a fejét büszkén. - és te?
-Nekem teljesen mindegy hogy mi lesz,az a lényeg hogy egészséges legyen! És egyébként is még messze van! - mosolyogtam rá.
Kb egy óra múlva visszamentünk a szállodába.Pár rajongó még mindig ott gubbasztott.Úgy mentünk vissza ahogy jöttünk is.A pár méterre a szállodától egy kicsit eldugottabb helyen kiraktak és ők visszamentek a szállodába majd én visszasétáltam.Kicsit fárasztó hogy nem mehetek vele oda ahova csak akarok de hát én egyeztem bele szóval végigviszem.A szobánkba este jó sok kaját rendeltünk.Alig ettem ma valamit.Martin is és Laura is csak úgy tömték magukba a sok csirkét,mi pedig Szandi-val illedelmesen ettünk.
Hamar jól laktunk és elmentünk zuhanyozni.
-Hé Martin! te mit keresel itt? - vontam kérdőre őt mikor betoppant a fürdőbe mikor vetkőztem.
-Hát..gondoltam,megmosom a hátad! - húzogatta a szemöldökét szokása szerint majd kacsintott egyet.
-A-a! Martin most nem lehet! A többiek ott vannak a másik szobában! És itt vékonyak a falak! - elleneztem majd megpróbáltam kihessegetni.
-Hát jó! - szomorúan sóhajtott majd elindult kifelé.
Ám egy röpke pillanatot nem figyeltem és felkapott a hátára.Becipelt a zuhanyzóba majd leengedett.Kajla mosollyal rám mosolygott majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Még mindig nem akarod? - nézett a szemebe és megfogta a fejemet majd ismét megcsókolt.Alig bírtam megszólalni ugyan is olyan jól csókol hogy mindig extázisba esek tőle.
-Kérlek ne tedd ezt velem! - kérleltem majd nagy nehezen rávettem magam hogy ellökjem magamtól.
Meghúzta a szemöldökét majd pimaszan mosolygott egyet.Valahogy éreztem hogy nem fog megbékélni és valamire készül.Kiment és én gyorsan lezuhanyoztam.
2014. március 19., szerda
7. fejezet
Hamar el tudtam aludni.Olyan 3 óra körül vettem észre ahogy végeztek a többiek és Martin bebújt mellém.Szegénykém biztos fáradt lehet.Odafordultam hozzá.
-Végeztetek? - simítottam meg fáradt arcát.
-Végre igen! - sóhajtott egy nagyot. - gyere ide! - magához húzott majd nyomott egy puszit a homlokomra és átkarolt. -tetszeni fog meglátod!
-Biztos vagyok benne! - kuncogtam fel izgatottan majd lehunytam a szemem.Éreztem Martin meleg leheletét a nyakamon.
-Végre igen! - sóhajtott egy nagyot. - gyere ide! - magához húzott majd nyomott egy puszit a homlokomra és átkarolt. -tetszeni fog meglátod!
-Biztos vagyok benne! - kuncogtam fel izgatottan majd lehunytam a szemem.Éreztem Martin meleg leheletét a nyakamon.
Jó volt a karjaiban aludni.Olyan aranyosan alszik.Pár perc alatt bevágta a szunyát.Édesen szuszog és a száját mindig megnyalja ha száraznak érzi majd egy ici picit becsücsöríti.Legszívesebben megzabálnám..
*Másnap reggel*
-Uhh de éhes vagyok! - pattantam ki az ágyból.Martin már nem volt mellettem.Leszaladtam a lépcsőn. - Édesem! Hol vagy?
-Itt vagyok! - kiáltott az udvari medencéből. - Nem jössz te is?
-Előbb eszem valamit! Éhen halok!
-Itt vagyok! - kiáltott az udvari medencéből. - Nem jössz te is?
-Előbb eszem valamit! Éhen halok!
Elkezdtem kipakolni a hűtőből sok-sok ennivalót.Alig bírtam abbahagyni.
-Figyu cica! Nem akarlak megbántani,ne vedd sértésnek de...már vagy egy hete minden reggel úgy kelsz fel hogy egyből bevágsz 3 rántottát meg egy csomószendvicset meg még kitudja mit.De tulajdonképpen egész nagy csak ennél.Nem különösebben izgat csak fura. - mosolyodott el.
-Ez az az egy dolog amit nem tudok megmagyarázni.Egy hete folyamatosan úgy érzem hogy ennem kell.Mindig éhes vagyok de nem tehetek róla! - ekkor elakadt a szavam.Hirtelen hánynom kellett.Egyenesen szaladtam a WC-be.
-Ez az az egy dolog amit nem tudok megmagyarázni.Egy hete folyamatosan úgy érzem hogy ennem kell.Mindig éhes vagyok de nem tehetek róla! - ekkor elakadt a szavam.Hirtelen hánynom kellett.Egyenesen szaladtam a WC-be.
*Kop,kop,kop*
-Jól vagy,Meg? - aggódva kopogtatott a WC ajtón Martin.
-Igen,igen persze! Már kezdem megszokni! - válaszoltam majd kitápászkodtam.
-Nem lesz ez így jó! Mi bajod lehet? - gondolkozott el Szandi. - Basszus!!!! Már értek mindent! A hányás,a nagy étvágy,minden összeállt! Meg,te TERHES VAGY!
-Igen,igen persze! Már kezdem megszokni! - válaszoltam majd kitápászkodtam.
-Nem lesz ez így jó! Mi bajod lehet? - gondolkozott el Szandi. - Basszus!!!! Már értek mindent! A hányás,a nagy étvágy,minden összeállt! Meg,te TERHES VAGY!
Ekkor számomra is fény derült mindenre.Minden összeillik! Kikerekedett szemekkel ránéztem Martinra aki teljesen fehér volt az ijedségtől.
-Martin! Menj el hozz egy tesztet! - parancsolt Martinra Szandi.Ám Martin meg sem moccant.Láttam a kétségbeesést az arcán.
-Laura menj el, kérlek! És siess!! - szólt Laurának. - Meg! Gyere egy kicsit! Beszélni szeretnék veled négyszemközt.
-Laura menj el, kérlek! És siess!! - szólt Laurának. - Meg! Gyere egy kicsit! Beszélni szeretnék veled négyszemközt.
Felmentünk a szobába ahol megjegyzem egy kicsit megijedtem hogy mit fog Martin mondani.Sok fiú ilyenkor vagy szakítana velem vagy kitalálna egy olyan sztorit hogy biztos megcsaltam és azért szakítottunk volna.De valahogy éreztem hogy Martin nem hagyna ott egy babával 16 évesen.
-Figyu baba! Kérlek légy hozzám őszinte! - majd láttam az arcán ahogy bevörösödik és majdnem elsírta magát.
-Okés. - kicsit megnyugodtam hogy babának szólított.
-Megcsaltál? És kérlek ne próbálj meg hazudni!
-Okés. - kicsit megnyugodtam hogy babának szólított.
-Megcsaltál? És kérlek ne próbálj meg hazudni!
Ekkor a gyomrom össze az idegességtől görcsbe szorult és elképesztően fájt amit kérdezett.Nem értem hogy miért nem bízik bennem.Egyáltalán hogy mert ilyet feltételezni rólam?!
-Ájj-ájj! Héj,ez azért fájt! Soha életemben nem csalnálak meg! Fáj hogy nem bízol bennem. - gördült ki egy könnycsepp a szememből.
-Hé baba! Ne sírj! - törölte le a könnycseppet - sajnálom de kétségbe vagyok esve. - majd itt már ő is megtört elkezdtek potyogni a könnyei.
-Hé baba! Ne sírj! - törölte le a könnycseppet - sajnálom de kétségbe vagyok esve. - majd itt már ő is megtört elkezdtek potyogni a könnyei.
Úgy megsajnáltam.Soha életemben nem láttam még sírni őt.Szorosan magamhoz öleltem.
-De akkor hogy lehetsz terhes? - törölgette könnyeit.
-Nem tudom.
-Nem tudom.
Pár perces csönd lett.
-Amikor Natiék itt voltak!! - mondtam.
-Igen,én is rájöttem.
Legnagyobb meglepettségemre elnevette magát. Na ez most min tud ilyenkor is nevetni?!
-És én még téged hibáztattalak hogy megcsaltál. Pedig én vagyok a hibás! - vigyorgott a kétségbeeséstől.
-Nem csak a te hibád. - simítottam meg a karját. - Akár hiszed akár nem én nem bántam meg semmit.
-Én sem hidd el.És azt tudnod kell hogy én mindig melletted leszek és ez a baba szerető családban fog felnőni. - mosolygott rám majd adott egy csókot.
-Nem csak a te hibád. - simítottam meg a karját. - Akár hiszed akár nem én nem bántam meg semmit.
-Én sem hidd el.És azt tudnod kell hogy én mindig melletted leszek és ez a baba szerető családban fog felnőni. - mosolygott rám majd adott egy csókot.
Nagyon jól esett hogy ezt mondta. Úgy érzem hogy most ezzel erősebb lett a kapcsolatunk.
Miutál mindent megbeszéltünk kézenfogva lementünk a lépcsőn s mikor Szandi meglátta, láttam az arcán hogy egy kicsit megnyugodott.Gondolom ő is attól félt hogy Martinnak ez a dolog túl sok lesz és szakít velem. Ám Martin igazi férfi és helyt állt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)