Már mikor reggel elindultunk fájlaltam a hasamat de gondoltam biztos csak éhes vagyok.Nem szóltam senkinek.Ám mikor már reggeli után sem múlott el a fájdalom,sőt csak erősebb lett,kezdtem egy kicsit félni.Mikor elkezdődött a koncert csak utána mertem szólni Szandinak hogy Martin ne aggódjon a színpadon és zökkenő mentesen szerepeljen.Szandi adott egy gyógyszert és egy kicsit leültem.Kb fél óra múlva kezdett egy kicsit múlni így visszamentem Szandi-hoz a belátóra.
A belátó a színpad mind a két végén megtalálható.Onnan lehet látni mindent.
Szandi nem helyeselte de én ne törődtem vele.Belekaroltam Laurábabe és ő segített nekem talpon maradni mivel kezdtem szédülni is viszont látni akartam Martint. Megígértem neki még mindennek az elején hogy mindegyik koncertjét végig nézem.
-Meg! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Laura.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Iszonyatosan aggódtam és Szandi is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Lau és arra még emlékszem hogy elkapott.
-Meg! Nem nézel ki valami jól! - aggódva mondta Laura.
-Áá semmiség! Megvagyok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Iszonyatosan aggódtam és Szandi is,sőt az egész stáb ott ugrált körülöttem.Pár perc múlva éreztem ahogy bizseregni kezd a a lábam majd egyszer csak elsötétült minden s éreztem ahogy már nem érzem semmimet sem.Szerencsére ott volt Lau és arra még emlékszem hogy elkapott.
*A kórházban*
-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Edwards-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.
Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.Nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.
-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.
Martin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.
-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! Ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.
Martin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.
-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.
Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.
Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szemem előtt.Semmit sem aludtam.Martin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Martin felnézett majd nyugtatni próbált.
-Martin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.
A sok sírás miatt elnyomott az álom Martin karjai között.
-Minden rendben van nővér? - hallottam az ajtó mögül kiszűrődő hangokat.
-Sajnálatos hírt kell közölnöm. - szólt a nővér - Mrs.Edwards-ot meg tudtuk menteni..de..sajnálatos módon a baba meghalt.Nem tudtuk megmenteni.
Mikor ezt meghallottam eszméletlenül összetörtem.Mintha kitépték volna a szívemet.Annyira vártuk a babát és most elment.Itt hagyott minket pedig még nem is ölelhettem magamhoz.Nem adhattam neki puszit.Még nem is láthattam a kisbabámat.Iszonyatosan fájt a szívem.
-Neee!!! Neeee! Ezt nem teheti velem!!! - ordítottam amilyen hangosan csak tudtam.A könnyek vízesés formájában hagyták el szememet.
Martin berontott a szobába.Ő is zokogott.Remegő kézzel megsimította az arcom majd próbált csitítani.
-Ne sír édes! Kérlek ne sírj! Minden rendben lesz!
-Nem! Nincs és nem is lesz semmi rendben! Ne tegyél úgy mintha mindig minden rendben lenne. - ordítottam még mindig a tokom szakadtából majd hirtelen a sírástól elakadt a hangom.
Martin adott egy puszit a homlokomra majd jó szorosan átölelt.
-Feküdj ide! - kérleltem,majd megtapogattam az ágyat jelezve hogy oda feküdjön.
Szó nélkül odafeküdt mellém.Láttam a nővérkén is hogy elérzékenyült majd kihullt egy könnycsepp a szeméből.
Aznap este mintha horror filmbe keveredtem volna és én lettem volna a főszereplő.Egyfolytában ijesztő képek jelentek meg a szemem előtt.Semmit sem aludtam.Martin ott feküdt mellettem.Ő sem bírt aludni csak forgolódott.Egyfolytában olyan képek jelentek meg előttem hogy a baba meghal és csupa vér és..Sírni kezdtem.Martin felnézett majd nyugtatni próbált.
-Martin! Emlékszel hogy még a neveket is kiválasztottuk?És hogy mennyire vártuk már.És most tessék! - zokogtam.
-Shh,shh! Semmi baj. - húzott magához de láttam rajta hogy megtelik a szeme könnyel.
A sok sírás miatt elnyomott az álom Martin karjai között.
*Másnap reggel*
-Martin! Martiiin! Hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.
Sehol sem találtam őt csak Szandi volt ott.
-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!
Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül. Szandi nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Martin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.
-Martin! Martiiin! Hol vagy? - ijedtem fel a szörnyű rémálmomból.
Sehol sem találtam őt csak Szandi volt ott.
-Shh,nyugi kicsim! Semmi baj! Koncertre kellett mennie.Próbálta lemondani de nem engedték neki.
-Értem..- szomorodtam el.
-De én itt leszek melletted és akármi kell csak szólj.
-Oké,köszönöm! - mosolyogtam rá majd mutattam neki hogy jöjjön oda hozzám.Adtam neki egy puszit. - köszönöm hogy itt vagy nekem!
Elmosolyodott majd láttam rajta ahogy elérzékenyül. Szandi nagyon sok mindent tett már értem.Ő a második anyukám.Ő ott volt nekem és segített mindig amikor női segítségre volt szükségem.És most is itt van.
Hiányzott Martin.Nagyon is hiányzott de valahogy ki kellett bírnom nélküle ezt a pár órát.Ez a sok stressz és sok aggodalom meg ezek a kórházi gépek amikből a csövek belém áramlanak,ezek miatt elég nehéz volt ott nyugodtan aludni de elnyomott az álom.
Nem tudom pontosan mikor keltem fel.Nem figyeltem az órát. Martin viszont már ott volt a kanapén az ágyam mellett. Olyan édesen aludt hogy nem volt szívem felébreszteni.Ő is nagyon kimerült lehet a sok stressz miatt. Megpróbáltam felülni de nem ment.Az ágyam visszahúzott.Szandi szép halkan beosont az ajtón majd észrevette hogy fent vagyok.
-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.
Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Martint. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.
-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Martin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.
Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.
-Jó napot Mrs. Edwards! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.
Eszméletlen gyorsan összepakoltak Martinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Martin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Martin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahhoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Martinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Szandi segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Niall iszonyatosan jól főz.Jaj, még nem is mondtam!Liam mondta a srácoknak, hogy jöjjenek el Martin turnéjára vigyázni rám.Olyan aranyos.Na szóval..... Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Louissal és Harryvel olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Martin. Louis és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Martin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Niallhoz.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Martin.
-Hé Niall,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.
Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorforgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az ízlése.
Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kisfiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Martin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Martin kezét majd felráncigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Martint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.
-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.
Martin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.
-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere menjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.
-Szia édesem! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
-Tűrhetően. - mosolyogtam vissza. - viszont olyan béna vagyok! Még felülni sem tudok.Segítenél kérlek?
-Persze.
Nagy nehezen de sikerült felülnöm.Így legalább jobban láttam Martint. Halkan szuszogott ,olyan aranyos volt mint egy kisgyerek.Sajnos már egyikőnk sem az.
-Szia kicsim! Hogy vagy? - nézett felém Martin álmos fejjel.
-Most hogy itt vagy sokkal jobban. - mosolyogtam rá.
Nagy mosollyal és egy arcra puszival válaszolt.
-Jó napot Mrs. Edwards! Hogy van? - mosolyogva jött be a nővérke a szobába.
-Köszönöm már egész jól. - mosolyogtam vissza. - de tessék megmondani hogy mikor mehetek már haza?
-Épp ezért jöttem. Ma már elmehet. Mindent rendben találtunk így haza mehet.
Eszméletlen gyorsan összepakoltak Martinék mindent majd kaptam egy tolókocsit amiben kivittek a kocsihoz.
Elindultunk a szállodába.Az összes cuccomat átpakoltuk a buszba mivel a szállodába nem lett volna érdemes mivel reggel ugyan úgy vihettük volna a buszba.
Felmentünk a szobába majd kicsit lepihentem.Martin mindvégig ott volt mellettem. Kicsit elméláztam hogy milyen lett volna anya lenni.Az a sok örömteli pillanat amikor először megszólal a gyerekem vagy az első lépések és a sok játék meg minden ilyesmi.Úgy akartam volna mind ezt.De lehet hogy ez egy jel. Hogy többet nem lehet már gyerekem vagy az is lehet hogy egyszerűen még túl fiatalok vagyunk és ez Isten akartalak.Nem tudom.Viszont azt tudom hogy próbálkozni fogunk addig amíg egy egészséges kisbabánk nem lesz.Martin is lehajtott fejjel gondolkozott.Nem tudom mi járhat a fejében de több mint valószínü hogy hasonlít az és gondolataimhoz. Láttam kigördülni egy könnycseppet a szeméből.Mikor látom őt sírni összeszorul a gyomrom és olyankor nekem is sírhatnékom lesz.Tudom hogy mindig próbálunk erősek lenni de az ilyen helyzetek kihozzák a sírást és a puhaságot az emberből.
Próbálta takarni de én már megérzésből is tudom hogy mikor van mélyponton.Túl rég ismerem már ahhoz hogy eltudja előlem relyteni.Mutattam neki hogy jöjjön oda mellém.Lefeküdtünk és szorosan hozzábújtam.Mint mindig a karjaiban biztonság és nyugalom töltött el.
Kicsit pihentünk majd kb fél óra múlva Martinnak sajnos fotózásra kellett mennie. Fájt de muszáj volt mennie így nem marasztaltam.Kezdtem már éhes lenni ezért lementem nagy nehezen Szandi segítségével a konyhába.Azt tudni kell hogy Niall iszonyatosan jól főz.Jaj, még nem is mondtam!Liam mondta a srácoknak, hogy jöjjenek el Martin turnéjára vigyázni rám.Olyan aranyos.Na szóval..... Készített nekem valami húsos izét. Olyan franciás volt a neve így nem jegyeztem meg a nevét de isteni volt.Louissal és Harryvel olyan hülyeségeket tudnak kitalálni hogy már a földön fetrengtem a nevetéstől.Olyan gyorsan elment az idő hogy nem is foglalkoztam azzal hogy mikor jön Martin. Louis és a többiek is mindent megtettek hogy felvidítsanak.Ezért szeretem őket,ha velük vagyok egy percig sem tudok szomorú lenni mivel nincs rá időm a nevetéstől. Ha Martin is itt van akkor együtt még hülyébbek.
Vacsi után beültünk a kanapéra és néztünk egy horror filmet. Ilyenkor szokásom nagyon félni így hozzábújtam Niallhoz.Ő nagyon puha és kényelmes ezért választottam őt.Az én mackóm. Hihi.
Kb a film közepénél tartottunk mikor betoppant Martin.
-Hé Niall,még a csajomra is rámászol?! Chh - mosolyogta el magát.
-Hát... - nézett fel büszkén majd vigyorgott egyet.
-Szia baba! - bújt oda hozzám - hogy vagy?
-Szia édes! - adtam neki egy csókot. - minden rendben van eddig. - mosolyogtam.
Már a film vége felé tartottunk.Hát hogy is mondjam az a sok vér és belső szervek egy kicsit felkavarta a gyomromat.Nem értem hogy annak a fűrészes psichopatának mire jó az ha az embereket gyilkolja gyomorforgató tudom de hát mit lehet tenni. Mindenkinek más az ízlése.
Mikor a gyilkos egy családot rabolt el és a szülőket a gyerekek szeme láttára boncolta fel élve majd a 8 éves kislányt savba mártotta a kisfiút pedig félbevágta akkor elszakadt a cérna.Nem bírtam tovább,kiszaladtam hányni.Egyből a mi kisbabánk jutott az eszembe és ettől még jobban hánynom kellett. Martin aggódva futott utánam.
Nem bírtam tovább felpattantam és megragadtam Martin kezét majd felráncigáltam a lépcsőn.Bezártam a szobát majd az ágyra vetettem magam.Levettem a felsőmet majd a gatyámat.Martint magamra rántottam majd könnyezve utasítottam.
-Most rögtön csináljunk gyereket! - kiáltottam.
Martin csak mosolygott majd adott egy csókot a nyakamra. Felpattant majd válaszolt.
-Nyugodj le kicsim! Hidd el hogy lesz még gyerek csinálásra alkalmas időnk.De ez most nem az.Most inkább nyugodj le és gyere menjünk vissza.A többiek biztos idegesek már.
