2014. március 15., szombat

5. fejezet

- Hát, az van, hogy.... - mondta, én meg majdnem elbőgtem magam.
- Mi van? Kérlek mondj valamit!
- Elmentek nászútra. Egy éves nászútra.
- Mi?! És engem meg itt hagytak? Minden nélkül? És ha terhes vagyok? Most azonnal felhívom őket.
- A repülőn nincs wi-fi.
- Ajh már! Elmegyek sétálni.
- Menjek?
- Jöhetsz.
Miután sétáltunk, úgy döntöttünk elmegyünk vacsizni egy étterembe. 
Olyan 5 óra körül értünk haza.Hulla voltam és láttam hogy Martin is az.Lefeküdtünk és reggelig nyomtuk az ágyat.
*Reggel kb.10 óra*
-Jó reggelt mackó! - simítottam meg a verejtékes arcát.
-Szia baba! - mosolygott rám.
-Hoztam neked reggelit. - adtam neki egy puszit a homlokára majd a tálcát az ölébe adtam. - csináltam szendvicset meg tojást.Remélem jó lesz.
-Tökéletes,de tudod mi esne még jól a reggeli mellé?
-Na mi? mond és hozom!
-TE! - majd a tálcát félretolta és maga mellé rántott.Szorosan magához ölelt. - na most egy olyan fél óra múlva elengedlek és akkor jó lesz.
-Dehogy is! Nagyon jó lenne most egy jó ideig így csak itt feküdni hidd el de mennem kell.Úgy döntöttem keresek valami munkát. - toltam el magamat szorító karjaiból.
-Oké,de én is megyek veled! Biztonságosabb lesz hidd el!
Bólintottam majd mosolyogtam egyet.
-Viszont akkor siess!Hamarosan indulunk! - sürgettem ki az ágyból.
Olyan 11 körül elindultunk a Belvárosba hátha akad valami bolt vagy ABC ahol munkaerőt keresnek.A legközelebbi sarkon egy kis büfében pont üresedés volt így bekukkantottunk.Elég könnyen ment.Látszott az eladón hogy nagyon kétségbe vannak esve és azonnal felvettek.
-Ez az! Győzelem! - pacsizta le Martinnal kifelé menet a boltból.
-Na akkor most elmegyünk ünnepelni! - vigyorodott el.
-Most az egyszer benne vagyok! - kacsintottam rá.
Gyorsan hazafelé vettük az irányt majd megbeszéltük hogy este benézünk valamelyik klubba. Mivel Natiéknak közbe jött valami, így lemondták a Burgrkinget. Otthon szépen kiöltöztem.A legjobb estélyi ruhámba bújtam.Természetesen egy kicsit rövidebb volt a kelleténél mivel egy buliba mentünk és gondoltam Martinnak is lesz min mulatnia.Lementem a konyhába és gyors ettem egy szendvicset.Martin is evett majd ledőltünk a kanapéra.Olyan negyed óra múlva elindultunk.Egy közeli klubba mentünk hogy ne kelljen majd hazafelé sokat menni hát ha már nem leszünk olyan józanok.A klubban találkoztunk egy csomó haverral.Már mint Martin haverjaival.Én egy barátnőmet sem láttam.De ez mindegy is volt.Ünnepelni jöttünk.Beültünk egy boxba és rendeltünk sok-sok pezsgőt.Kb 3-4 kör után már kezdtem egy kicsit szédülni ám ezzel nem törődtem.Élveztem Marrtin társaságát.Láttam a szemein hogy neki is egy kicsit megütötte az agyát ez a kis pezsgő.
-Jössz táncolni? - próbálta túlkiabálni a zenét.Szerencsére le tudtam nagyjából olvasni a szájáról hogy mit akar.Feltápázkodtam majd elindultunk a táncparkett felé.Elkezdett pörgetni amitől még jobban szédültem.Istenem annyit nevettünk.Jót ünnepeltünk.Fél órán keresztül ott ugráltunk a parketten mikor felkiáltott :
-Igyunk még!!
-Okééé! - természetesen nem ellenkeztem hisz azért vagyunk itt hogy jól érezzük magunkat nem?
Ittunk egy jó pár kör azt hiszem vodkát.Nem nagyon foglalkoztam vele hogy mit iszunk,csak ittam.Lehet hogy most sokan egy nagy iszákos lotyónak gondoltok.De hát hisz egyszer élünk nem? Soha nem mulattam még annyit amit most. Már vagy 2 órája ott voltunk és kezdtem megunni a helyet.Megragadtam Martin kezét majd kiráncigáltam az bejárathoz.
-Meguntam ezt a helyet!

- Én is. Menjünk haza.
- Jó ötlet. 

*Másnap reggel*
-Ááúú! De hasog a fejem! Hol vagyok?
-Shh! Takarta el a számat Martin.Persze még ő is félálomban volt.
Nem tudom mi történt tegnap este de csak a kocsiig emlékszem.Arra hogy mi történt utána és hogy hogy kerültem az ágyamba arra nem emlékszem és sejtelmem sincs hogy hogyan tudott Martin csont részegen hazavezetni.Én már azt csodálom h tudta hogy hogyan kell vezetni a kocsit nem hogy még haza is találjon?!
Iszonyatosan fájt a fejem és igazából nem is érdekelt hogy hogy kerültünk haza.Most amit a világon is jobban szerettem volna az egy jó erős kávé.Valahogy letámogattam magam a lépcsőn egyenesen a konyhába.Fogtam egy hatalmas bögrét és csurdig öntöttem kávéval.Vittem fel Martinnak is hisz ő is nagyon másnapos volt.
-Te emlékszel valamire? - kérdeztem még mindig félkómában a másnaposságtól.
- Nem nagyon. 

- Hát, én sem. - mondtam. Na mindegy. Lépjünk túl rajta