A fotózás után most először volt ilyen hogy nem volt már semmi dolgunk így elmentünk egy kicsit kikapcsolódni.Egy kicsit kettesben tudtunk lenni.Martin elvitt egy étterembe.Megjegyzem nagyon puccos volt.Rendeltünk majd szépen elfogyasztottuk.Evés után jót beszélgettünk.Kicsit furcsáltam hogy Martin egész este szinte remegett az idegességtől.Mintha félt volna valamitől.Nem bírtam tovább nézni így rákérdeztem.
-Martin a baj? Egész este remegsz az idegességtől! Baj van?
-Nem dehogy! Sőt örülök hogy itt vagyunk együtt! - erőltetett egy mosolyt a szájára. - kérsz egy kis pezsgőt?
-Oké. - felhúztam az egyik szemöldökömet.Tudtam hogy valamit titkol.
Meghozták a pezsgőt. Martin még mindig ideges volt.Felhörpintettem a pezsgőmet majd láttam az arcán azt a bizonyos "áá mindegy, hagyjuk" -ot.Nem tudtam hogy ez mit is jelentsen de tudtam hogy úgyse mondaná életem csak tagadná így inkább ráhagytam.Ő is felhúzta a pezsgőt majd elindultunk haza.Egész úton olyan volt mintha szomorú lett volna vagy mintha megbánt volna valami.Nem fírtattam.Szótlanul ültem. Haza értünk.A csillagok gyönyörűen világították meg az utcákat.Lágy nyári szellő simogatta a bőrömet.Martin megfogta a kezemet majd így szólt:
-Van még mára egy meglepetésem szóval ne tervezz semmit. - sóhajtott majd elmosolyodott.
Bólogattam majd mosolyogtam én is.Mondhatom nagyon kíváncsi lettem. Felmentünk a szobába.Egy kicsit kérdezősködtem de nem értem el sokat vele így feladtam.Lementem a konyhába egy pohár vízért Ám mire visszaértem Martin eltűnt.Az ágyon hagyott egy levelet:
"Ne aggódj ,elmentem egy kicsit friss levegőt szívni.Hamarosan jövök.
Puszi: Drágád :) "
Hát jó.Tudom milyen az ha egy kis magányra vágyik az ember.Átmentem Szandi-hoz hogy csináljunk pár csajos dolgot. Tudom hogy ilyenben mindig számíthatok rá.Elmeséltem neki hogy Martin tervez valamit estére meg hogy van egy kis időm mivel elment sétálni.Na több se kellett Szandi-nak, egyből smink, köröm lakk, frizura.Sőt még egy estélyit is rám erőszakolt.Sokat nevettünk.Olyan 11 órakor kopogtak a Szandi ajtaján.Martin megjött.Direkt Szandi nyitott ajtót hogy meg ne lásson engem.Martin azt üzente hogy menjek le a szálloda elé és ő ott fog várni.Hát jó.Kb 5 perc múlva lementem.Kellett egy kis idő az utolsó simításokhoz.Kiértem a szálloda elé és tátva maradt a szám.Martin ki volt öltözve mint valami úri ember és ott támaszkodott egy fekete limuzin oldalán.Nem hittem a szememnek.
-Ez..? Mi? - kérdeztem csodálkozva.
-Ez, a meglepetésen! - mosolygott rám majd kinyitotta az ajtót és mutatta hogy üljek be.
Nem tétováztam behuppantam a bőrülésre.Martin becsukta az ajtót majd a másik oldalról szállt be.Volt ott minden.Mint valami minibár.Pezsgő,csokis eper és még sok már.Egyből célba vettem az epret.Justin öntött pezsgőt.Elindultunk.Nem tudtam hogy hova megyünk.Kb negyed órát utaztunk majd a tengerparton találtam magam.
-Miért limuzinnal jöttük a partra? - kérdeztem értetlenkedve. - nem baj sőt,nagyon is tetszett csak kicsit érthetetlen.
-Ne kérdezz csak gyere utánam.
Kicsit arrább mentünk.Fel volt állítva egy "szentély" féleség.Volt ott egy gyönyörűen megterített asztal,mindenhol rózsaszirmok és virágok,sok-sok gyertya és még egy vonós négyes is.Nagyon szép volt minden.Nem értettem miért csinálta ezt de nem is kérdeztem inkább csak gyönyörködtem.
-Foglalj helyet! - húzta ki nekem a feldíszített széket Martin.
-Ohh köszönöm! - úrinőhöz méltóan helyet foglaltam.Martin is leült majd öntött pezsgőt.
-Mi az,le akarsz itatni? - vigyorogtam el magam. - egész este pezsgővel itatsz.Nem lesz ennek jó vége.
-Hehh,kitudja! - kacsintott majd ő is elvigyorogta magát.
-És ezt miért kapom?
-Mert megérdemled!! Nem sok lány csinálta volna végig velem ezt az egészet.
-Még nincs vége!
-Tudom de már ez is sokat jelent,hogy idáig kiálltál mellettem és nem hagytál magamra.Köszönöm!
-Te sem hagytál ott soha sehol,én sem foglak.Örökké melletted leszek.Kivéve ha már nincs rám szükséged!
-Jó hogy ezt mondod.
-Ezt hogy érted?
Nem válaszolt csak mosolygott egyet.Felállt a székről majd benyúlt a zsebébe.Kirántott egy kis dobozkát.Először nem is tudtam hogy mit akar csinálni.Ám mikor letérdelt minden bevillant.
-Meg Edwars! Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? - kérdezte csukladozó hanggal.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.Azt sem tudtam hogy hol vagyok.Kiszáradt a torkom és nem volt nyálam.Iszonyatosan megörültem.Legszívesebben ugrándoztam volna ám a lábaim ott abban a pillanatban mintha betonból lettek volna.
-Úristen! - sikítottam. - IGEN,IGEN,IGEN! Még szép hogy hozzád megyek! - a nyakába ugrottam majd össze vissza csókolgattam.
-Úristen! Tényleg? - vigyorodott el Martin. - Emlékszel amikor az étteremben olyan ideges voltam.? Na már ott meg akartam kérni a kezed de nem volt hozzá bátorságom.Féltem hogy nemet mondasz.De most vettem a bátorságot és gondoltam mit veszthetek.
-Azt hitted hogy nemet mondok?? Ez hogy fordulhatott meg a fejedben? Semmi másra nem vágyom minthogy életem végéig veled lehessek te kis butus! - újra a nyakába ugrottam.
-Elmondjuk Szandi-nak? Milyen boldog lesz te isten! - ugrottam fel Martinról majd felsegítettem.
-Persze! Siessünk! - megragadta a kezemet majd a limuzinig futottunk.
Mikor a szállodához értünk még boldogabbak voltunk.Láttam Martinon hogy tényleg nagyon örül és ettől én is még boldogabb lettem.Végre találtam egy olyan fiút aki ugyan úgy szeret mint én őt sőt még jobban is.
Felsiettünk Szandi-hoz aki már letusolva,pizsiben nézte a tv-t.Szerencsére még nem aludt.Szerintem a hír hallatára sokáig nem is tud majd az örömtől.
-Szandi,Szandi! Nem fogod elhinni! - rontottam be hozzá majd a kezemet mutogattam neki. - Martin megkérte a kezemet.
-Mi? Mi? Wáááááá! - síkított velem együtt az örömtől. - Úristen! Büszke vagyok rád! - simogatta meg Martin arcát. - Úristen! Mutasd azt a gyűrűt! - lehúztam az ujjamról majd vagy fél órán keresztül azt vizsgálgatta.
Nagyon örült a hírnek.Szint úgy mint én.Pontosan erre a reakcióra vártunk.Lehet hogy még egy kicsit korai a házasság 16 évesen de nem érdekel.Tudom hogy számomra Martin az igazi és mellette boldog vagyok.Tudom hogy ő lesz a gyermekeim apja és azt is tudom hogy ő is így gondolja.Minket már semmi sem választhat el.
-És mikor lesz az esküvő? - kérdezte Szandi kíváncsiskodva.
Na ez az egy amit még mi sem tudtunk.
-Szerintem tanácsos lenne a Turné után. - jelentette ki Martin.
-Igen,igazad van. - egyetértően bólogattam.
-Jujj de örülök nektek. - még mindig mint a tejbe tök vigyorgott ránk Szandi. - Fiúk, Laura! Gyertek ide! Valamit bejelentenek a fiatalok! - ordibált ki a szobából.
